Augustin Bizimungu és Augustin Ndindiliyimana tábornok két másik magas rangú tiszttel együtt áll a bíróság előtt. Alphonse Van elefántcsontparti ügyész rájuk is életfogytiglan kiszabását kérte. Az ügyész szerint "nem tudni, hány áldozat volt, de annyi bizonyos, hogy azért történt meg a népirtás, mert a hadsereg így akarta".
Az ügyész azzal vádolta a csendőrség vezérkari főnökének 1992-ben kinevezett Ndindiliyimanát, hagyta, hogy a csendőrség, a "biztonság jelképe" részt vegyen a népirtásban. Bizimungu ellen az a vád, hogy már a hadsereg vezérkari főnökké történt kinevezése (1994. április 16.) előtt részt vett tuszik lemészárolásában, a kinevezése után pedig megkettőződtek a tömeggyilkosságok.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1994 novemberi határozata alapján létrehozott ICTR feladata a ruandai népirtás felelőseinek felkutatása és elítélése. Az ENSZ adatai szerint a népirtásban mintegy 800 ezer tuszi és mérsékelt hutu vesztette életét.
