35 ezer bicajos egy utcában

A Nørrebrogade az 50-es években

A nyugati világ legforgalmasabb kerékpáros útja - a koppenhágaiak frappánsan csak így nevezik a város egyik ütőerének számító Norrebrogadét, megkímélve magukat a távol-keleti városokkal való összevetéstől. A főutcát naponta 35 ezer kerékpáros használja, ami jóval több a 15 ezer ott megforduló autósnál, bár kevesebb a 65 ezer átbuszozó utasnál. Az út - ez a mellékelt fotón és videón is látható - nem mérhető például a Rákóczi út arányaihoz, eleve nem is volna tehát alkalmas arra, hogy elmés városvezetők és közlekedési mérnökök egy komplett autópályát vezessenek át rajta.

A koppenhágai városvezetők ezzel szemben nemrég úgy döntöttek, hogy a belvárosi utcát még attól a viszonylag kevés autótól is megkímélik, amelyek eddig áthaladtak rajta, s elsőre ideiglenesen, majd huzamosabb időre lezárják az autóforgalom elől. Ezzel a gépkocsivezetőkön kívül mindenki csak jól jár: a kereskedők, a gyorsabban haladó buszok, a kerékpárosok, s a tiszta levegőt szippantó gyalogosok is.

Az alig másfél kilométeres útszakaszhoz más érdekességek is társulnak, itt alkalmazták ugyanis először a kerékpáros zöldhullámot. Az átlagosan 20 km per órás utazósebességű kerékpárosokra szabott ütemű lámpaváltás bevált, azóta egyre több helyen alkalmazzák. Idehaza kevésbé, az Andrássy úton például kerékpáros szempontból továbbra is rendkívül ügyefogyott módon üzemelnek a jelzőlámpák.

Alagút csak bicikliseknek

Augusztus elején adták át a baszkföldi San Sebastian városában a leghosszabb, kerékpárosok által használható alagutat. Arról nincs szó, hogy emiatt fúrtak volna lyukat egy hegy gyomrába: a már nem használt Bilbao-San Sebastian vasúti viszonylat egyik alagútját aszfaltozták le, bélelték és világították ki. Az alagút amúgy 850 méter hosszú, s üzembe helyezésével a kerékpáros napi ingázókra gondoltak elsősorban. A projektet – amely amúgy 2,6 millió eurót kóstált - a város polgármestere büszkén nevezte a fejlődés, a fenntarthatóság és az egészséges élet szimbólumának. Az alagútban 29 biztonsági kamera figyeli, hogy nem történt-e baj, éjszakára pedig (vagyis éjjel 11 és reggel 7 között) lezárják a forgalom elől.

A világ legrégebbi bicikliútja

1885-ben a hollandiai Utrechtben alakították ki az első jelzett kerékpárutat Európában, legalábbis így tudjuk. A két évvel korábban alapított ANWB, vagyis a helyi közlekedési és turisztikai hivatal hozta létre, s a mai napig használatban áll.

Aligha véletlen, hogy egy holland város is rákerült a listánkra, a kerékpáros kultúra ottani fejlődése és megmaradása közhelyszerű.

Legtöbben persze az amszterdami bringainvázióról tudnak, nyilván ennek az is oka, hogy a magyar fiatalság kedvelt úticélja a holland főváros. Ott egyébként annyira kézenfekvő választás a kerékpár, hogy nemrég még az autóhasználatot is megelőzte: a felmérések szerint az amszterdami polgárok átlagban naponta 0,87 alkalommal ültek bringára, míg az autót átlagosan csak 0,84-szer választották.  


Az első biciklis felvonó

A 150 ezres lakosú, dimbes-dombos norvégiai Trondheimben adták át a világ első, kerékpárosoknak épített felvonóját, még 1993-ban. Nagyon komoly beruházásra ne gondoljunk, inkább az ötletesség a megkapó, amellyel a kerekezőknek segítenek az emelkedőket meghágni. A város lakóinak egyhatoda egyetemista, döntő többségük pedig bicajjal jár.

Éppen az egyik egyetemi épülethez vezet fel a 130 méteres lift, egyszerre öten használhatják a 5,5 kilowattos villanymotor hajtotta, 7,2 kilométeres óránkénti sebességet lehetővé tevő felvonót.  A biciklilift méterenként 8–10 ezer koronába kerül, készítői szerint ugyanannyiba, mint 1 méter bicikliút.

A tizenöt éve balesetmentesen működő szerkezet hasonmásait még csak mostanában tervezik a városban. A liftet éves bérlettel használhatják a bicajosok, ami nagyjából háromezer forintnak megfelelő norvég koronába kerül.

Amiben Budapest a legjobb

Sokat gondolkodtunk azon, hogy a kerékpáros infrastruktúra mely hazai remekével büszkélkedjünk, de inkább csak állatorvosi lovak jutottak eszünkbe. Az Óbuda-Szentendre viszonylaton találjuk a legtöbb, tíz méterre eső bukkanót. Budapesten olyan hidat, amelynek járdáján lehetetlen, úttestjén pedig tilos bringázni (bár ideiglenes változások vannak). Búvópatakként, száz-kétszáz méterekre előbukkanó, majd hirtelen megszűnő bicikli utakkal is tele az ország, s aluljárókban összeeresztett tömegközlekedők és bicajosok is tán csak Budapesten vannak. Számtalan sajátos megoldást találunk tehát, amely tételesen cáfolja az úgynevezett „kreatív nemzetről” alkotott elképzeléseinket.

Egyvalami azonban kétségtelenül van, ami a kerékpározással függ össze, s elég jól sikerült, ez pedig maga a Critical Mass felvonulás. Ahhoz képest ugyanis, hogy a budapestieknek még mindig csak a töredéke ül naponta (hetente) kerékpárra, a biciklis felvonuláson mégis tömegek jelzik, hogy amúgy szívesen megtennék. Legutóbb, áprilisban 25 ezer kerékpáros gyűlt össze, ami a hasonló piknik-demonstrációk között alighanem a legnépszerűbb, bár a hírek szerint Londonban a hét végén ötvenezren voltak. Hogy jelenleg mennyinél tartunk, az a kedd esti felvonuláson kiderül.

© MTI - Kollányi Péter