Az impozáns, frissen restaurált Solvay könyvtár első alkalommal ad helyet EU-csúcsnak Brüsszel uniós negyedében. Nem véletlenül esett Herman Van Rompuy tanácsi állandó elnök választása az Európai Parlament és az Európai Tanács Justus Lipsius üveggránit monstruma közti Leopold Park dombján fekvő, viszonylag kis befogadóképességű bibliotékára. A célja ugyanis az, hogy az egyeztetés, amennyire lehet, mentes legyen a delegációtagoktól, a sajtótól és az egyéb zavaró külső körülményektől. Újdonság, hogy az állam- és kormányfők lapzártánk utáni, csütörtöki csúcstalálkozóját most először a tanácselnök vezeti, a soros elnökséget betöltő Spanyolország kormányfője, José Luis Zapatero csak utána kap szót.
A lisszaboni szerződés által létrehozott tanácselnöki posztot elsőként betöltő belga politikus láthatóan mindent megtesz önállóságának és politikai jelentőségének hangsúlyozására. Tavaly decemberi beiktatása óta az eddiginél több rendkívüli EU-csúcsot harangozott be, és igyekszik markáns politikai arcélt kölcsönözni kabinetjének.
A február 9-ei plenáris végszavazás után a régi-új elnök José Manuel Barroso vezetésével felállt új Európai Bizottságra – akárcsak a Tanácsra – óriási nyomás nehezedik, ráadásul olyan légkörben, amely kevéssé kedvez a közös európai érdekek szem előtt tartásának. A tagállamok most ugyanis leginkább a krízisből való kilábalásra összpontosítanak. A csúcs fő feladataként ezért Van Rompuy a következő tízéves időszakra vonatkozó posztlisszaboni stratégia kidolgozásának a megkezdését jelölte meg. Mindezt úgy, hogy az idén véget érő stratégiában kitűzött cél – miszerint Európa a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává válik – hiú ábránd maradt. A két legfontosabb célszám elérése – a 70 százalékos foglalkoztatottsági arány és a GDP 3 százalékának felhasználása kutatás-fejlesztésre – a válság nyomán, ha lehet, még messzebb került, mint amikor kitűzték. A munkanélküliség évtizedes magasságokba szökött, miközben számos uniós állam – köztük az eurózóna több tagja – gazdasági visszaeséssel és felduzzadt költségvetési hiánnyal küszködik (HVG, 2010. február 6.).
A lisszaboni nemzeti akciótervek évente esedékes kidolgozását és megvalósítását az országok a HVG brüsszeli diplomáciai forrása szerint formalitásként fogták fel. Van Rompuy ezért azt javasolja majd, hogy közös gazdaságpolitikai célokat állapítsanak meg, de ezeket tagállami szintre lebontva érjék el. A HVG-nek név nélkül nyilatkozó brüsszeli diplomata szerint a válság nem volt elég mély ahhoz, hogy a tagállamok kötelező célokat és szabályokat fogadjanak el, noha tudják, hogy a rosszul teljesítők szégyenfalra tűzése nem elegendő motiváló erő. Van Rompuy ezért korántsem optimista, nyilatkozatban adta a kormányfők tudtára, hogy „noha Európának kivételesen jó a szociális modellje, ha továbbra is élvezni akarjuk ezt a jólétet, lényegesen jobb növekedési mutatókat kell produkálnunk, legalább a nagy globális gazdaságok fejlődési szintjét elérve”.
A brüsszeli Bruegel Intézet gazdasági elemzője, Jakob von Weizsacker szerint Van Rompuy eredetileg a hatékonyabb gazdasági együttműködésnek akarta szentelni a csúcsot, de az végül – mindenekelőtt a görögországi válság miatt – a gazdaság felpörgetését szolgáló közös cselekvésre koncentrál majd. A HVG-nek nyilatkozó Weizsacker a következő tízéves stratégia kapcsán a realitások fontosságát hangsúlyozta, mondván, „máskülönben az egész nem ér majd többet, mint az egykori szocialista országokban az ötéves tervek”. Weizsacker szerint az EU 2020 stratégiának abból kell kiindulnia, hogy az évtized első fele a válság kiheverésével telik majd. Jobban ki kell használni a meglévő közösségi eszközöket, így fokozott versenyt kell gerjeszteni a hálózati szolgáltatásokban, például távközlési és energetikai cégek között. A Bruegel-elemző elengedhetetlennek tartja a feltörekvő vállalkozások támogatását, valamint az egyetemek és kutatóintézetek közti verseny erősítését. Weizsacker szerint nem a magánszférától kell több pénzt remélni, hanem a közös európai forrásokból nagyságrendekkel többet áldozni, másképp esélye sincs az uniónak, hogy a világ technológiai élbolyában maradjon.
Az informális csúcs így aztán nem is igen szól majd másról, mint a 2014 utáni uniós költségvetést megelőző helyezkedés megindulásáról, amit kiszivárgott bizottsági dokumentumok is megerősíteni látszanak, jóllehet hivatalosan mindenki vállvetve dolgozik az egységes európai gazdasági stratégia kialakításán. A kormányfők hangos és látványos bejelentést terveznek, majd hazatérve – mondta a HVG-nek Daniel Gros, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának gazdaságpolitikai igazgatója – a maguk módján rendezik majd nemzetgazdaságaik talpra állását.
FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL
