A többségében szerbek lakta Észak-Koszovó státusának rendezése nélkül nem lehet szó Koszovó stabilizálásáról sem. Az eddigi rendezési elképzelések előnyös és hátrányos következményei:
- Területcsere – ha Észak-Koszovó Szerbiához, a többségében albánok lakta Dél-Szerbia Koszovóhoz kerülne:
+ etnikailag homogén államok jönnének létre;
– a szakadár nemzeti mozgalmak példaként tekintenének a megoldásra;
– Pristina elfogadhatónak tartja a megosztást, Belgrád elzárkózik tőle, mivel „nem cseréli a sajátját a sajátjára”.
- Koszovó végleges megosztása – az északi térséget Szerbia kapná:
+ a jelenlegi helyzethez képest Szerbia területet nyerne, meggyengülnének a szerb nacionalisták;
– ez a megoldás is erősítené a többi szakadár mozgalom pozícióit;
– megoldatlan maradna a dél-szerbiai albán kisebbség helyzete.
- Észak-Koszovó tényleges integrálása Koszovóba:
+ többnemzetiségű állam jönne létre, ahol albán ígéretek szerint betartanák a szerb kisebbség jogait;
+ nem erősödne a más térségekben tevékenykedő szakadár mozgalmak helyzete;
– Szerbia elutasítja a javaslatot.
- A függetlenségi nyilatkozat visszavonása:
+ Koszovó Szerbián belül széleskörű autonómiát kapna, ami példaként szolgálhatna a többnemzetiségű államok számára;
– a koszovói albánok és az állam nyugati támogatói elvetik a szerbek által szorgalmazott javaslatot;
– újjászületnének az egyszer már háborúba torkollott szerb–albán ellentétek.
