Sűrű programja lett elnöksége utolsó napjaira Michelle Bachelet leköszönő chilei államfőnek, jövő héten hivatalba lépő utódjára, Sebastián Pinerára pedig a szokásosnál dolgosabb kezdeti időszak vár. Múlt hét szombat hajnalban ugyanis minden idők egyik legerősebb földrengése sújtotta a dél-amerikai ország középső, tengerparti részét. A Richter-skála szerint 8,8-as erősségű földmozgás több mint 700 halálos áldozatot követelt, másfél millió lakás rongálódott meg, autópályák mentek tönkre, hidak szakadtak le, kikötők váltak megközelíthetetlenné. Az ország nagy részén napokra használhatatlanná vált a telefon- és az internethálózat, számos nagyvárosban és környékén ellátási nehézségek adódnak, áram-, víz-, élelmiszer- és benzinhiány lépett fel.
A rengés epicentruma közvetlenül a part mentén volt, 110 kilométerre a legközelebbi nagyvárostól, Concepcióntól, amely a legnagyobb károkat szenvedte. A rengést követő, háromméteres hullámokkal járó cunami nemcsak a szárazföldön követelt halálos áldozatokat, hanem a partoktól 700 kilométerre lévő, Chiléhez tartozó Juan Fernández-szigeteken is (a szigetcsoport egyik tagján tették partra a 18. században Daniel Defoe Robinson Crusoe című regényének ihletőjét, Alexander Selkirk skót tengerészt).
Jóllehet a rengés szeizmológusok szerint legalább ötszázszor olyan erős volt, mint a január közepén Haitin pusztító (a Richter-skála szerint 7-es erősségű), jóval kevesebb halálos áldozattal járt, és kisebb károkat okozott. Nemcsak azért, mert az epicentrum mélyebben volt (a tengerszint alatt 35 kilométerrel), mint Haitin, hanem azért is, mert az érintett terület viszonylag gyéren lakott, míg a karibi országban a négymilliós fővárosnál, az ország szívénél csapott le (HVG, 2010. január 23.).
Legalább ilyen fontos, hogy Haitival ellentétben – ahol 210 ezren haltak meg, és lényegében az egész ország megbénult – Chile működőképes állam, stabil kormánnyal és közhivatalokkal, cselekvőképes helyhatóságokkal, kiépített katasztrófaelhárítással, földrengéstűrőbb épületekkel, ütőképes hadsereggel és rendőrséggel. Utóbbiakat például nyomban bevetették a fosztogatások megfékezésére, amire Haitin képtelenek voltak. Míg Haiti a régió legszegényebb országa, Chile Latin-Amerika talán legfejlettebb állama, a térség Svájcaként emlegetik, néhány hete tagja az OECD-nek is. A 16,5 millió lakosú országban 15 ezer dollár körüli az egy főre jutó GDP, az államadósság mindössze a hazai össztermék 9 százaléka. A világ vezető réztermelője (az ország északi részén lévő bányákat nem érte kár, pár nap leállás után folytatták a kitermelést, gond inkább az ásványkincs kikötőkbe juttatásával adódott), de jelentős a kivitele borból, gyümölcsből és faipari termékekből is.
Egészséges gazdasági állapotának köszönheti az ország, hogy súlyosabb következmények nélkül vészelte át a világgazdasági válságot. A hosszú évek óta tartó szakadatlan növekedés tavaly Chilében is megtorpant ugyan (a recesszió 1,9 százalék volt), ám az idénre – nem utolsósorban a Bachelet által indított infrastrukturális programoknak, a szegényeknek juttatott segélyeknek és az adócsökkentésnek köszönhetően – már ismét 4,5 százalék körüli növekedést jósoltak. Igaz, még a földrengés előtt.
A katasztrófa utáni helyreállítás költségeit 15-30 milliárd dollárra becsülik, ami akkor is súlyos teher az új elnöknek, ha a gazdaság stabil, és bőven vannak tartalékok is. Mindenképpen megkérdőjelezi Pinera kampányígéreteinek teljesíthetőségét. A 60 éves milliárdos üzletember azzal nyerte meg a januári választást, hogy cégvezetési tapasztalataira hivatkozva egymillió új munkahelyet és 6 százalékos gazdasági növekedést ígért, kilátásba helyezve, hogy Chile 2018-ra a világ egyik legfejlettebb országa lesz, és megszűnik a szegénység.
Bár ekkora fordulatra Pinera nem lesz képes, elnöki székbe kerülése mindenképpen szakítás a múlttal. Ő az első konzervatív államfő azóta, hogy Augusto Pinochet 1990-ben távozott a hatalomból. Jóllehet az 58 éves, balközépen álló Bachelet jövő heti búcsújával két évtizedes baloldali kormányzás ér véget, Pinera nem tervez egyszínű jobboldali hatalmat. Erre utal legalábbis, hogy technokrata nemzeti egységkormányt állít össze. A 22 tárcavezető több mint fele az USA-ban tanult, független szakember, sőt még volt szocialista párti miniszter is akad köztük. A földrengés után nyomban meghirdette az Emeljük fel Chilét! programot – a magántőke segítségét is kérve a helyreállításhoz, az újbóli növekedéshez.
