Visszavonuló radikális

Nem indul a tavaszi nagy-britanniai választáson Ian Paisley, az északír politikát négy évtizeden át meghatározó protestáns vezér. Az ő nevéhez fűződik, hogy pártja, a Demokratikus Unionista Párt kiegyezett korábbi esküdt ellenségével, a katolikus Sinn Féinnel, az IRA politikai szárnyával, és három éve közösen kormányoz.

A 84 éves Paisley – a brit alsóház legidősebb tagja – a pártvezetésről és az északír első miniszterségről már két éve lemondott. Bár sokan az ő politikai örökségének tartják, hogy Észak-Írország megbékélt, bírálói a kiegyezést árulásnak minősítik, mondván, terroristákat segített a hatalomba. Szemére vetik, hogy első miniszterként szinte baráti viszonyba került helyettesével, a Sinn Féin által delegált egykori IRA-parancsnok Martin McGuinness-szel.

Az ötgyermekes protestáns tiszteletes egész életét a kisebbségi katolikusokkal való küzdelemnek, a brit uralom észak-írországi fennmaradásának szentelte. Tüzes beszédeiben mindig a katolikusok ellen lázított – állítólag félkatonai protestáns szervezetekkel is kapcsolatban állt –, a két vallási etnikum hatalommegosztásán alapuló megállapodásokat rendre ellenezte, a Sinn Féin részvétele miatt bojkottálta az 1998-as béketárgyalásokat, a népszavazáson jóváhagyott nagypénteki megállapodást pedig nem írta alá. Elkötelezett EU-ellenessége ellenére 1979-ben az Európai Parlament (EP) képviselője lett.

Szívesen keltett botrányokat, 1965-ben például hógolyóval dobálta meg a Belfastba látogató ír kormányfőt, az 1993-as békemegállapodást aláíró John Major brit és Albert Reynolds ír miniszterelnöknek pedig azt kiabálta a londoni Downing Streetnél, hogy „eladtátok Észak-Írországot az ördögi republikánus söpredéknek”. A fundamentalista protestáns teológia képviselőjeként emlékezetes akciója volt, amikor 1988-ban a pápa beszédét az EP-ben „Krisztus ellensége vagy, az Antikrisztus, ezért elutasítalak!” feliratú poszterrel és bekiabálással zavarta meg.