Egyiptomba vezetett Alain Juppé újonnan kinevezett francia külügyminiszter első külföldi útja. A tapasztalt, ám önjáró politikus, Francois Fillon kormányának eddigi védelmi minisztere, korábbi kormányfő, a vasárnapi kairói villámlátogatáson találkozott a népi felkeléssel februárban megbuktatott Hoszni Mubarak távozása után felállt katonai vezetéssel és Amr Muszával, az Arab Liga főtitkárával. Az egyiptomi úttal Juppé az észak-afrikai arab világgal szembeni francia szolidaritást akarta hangsúlyozni, Párizs ugyanis nem kezelte kellő odafigyeléssel a hagyományosan érdekszférájának tekintett térségben január óta folyó forradalmi eseményeket. A magát a gyarmati múltból fakadóan az arab világ különleges ismerőjének, amolyan anyaországának tartó Franciaország külpolitikai hibák sorozatát követte el az utóbbi hetekben, pedig a fellépésére az is lehetőséget adott volna, hogy Nicolas Sarkozy államfő januártól a G20 és a G8 csoportnak is soros elnöke.
Nem kis botrányt kavart, amikor kiderült, hogy a tavaly novemberben külügyminiszterré kinevezett Michele Alliot-Marie Tunéziában töltötte az újévet, és a rezsimhez szorosan kötődő egyik üzletember magánrepülőgépét használta, sőt az ő közreműködésével szülei még ingatlant is vásároltak az egykori francia gyarmaton. Mindez alig néhány nappal az előtt történt, hogy Tunéziában zavargások törtek ki, amelyek nyomán Zine el-Abidin Ben Ali diktátornak menekülnie kellett. Nem tett jót a párizsi vezetés megítélésének, hogy Sarkozy a hírre nem menesztette azonnal a neve kezdőbetűinek rövidítéséből gyakran csak MAM-ként emlegetett politikus asszonyt. Végül mégis átalakította kormányát, és az egykori riválisa, Jacques Chirac exállamfő köréhez tartozó másik gaulle-istát, Juppét nevezte ki a külpolitika irányítójának.
A külügyi tárcát a Chirac-érában – az 1990-es évek közepén, kormányfősége előtt – egyszer már vezető Juppé feltételhez kötötte az ajánlat elfogadását. Ragaszkodott ahhoz, hogy szabad kezet kapjon a hagyományosan az államfő által vitt külpolitikában, és Sarkozy mozdítsa el kabinetfőnökét, legfőbb bizalmasát, Claude Géant-t, aki egyéni kezdeményezéseivel a térségben többször nehéz helyzetbe hozta a külügyeseket, rendre összetűzésbe kerülve velük. Részben Géant személye miatt tett közzé névtelen nyílt levelet harminc francia diplomata a Le Monde és a Libération napilapban, amatőrnek, meggondolatlannak bélyegezve a francia külpolitikát, Sarkozy szemére vetve, hogy tanácsadói kedvéért háttérbe szorítja a tapasztalt külügyeseket.
Nem makulátlan a líbiai vezér, Moammer Kadhafi távozását a francia kormányban elsőként követelő Juppé politikai pályája sem. Chirac e héten kezdődött – és nyomban elhalasztott – perének egyik vádpontjában 2004-ben bűnösnek találták, és másodfokon 14 hónap felfüggesztett börtönre és a közhivataloktól egyévi eltiltásra ítélték. Juppé 1988–1995 között az akkor párizsi főpolgármester Chirac pénzügyi helyettese volt.
Alliot-Marie tunéziai látogatása önmagában aligha vezetett volna a francia külpolitika első női irányítójának bukásához. Párizsi politikusok körében – tartozzanak bármely oldalhoz – gyakori, hogy szabadságukat észak-afrikai országokban töltik. Fillon kormányfőről is kiderült, hogy családjával újévkor egy hétig vendégeskedett Egyiptomban, kormánygépen érkezett, hotelszámláját és nílusi hajózását Kairó állta.
A szocialista ellenzék nyomban támadásba lendült. Martine Aubry pártelnök szerint Franciaország külpolitikailag súlytalanná vált, és az országnak olyan vezető kell, aki képes a történelmi hagyományokból fakadó értékek megtestesítésére. Azt is megjegyezte, hogy Sarkozy elnöksége idején szerinte a francia külpolitika egyetlen emlékezetes eseménye az volt, amikor 2007-ben az Élysée-palota meghívására hivatalos látogatáson Párizsban járt Kadhafi az államfői hivatal melletti kertben állította fel sátrát.
Pedig Sarkozy mindig fontosnak tartotta a térséget, 2007-es elnökválasztási kampányában felvetette például a gazdasági és politikai együttműködés szükségességét a mediterrán térséggel. Kezdeményezése nyomán 2008-ban a párizsi mediterrán csúcstalálkozón az EU tagállamai, valamint 16 észak-afrikai, közel-keleti és balkáni ország részvételével megalakult a Mediterrán Unió. Igaz, az együttműködés a lendületes kezdés ellenére megrekedt.
Aligha véletlen, hogy a népszerűsége mélypontján lévő Sarkozy a minap felvetette, áprilistól nemzeti konzultációt kezd az iszlám társadalmi szerepéről. Ami azért is időszerű lehet, mert áprilisban lép életbe a burka viselését nyilvános helyeken tiltó törvény. A kormány óriásplakátokon hirdeti a törvényt a köztársaságot jelképező női fej, Marianne képével, „A Köztársaság az ő fedetlen arcával él” szlogennel. A nemzeti konzultáció bejelentése kapcsán Sarkozyt muszlimellenességgel, a szélsőjobbal való kacérkodással vádolták, amiért dicsőítette országa keresztény gyökereit, mondván, Franciaország nem felejtheti el azt a vallást, amely naggyá tette. Bírálói egyből felemlegették az arab világ felkelése kapcsán tett megjegyzését, hogy mindez Franciaországot terrorizmussal, bevándorlók ellenőrizhetetlen tömegeivel fenyegeti. A keményebb hangot politikai megfigyelők azzal is magyarázzák, hogy Sarkozy államfő már a jövőre esedékes elnökválasztásra gondol, és megpróbálja kifogni a szelet a szélsőjobboldali Nemzeti Front vitorlájából.
Meglepő eredményt mutatott ugyanis a Le Parisien napilapban a minap közzétett közvélemény-kutatás. Az elnökválasztás első fordulóját a Nemzeti Front elnökévé januárban megválasztott Marine Le Pen – Jean-Marie Le Pen pártalapító lánya – nyerné 23 százalékkal, megelőzve a 21-21 százalékra esélyes Sarkozyt és Aubryt. A bevándorlás és az iszlám kérdésében apjánál kevésbé radikális Marine Le Pen előretörését mutató felmérést a kormánypárt több képviselője komolytalannak nevezte, már csak azért is, mert nem szerepelt benne Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója. A szocialisták a pártelnöküknél népszerűbb politikustól azt remélik, hogy megtörheti a jobboldal 1995 óta tartó uralmát az államfői poszton. Csakhogy egy újabb – egyre többet vitatott, egyesek által manipulatívnak tartott – felmérésben Le Pen már 24 százalékot kapott, megelőzve az ebben immár szereplő Strauss-Kahnt (23 százalék), és kiszorítva a második körből a 21 százalékot elért Sarkozyt.
TÁLAS ANDREA
