Átmeneti kabinet

Nem tudnak racionális magyarázatot adni politikai elemzők arra, miért hagyta megbukni az eurózóna ideiglenes válságalapjának ügyében a Szabadság és Szolidaritás (SaS) az egyetlen koalíciós formációt, amelyben kormányzati pozícióban esélye volt megvalósítani reformelképzeléseinek legalább egy részét. A liberálisok vezére, Richard Sulík szerint Iveta Radicová miniszterelnök fölöslegesen mondott vabankot, amikor az eurózóna-voksolást összekötötte a bizalmi szavazással, amit aztán elbukott. Pozsonyban viszont biztosra veszik, hogy a SaS megszenvedheti a koalíciót megtorpedózó nyakasságát, mert nemigen akad majd párt a 2012. március 10-ére előrehozott parlamenti választás után, amely megbízna benne, és szövetségesévé emelné.

Túry Gergely

 A parlamenti házelnöki posztról azonnal menesztett Sulík érvei számszakilag logikusak voltak. Szerinte az eurózóna egyik legszegényebb tagja, Szlovákia nem engedheti meg magának, hogy GDP-je 11 százaléka, 7,7 milliárd euró erejéig szóló garanciavállalással járuljon hozzá annak a Görögországnak a megmentéséhez, ahol a minimálbér 750 euró, miközben Szlovákiában az átlagbér 780 euró. Ráadásul az egy főre jutó görög GDP az EU-átlag 89, a szlovák pedig az utóbbi évek látványos fejlődése ellenére is csak a 74 százaléka. Ezt nem látták másképp a szlovákok sem, ám a közvélemény-kutatások szerint mégis többen voltak az uniós szolidaritás kifejezése mellett, mint ahányan a görögök megsegítésének elutasítását támogatták.

Számos következmény olvasható ki abból, hogy a parlamenti választás idő előtti megtartásáról kevesebb mint háromnegyed óra alatt megegyezett a szlovák belpolitikát meghatározó két nagy ellenfél, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU) elnöke, a korábbi miniszterelnök Mikulás Dzurinda, valamint az ellenzéki baloldali Smert irányító Robert Fico, aki Dzurinda utódja és Radicová elődje volt a kormányfői poszton. A kommentárok szerint Dzurinda a koalíció 15 hónapja alatt mindvégig nehezen viselte, hogy nem ő áll a kormány élén, és a választásig hátralévő öt hónapban pártbeli szövetségesével, Ivan Miklos pénzügyminiszterrel együtt arra törekszik majd, hogy az SDKU az ő megerősödött pozíciójukkal szálljon harcba a voksokért.

A koalíció bukását megszenvedő, azt könnyeivel küzdve elismerő Radicovát ugyanakkor nem marginalizálhatják, mert az ügyvezetőként esetleg hivatalában maradó kormányfő az egyetlen szlovák politikus, akinek népszerűsége megközelíti Ficóét. Dzurinda – aki pozsonyi vélemények és Sulík sejtetése szerint rávette az eurózóna-szavazás és a bizalmi kérdés öngyilkos összekötésére Szlovákia első női miniszterelnökét – számára lehetőséget, az összetört Radicovának pedig kiutat kínálhat, ha utóbbi összeszedi erejét, a belpolitikában marad, és elindul a 2014-ben esedékes elnökválasztáson, amelyen második mandátumát kitöltve már nem vehet részt a Fico emberének tartott Ivan Gasparovic jelenlegi államfő. Radicová legutóbb, 2009-ben már próbálkozott, akkor csaknem egymillió szavazatot szerezve a második fordulóban megszorította Gasparovicot.

A pozsonyi politikai csetepaté egyértelmű nyertese a nagy taktikus Fico. Az eurózóna válságalapjának garanciaemelését jóváhagyó második szavazás főszereplőjeként úgy tudta megbuktatni a kormányt, hogy közben az EU iránt felelős politikus jelmezébe bújhatott, feledtetve populista előéletét. Gyorsan értésre adta azt is, hogy esze ágában sincs a választásokig beszállni a kormányzásba, hiszen az az érdeke, hogy a koalíció megmaradt három pártja a küszködésével tovább amortizálódjon. Ezért nem tetszik Ficónak a kormányválság miatt indonéziai látogatását megszakítva hazatért Gasparovic ötlete, hogy az átmeneti időszakban szakértői kabinet irányítsa az országot.

Fico jól emlékszik ugyanis arra, hogy a Szlovákia számára gyakran még mindig mintaként szolgáló Csehországban 2009-ben hasonló módon kinevezett statisztikai hivatali elnök, Jan Fischer vezette pártok fölötti kormány kifejezetten népszerűnek bizonyult. A Smernek az ilyen eshetőségnél sokkal jobb a kényszerpályán mozgó, sebzett jobbközép koalíció vergődése, hiszen egy friss közvélemény-kutatás szerint még az is előfordulhat, hogy márciusban a pártja egyedül is képes lesz többséget szerezni. Ha pedig csak a közelébe kerül, akkor 2006-tól eltérően ezúttal az SDKU és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) is a partnere lehet, de szóba jöhet a szlovák–magyar Most-Híd, vagy esetleg a parlamentenkívüliség időszakát a kormány reformintézkedéseinek bírálatával töltő Magyar Koalíció Pártja (MKP), ha márciusban átugorja a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.

A kisebbségbe szorulva várhatóan tovább kormányzó három párt – az SDKU, a Most-Híd és a KDH – már nem szövöget nagy terveket. Korlátozott mozgásterük miatt alighanem semmi sem lesz a több hónapos koalíciós vita után októberben a parlament elé terjeszteni tervezett társadalombiztosítási, nyugdíj- és adóreformból. Az is nyilvánvaló, hogy 2006-hoz hasonlóan a finisben áll le a nagy kórházak részvénytársasággá alakítása, és a vagyonalap is felfüggesztette az összes, folyamatban lévő privatizációs pályázatot. Eddig csak technikai kérdésnek tekintették, de az év végéig el kellene fogadni a magánnyugdíj-pénztári kifizetések folyósításáról szóló törvényt, mert a juttatásra az első ügyfelek négy év múlva jogosultak lesznek. Ez volt azon kevés ügyek egyike, amely nem okozott viszályt a koalíción belül, ám nem tudni, hogyan áll a kérdéshez a hatalomba visszatérésre törő Fico, aki 2010-ben többéves kampány után csak egy lépésre volt a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításától.

Az egyetlen teljesíthető feladat a máris éledező kampányban a jövő évi költségvetés elfogadtatása maradt, amire ahhoz is szükség van, hogy a befektetés- és hitelminősítők ne rontsanak Szlovákia megítélésén. A kormány által beterjesztett, és a GDP 3,8 százalékára rúgó hiánnyal számoló tervezet azonban sebezhető, mert az összeállításánál figyelembe vették a most már esélytelen reformintézkedéseket. Ha például elmarad az önkormányzati adóbevételek szerkezetének átalakítása, akkor az 250 millió euróval növeli meg a kiadásokat. Közgazdászok szerint helyesebb lenne a kalkuláció alapjául vett 2012-es 3,4 százalékos gazdasági növekedést is 2 százalékosra módosítani, ami 200 millió euróval kurtíthatja meg a bevételeket.

TUBA LAJOS / POZSONY