Kakasviadal

Tetemes hátránnyal vág neki Nicolas Sarkozy francia államfő, hogy a konzervatívok számára megőrizze az Élysée-palotát, ahová több mint másfél évtizednyi szocialista távollét után költözne be a közvélemény-kutatásokban vezető ellenfele, Francois Hollande. Sarkozy nem szeretne egyik elődje, a jobboldal megújítójának tartott Giscard d'Estaing sorsára jutni, aki az ötödik köztársaság 1958 óta íródó történelmében az újrázásért sorompóba álló három elnök közül eddig egyedüliként bukott el. 1981-ben éppen őt győzte le Francois Mitterrand, aki az ötödik köztársaság első és eddig egyetlen szocialista államfője volt, és akinek pártja 1995 óta minden hasonló megméretést elvesztett. Hollande pedig ez ellen a történelmi árny ellen küzd.

A minden idők egyik legnépszerűtlenebb hivatalban lévő elnökeként az újrázásért induló Sarkozy választási hadjárata hivatalos megkezdésével, két hónappal az április 22-ei első forduló előtt némiképp csökkentette lemaradását a változás jelszavával az országot járó Hollande-dal szemben. A stábja abban bízik, hogy a kampányban igen erős államfő az utolsó pillanatban fordít. Eddig 15 politikus jelezte indulását, de még ha sikerülne is mindegyiküknek megszereznie a március 16-ai határidőig a jelöltséghez szükséges 500 választott képviselő aláírását, nyilvánvaló, hogy a tényleges verseny az egyaránt 57 éves Sarkozy és Hollande között dől el, és valószínűleg a május 6-ai második fordulóban.

Belezavarhat a küzdelembe, és Sarkozy pozícióját még ronthatja is a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot képviselő, a felmérésekben a harmadik helyen álló Marine Le Pen. Aligha valószínű azonban, hogy miután az apjától, Jean-Marie Le Pentől tavaly átvette az irányítást, és mérsékeltebb retorikára váltott – de hazafias érzelmekre apelláló, euróellenes, protekcionista programmal állt elő –, végül bejut a második fordulóba. Ahová az apja 2002-ben az akkori szocialista jelöltet, Lionel Jospint maga mögé utasítva bekerült, és ott Jacques Chirac ellenfele lehetett.

Az erőviszonyokkal Sarkozy is tisztában van, egyedüli lehetősége, hogy korábbi támogatóit megpróbálja visszahódítani. Kampányát ezért építi arra, amiben a legjobbnak tartják, a döntésképes, határozott elnök személyének sugárzására. Az Erős Franciaország szlogent választotta, magát pedig hajóskapitánynak nevezi, aki nem hagyja el a megfeneklett hajót. A felesége, Carla Bruni oldalán a Le Pen-klán egyik fellegvárának számító földközi-tengeri Marseille kikötővárosban tízezres tömeg előtt kampányoló államfő vasárnap azt harsogta: „a gyenge Franciaország képtelen megvédeni a francia embereket”. Úgy állította be magát, mint aki egymaga birkózott meg a gazdasági válsággal, így az ország elkerülte Portugália és Spanyolország, s különösen Görögország sorsát. Elismerte ugyanakkor, hogy előző választási ígéreteit nem mind váltotta be. Elnöksége végére a munkanélküliség 12 éve nem látott magasságba, 9,7 százalékra kúszott, az öt évvel ezelőttinél egymillióval több az állástalan. Megnőtt az államadósság, és Franciaország elvesztette a legjobb adósok tripla A besorolását, ami akkor is presztízsveszteség, ha a gazdaság – a 2009-es mélypont, a 2,6 százalékos visszaesés után – növekedési pályára állt, s tavaly 1,7 százalékkal bővült.

Az eurózóna válságának kezelésében Angela Merkel német kancellár legfőbb szövetségesévé előlépett Sarkozy a gazdaság versenyképességének erősítésére szomszédja munkaerő-piaci reformjait követné. A francia parlament alsóháza első olvasatban elfogadta az áfa 1,6 százalékpontos emelését, 21,2 százalékra, ami lehetőséget ad a munkaadók által fizetett járulékok csökkentésére. A Merkellel már-már baráti viszonya miatt odahaza a németek előtti kapitulációval vádolt Sarkozy ellensúlyként bedobta, hogy a lakosságot bevonná a döntéshozatalba, rendszeresítené a Franciaországban ritkaságnak számító népszavazást. A nemzetgyűlési választásokon az arányos rendszer bevezetését és a képviselők számának csökkentését is megpendítette, ahogy a szocialisták legfőbb vívmányának tartott, 2000-től élő 35 órás munkahét meghosszabbítását is – amire eddig valamiért nem talált módot. A rendpárti, konzervatív szavazókat is megszólította, elutasítva az egyneműek házasságát és az eutanáziát.

A külpolitikában, különösen a líbiai válságkezelésben aktív Sarkozy nem hagyta ki, hogy ne intézzen éles kirohanásokat a kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező pártpolitikus Hollande-dal szemben, akiről azt találta mondani, hogy éjjel-nappal hazudik, és kétszínű: „Londonban Thatcherként viselkedik, Párizsban azonban Mitterrand ábrázatát veszi fel.” Epés megjegyzésével Sarkozy arra célzott, hogy a sokak szerint a viselkedésében, gesztusaiban egyre inkább a második ciklusában mértéktartó, bölcs államférfivá vált Mitterrand stílusát utánzó Hollande korábban azt találta mondani: legfőbb ellenfelének a pénzvilágot tekinti, ám minapi londoni látogatásakor már helyesbített, miszerint csupán a piacok szabályozását hiányolja.

Hollande ellenzi a Sarkozy és Merkel által az eurózóna tagjaival elfogadtatott fiskális paktumot, és megválasztása esetén újra kívánja tárgyalni. A hiányt, amely tavaly a GDP 5,4 százalékára rúgott, Hollande is két éven belül a maastrichti kritériumoknak megfelelő 3 százalék alá szorítaná. Mindezt a gazdagok terheinek növelésével, a bankokra kirótt adó emelésével és a nagyvállalatok adókedvezményeinek megvonásával kívánja elérni, szemben Sarkozy kiadáscsökkentést preferáló szemléletével. Hollande programja amúgy sincs híján az ígérgetéseknek: 20 milliárd eurós költségvetési költekezés keretében a tanárokat 60 ezer állással, a fiatalokat több tízezer munkahellyel kecsegteti, és állami támogatást helyez kilátásba a kis- és közepes vállalatoknak is. A szocialista jelölt a Sarkozy nevéhez kötődő, hatalmas társadalmi ellenállás közepette keresztülvert nyugdíjreformot is eltörölné, és a 62 évre emelt nyugdíjkorhatárt visszaállítaná a korábbi szocialista kormány által leszállított 60 évre. Sarkozy durvaságára pedig a maga módján válaszolt, mondván, aki szereti Franciaországot, elutasítja az erőszakot még a vitában is. Nem állta meg azonban, hogy megjegyezze, riválisa a válság elnöke, míg ő a válságból kilábalás elnöke lesz.

TÁLAS ANDREA