Úttalan utakon

„Ugye nem gondolja, hogy engedélyt kap arra, hogy el-Arísba utazzon” – mondja az illetékes, Fuád úr a kairói kormányzati sajtóirodában, majd hozzáteszi, hogy „éppen túszul ejtik a külföldieket arrafelé”. Saját felelősségre azonban lehet utazni. Az iránytaxik állomásán alkudozni kell, az egyik sofőr hajlandó a fuvarra, de hat egyiptomival kell társulni, Kairón kívül fel kell tenni a napszemüveget és kendővel bekötni a fejet, azaz egyiptomi módra kinézni, hogy az ellenőrző pontoknál ne szúrják ki messziről az európai utast. A buszjáratokkal ellentétben, amelyeket mindig megállít a hadsereg, az iránytaxik különösebb gond nélkül közlekednek az el-Arísba vezető sivatagi úton.

A 2011-es Sas hadművelet kudarca óta – amikor az egyiptomi hadsereg sikertelenül próbálta felszámolni a Gázai övezetből a sivatagba költözött terrorista sejteket – a biztonsági helyzet folyamatosan romlik a Sínai-félszigeten (HVG, 2011. augusztus 27.). A kairói tüntetések kiújulása miatt – dacára Izrael jóváhagyásának – az egyiptomi hadsereg nem tud jelentős erőket állomásoztatni a félszigeten, csak a főutakat képes ellenőrizni. Az Izraelbe vezető földgázvezetéket tavaly hatszor robbantották fel ismeretlen fegyveresek, a határ menti nagyvárosok rendőrőrseit folyamatosan támadják a kalifátust és a félsziget függetlenségét követelő szalafista, illetve beduin csoportok.

Két túszejtés is történt az idén: két amerikai turistát, valamint koreai vendégmunkásokat raboltak el különböző beduin törzsek, amelyek, miután teljesültek a feltételeik, szabadon engedték foglyaikat. „Csak így tudunk nyomást gyakorolni a kormányzatra, egyébként nincs bajunk a külföldiekkel” – mondta a HVG-nek rafahi sátrában Jehíja Abu-Nuszejra, az al-Armilat törzs vezetője. Abu-Nuszejra szerint – akinek törzse negyven csempészalagutat üzemeltet a határszakaszon – a kairói átmeneti katonai tanács csak ígérgeti a beduinok földigényének megoldását, a helyzet semmit sem változott Hoszni Mubarak kormányának egy évvel ezelőtti megdöntése óta. „Van pénzünk, mégsem vehettük meg a saját földjeinket az államtól, amely előszeretettel adta el a területeket különböző gazdasági érdekcsoportoknak, beleértve a bukott elnök fiát, Gamal Mubarakot is” – mondta a törzsfőnök.

A földkérdés és a tárgyalás nélkül fogva tartott beduinok elengedése miatt kezdtek el a törzsek túszokat ejteni a sivatagi úton – folytatta. A forradalom győzelme óta a rendőrség sok olyan beduint ölt meg vagy vett őrizetbe vádemelés nélkül, aki a Gázai övezetbe építőanyagot, dohányárut vagy fegyvert csempészett. „A családok a beduin szokások miatt támadják a rendőrőrsöket” – állította a HVG-nek egy neve elhallgatását kérő kormányzati tisztviselő el-Arísban, hozzátéve, hogy „az ő törvényük szerint a vér csak vérrel mosható le, de a támadásokban aktívan részt vesznek a félsziget függetlenségét követelő szélsőséges egyiptomi iszlamista csoportok is”.

Az utóbbi ötven évben azokat a földeket, amelyeket a beduinok évszázadokon keresztül használtak legeltetésre, rendszeresen kisajátította az egyiptomi állam. Ezért a törzsek körében népszerűek a szeparatista szalafista csoportok, mint például a tavalyi eilati merényletben a palesztin Iszlám Dzsihádnak segítséget nyújtó Al-Takfír al-Hidzsra (Kiközösítés és kivonulás) nevű szervezet. A rafahi szalafista csoport szóvivője csak annyit volt hajlandó közölni, hogy nem ül le beszélgetni hitetlenekkel, egyébként pedig valóban a programjuk része a Sínai-félsziget elszakítása Egyiptomtól.

A rendőri jelenlét el-Arísban és Rafahban minimális, a hadsereg is csak néhány harckocsit állomásoztat az olyan, stratégiailag fontos helyeken, mint a kormányzóság épülete. A kormányzóságon dolgozó egyik tisztviselő megjegyezte: „A katonai tanács ott követett el hibát, hogy nem mérte fel, milyen súlyos a helyzet. A Sas hadművelettel a térségbe vezényelt kétezer fős különleges egység és 250 harckocsi néhány letartóztatáson kívül nem ért el komolyabb eredményt a térség stabilizálásában, megingatta viszont a beduinok hadseregbe vetett bizalmát. A katonai tanács akkoriban tett ígéreteinek teljesítése ugyanis késlekedik.”

A túszejtésekkel a jelek szerint a beduinoknak mégiscsak sikerült nyomást gyakorolniuk a kairói kormányzatra. Mohamed Reda Iszmail földművelésügyi miniszter a minap sajtóközleményben jelentette be, hogy az egyiptomi kormány a Sínai-félszigeten összesen 170 ezer hektár földterületet ad át a helyi lakosságnak. Kamal Ganzuri miniszterelnök pedig személyesen egyeztetett a beduin törzsi vezetőkkel, aminek eredményeképp negyven letartóztatottat szabadon engedtek, és a kormányfő megígérte, hogy a bűncselekmények vádjával tárgyalásra váró beduinok fölött nem katonai, hanem civil bíróság ítélkezik.

„A történetnek ezzel azonban koránt sincs vége” – mondta a HVG-nek Abu-Nuszejra. „A bizalmunk a hadseregben végképp a múlté, akkor hiszünk el bármit is, ha betartják a szavukat.” Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha a kormány még a túszejtések után sem hajlandó teljesíteni a követeléseiket, a válasz sejtelmes: minden előfordulhat.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / SÍNAI-FÉLSZIGET