A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tarr Béla, bár már visszavonult a rendezéstől, olyan életművet épített fel, amelyben világhírű filmekből sincs hiány.
Július 21-én töltötte be 70. évét Tarr Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, akiről Karácsony Gergely főpolgármester azt írta születésnapi posztjában:
Ha van világsztárja ennek az országnak, a magyar kultúrának, akkor ő az.
Tarr Béla Pécsen született, az érettségi után volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is. Amatőr dokumentumfilmesként került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval. 1977-ben alig négy nap alatt készítette el Családi tűzfészek című alkotását, amelyben egy család tragikus lakáshelyzetével foglalkozott, szereplői pedig olyan amatőrök voltak, akiknek az életben hasonló sors adatott. Filmjét a gyors forgatás, a részbeni rögtönzés, a színészi szabadság, de leginkább a tér és a távolság problémájának kulcskérdése miatt John Cassavetes amerikai rendező műveihez hasonlították.
Miután a film nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben diplomázott rendező szakon. Még abban az évben a Társulás Filmstúdió egyik alapítója volt.
Szabadgyalog című dokumentarista alkotása 1981-ben az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, ahogy az egy évvel későbbi, a locarnói filmfesztiválon elismerésben részesült Panelkapcsolat is, amelynek főszereplője egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspár. 1982-ben a Macbethből készített tévés adaptációt, amely egyetlen, csaknem hetvenperces vágásból áll.
A szociográfiai filmektől a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordult, új korszakának első darabja 1984-ben az Őszi almanach volt. A közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltotta fel, ezért Antonionival és Tarkovszkijjal is rokonították az eredetileg filozófusnak készülő rendezőt.
A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író. Első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása. A nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső. A számos elismerést aratott alkotás „az univerzum apokaliptikus víziója”. A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindeddig a leghosszabb magyar film, hét és fél órás. A Krasznahorkai regényéből készült alkotás egy kis közösség széthullását, az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be, a világvége-hangulatot sugárzó film a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti.
Szintén Krasznahorkai-mű, Az ellenállás melankóliája alapján készült a magyar filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister-harmóniák (2000). A címben szereplő 17. századi német orgonista az isteni rendnek megfelelő harmóniát akarta megteremteni a zenében és így az emberi lélekben is. A film ugyanakkor egy időtlen, szinte posztapokaliptikusan nyomasztó hangulatú kisvárost mutat be, ahol a békésnek amúgy sem nevezhető rend felborul, gyilkos indulatok szabadulnak el, a pokoli káosznak minden és mindenki áldozatául esik.
Következő filmjét Georges Simenon regényéből, Krasznahorkai forgatókönyve alapján már külföldön forgatta, nem kis nehézségek árán. A három évig készült A londoni férfi 2007-ben – 19 év után első magyar filmként – meghívást kapott a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Férfi főszereplője egy kikötői pályaudvaron dolgozó, elmagányosodott váltóőr, aki egy gyilkosság véletlen szemtanújaként alapvető morális problémákkal szembesül. A rendezőt a regényben a bűnügyi szálnál jobban izgatták a létezés alapkérdései, az emberi méltóság és a magány problémája.
Tarr Béla életműve befejező darabjának A torinói ló című filmet szánta. A Krasznahorkai írásain alapuló alkotás 2011-ben a Berlinálén megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját, és három kategóriában is (a legjobb rendező, a legjobb operatőr, a legjobb zeneszerző) Európai Filmdíjra jelölték. A rendező a lét elviselhetetlen nehézségét akarta ábrázolni a történetben, amelynek címe arra a jelenetre utal, amikor a filozófus Friedrich Nietzsche a torinói főtéren védelmére kelt egy kocsisa által kegyetlenül ütlegelt lónak.
Tarr Béla számos kitüntetés birtokosa: 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották. Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban megkapta a tiszteletbeli Európai Filmdíjat. Idén februárban a 44. Magyar Filmszemle, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
A munkában és az életben is évtizedek óta társa Hranitzky Ágnes vágó, akit filmjei társrendezőjének tekint. 1984-től dolgozik Víg Mihály zeneszerzővel. T.T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított, 2013-ban Szarajevóban filmakadémiát indított. 2017-ben A világ végezetéig címmel az emberi méltóságról szóló kiállítás nyílt a rendezésében Amszterdamban. 2018-ban az amerikai filmakadémia rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé. 2022-ben megválasztották a Freeszfe Egyesület elnökének. Több filmje is előkelő helyen szerepelt rangos szakmai lapok összeállításában.
A rendező többször is kritikával élt a jelenlegi filmfinanszírozási rendszer ellen, legutóbb például arról beszélt, hogy Orbán Viktor mondása – miszerint „Végre eljutottunk arra a pontra, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végül is ezt akartuk, legyen a film mindenkié” – mennyire pofátlan és cinikus. Az idei Budapest Pride megnyitójára meghívták beszédet mondani – szerinte a rendezvény a szabadságról szól, ezért érezte úgy, hogy ott a helye.
Bár a rendezéssel felhagyott, ma is tart mesterkurzusokat világszerte. Egy közelmúltban adott nyilatkozatában azt mondta: „A mozi akkor jön létre, amikor valami fontos neked, és meg akarod osztani, és ez nagyon emberi dolog”. A kezdő filmeseknek azt is tanácsolta, hogy legyenek szabadok; nem érdemes mások nyomdokaiba lépniük, meg kell találniuk a saját nyelvüket.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
