Leiskolázta a spanyolokat, világbajnoki döntős a magyar női vízilabda-válogatott

Cseh Sándor szövetségi kapitány együttese a negyeddöntőben 12–9-re nyert az olaszok ellen, míg a spanyolok, bár 7–2-re is vezettek, végül ötméterespárbajban jutottak túl a hollandokon.

Cseh előzetesen arról beszélt: a siker kulcsa az, hogy a csapat ugyanúgy játsszon, ahogy eddig – amit nem csupán a tornán mutatott teljesítményükre, hanem az elmúlt fél évükre is értett. „Az elődöntőben persze benne van a kiszámíthatatlanság, a feszültség bármit kihozhat a csapatból, de bíznunk kell magunkban és abban, amit tudunk. Fontos, hogy a fegyelmezettség mellett szárnyaljon a fantáziánk, mert anélkül nem lehet nagy tetteket véghez vinni” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.

A magyar csapat tavaly és három éve is ezüstéremmel zárt a vb-n. A párizsi olimpián, amelyet a spanyolok az ausztrálok legyőzésével nyertek meg, ötödikek lettek.

A meccs

Első negyed

Az első ráúszásnál a magyarok hozták el a labdát, de centerből a lövés nem sikerült. A másik oldalon Leiton Arrones nem hibázott (0–1), de a következő próbálkozásnál Neszmély Boglárka már bravúrral védett. A mieink gyorsan fordultak, fórban Leimeter Dóra villant, meg is lett az egyenlítés (1–1).

A második magyar gólt Tiba Panna varrta be a spanyol kapuba jó messziről (2–1), aztán – megint emberelőnyben – Garda Krisztina növelte kettőre a magyar vezetést. A negyedik találatot Varró Eszter ragasztotta a jobb alsó sarokba egy hosszan, fórban kijátszott támadás után.

A remek magyar kezdést látva a spanyol szövetségi kapitány másfél perccel a negyed vége előtt időt kért, de nem sikerült megnyugtatnia a csapatát: labdaszerzés után Szilágyi Dorottya lőtt a medence felétől az üres kapujukba, és máris 5–1 volt az állás, aztán Faragó Kamilla használta ki az újabb emberelőnyt (6–1). Tizennégy másodperc volt még hátra, amikor Elena Ruiz túljárt a zseniálisan védő Neszmély eszén, és szépített (6–2).

Második negyed

A második ráúszás is a magyaroké volt, de elvesztették a labdát, az emberelőnyt pedig Crespi használta ki (6–3). Leimeter azonban tett arról, hogy ne tudjon még közelebb lépni az ellenfél: addig várt a lövéssel, amíg körülötte mind a védők, mind a kapus elsüllyedt, aztán megszerezte a második találatát.

A magyar gólgálába Keszthelyi Rita szállt be egy szép pattintott lövéssel (8–3), Dömsödi Dalma aztán centerből próbálkozott, és csak millimétereken múlt, hogy nem csorgott be a labdája, miután kipattant a kapufáról. A másik oldalon a spanyolok ejtéssel próbálkoztak, de pont annyi hiányzott nekik a gólhoz, mint Dömsödinek, Rybanska Natasa viszont ellentmondást nem tűrően vágta be a labdát négy blokkra nyújtott kéz és a spanyol kapus válla mellett (9–3).

Neszmély aztán újra kifogta Ruiz bombáját, majd jött Szilágyi, aki megszerezte a tizedik magyar gólt. Ruiz legközelebb, a negyed utolsó percének elején már betalált (10–4), Keszthelyinek azonban még erre is volt válasza, így félidőben a magyar válogatott héttel vezetett.

Ekkorra úgy tűnt, hogy az olimpiai bajnok teljesen szétesett, sem támadásban, sem védekezésben nem tudott felnőni a magyarokhoz. Eközben Cseh Sándor tanítványai nagyszerűen védekeztek, Neszmély Boglárka pedig kitűnő védésekkel biztosította az utolsó vonalat.

Harmadik negyed

Megint a magyarok hozták el a labdát, de ezúttal sem sikerült az első támadásból gólt szerezni. Oda-vissza több támadás is találat nélkül ért véget, aztán két és fél perc után Neszmély indította a megúszó Vályi Vandát, aki bebombázta a csapat 12. gólját.

A játékrész feléig a két spanyol kapus összesen két, Neszmély már kilenc védést mutatott be, a magyar válogatott tagjai pedig 63 százalékos pontossággal lőttek kapura. Beatriz Ortiznak végül sikerült átjuttatnia a labdát a magyar védelmen, és ejtésből megszereznie az ötödik spanyol gólt, amire aztán Keszthelyi válaszolt egy hosszabb kijátszott emberelőnyös támadás végén (13–5).

Az utolsó percbe még egy magyar és egy spanyol gól fért bele: Vályi ötméteresből talált be, aztán még Prats tűzte be a labdát a jobb felső sarokba. Az utolsó nyolc perc előtt nyolcgólos volt Keszthelyi Ritáék előnye (14–6).

Negyedik negyed

Két perc telt el az utolsó negyedből, mire megszületett az első találat, megint Ortiz volt eredményes; Neszmély ugyanolyan bosszúsnak tűnt, mintha kiélezett helyzetben tudták volna bevenni a kapuját. Szilágyi növelte megint nyolcra a magyar előnyt (15–7), amire megint jött a spanyol válasz. Cseh Sándor ezen a ponton időt kért, elsősorban azért, hogy szusszanni tudjanak a játékosai. „Semmi gond, csak pihenjetek egyet” – mondta, aztán felhívta a figyelmet arra, hogy a spanyolok meglehetősen gyengén lőnek, Ruiz azonban, ha egyedül hagyják, képes meg-megvillanni.

Két és fél perc volt még hátra, amikor a spanyol kapitány is időt kért. A megbeszélt figura azonban besült, mert az egyik játékosuk két méteren belülre úszott a labdával. A végén még egy gólt sikerült begyötörniük, így a vége 15–9 lett. A magyar válogatott az amerikaiakat meglepetésre legyőző Görögország csapatával játssza a világbajnoki döntőt.

„Nem használnám azt a szót, hogy leléptük a spanyolokat, az egy nagyon-nagyon jó csapat. Az ilyen nagy téttel bíró mérkőzések előtt mindig azt mondom a játékosoknak, hogy ha az egyik csapat mer játszani, és nem csak ki akarja húzni, abból lehet bármi, mert akkora esések lehetnek belőle. Biztos velünk is elő fog fordulni valamikor. Ilyenkor szerintem menni, menni kell, és ütni a vasat, amíg meleg. A spanyol csapat az olimpiai bajnok, mi meg egy feltörekvő csapat vagyunk, és azt hiszem, érződött, hogy a mieink most mindent meg akartak tenni a győzelemért, amiért gratulálok nekik” – nyilatkozta a mérkőzés után Cseh Sándor.

A szövetségi kapitány szerint az adott nagy önbizalmat a játékosoknak, hogy a vízben, a meccseken viszontlátták mindazt, amit az elmúlt hat-hét hónapban az edzőtáborokban és a tréningeken gyakoroltak.

A válogatottnak ezen a meccsen is jól ment az emberhátrányos védekezés, mindössze két ilyen spanyol támadásból született gól. Erről szólva Cseh azt mondta: „Azt gondolom, hogy a mai modern vízilabdában nagy meccset az emberhátránnyal lehet nyerni. Ez a legérdekesebb és a legfontosabb része ma a vízilabdának. Ha az emberhátrányokat egy jó csapat kialakítja, de nem tudja belőni, azzal annyira el lehet szívni az ellenfél önbizalmát, mint semmi mással, még a gólokkal sem.”