Élet és tanulmány

Berlin Neukölln kerületében lezárták a Flughafenstrassét a közlekedés elől a minap. Az úttesten több ezer, többségében sötétbe öltözött férfi vonult a muszlim temető felé. Egy 18 éves fiú koporsóját követték. A fiatalembernek előző vasárnap, egy focimeccset követő dulakodásban kapott késszúrás lett a végzete. Az áldozat apja és az imám is óva intett attól, hogy bárki bosszút forraljon, s újabb erőszakra kerüljön sor, de a gyászolók méltatlankodásukat, haragjukat fejezték ki a riportereknek. „Bezzeg, ha a mieink közül lett volna a szurkáló, az biztos nem lenne szabadlábon” – mondta az egyikük. Merthogy a német hatóságok a nyomozás eddigi adataiból úgy értékelték, az elkövető német férfi önvédelemből cselekedett, így nem indokolt a letartóztatása.

Ki hát az áldozat, és ki a tettes, s milyen az az együttélés, aminek a keretei között az ilyesmi megtörténhet? Az ügy kapcsán felmerülő kérdések sajátos megvilágításba helyezik azt a tanulmányt, amely a napokban jelent meg, s a Németországban élő fiatal muszlimok világképét, integrációra való hajlamát vagy ezzel szembeni ellenérzéseit vizsgálja. A szövetségi belügyminisztérium megbízásából készült munka legfontosabb tanulsága, hogy egy 764 oldalas elemzést nem szabad csak úgy politikusok, pláne a bulvársajtó kezébe adni. A tanulmány megjelenésének napján ugyanis a Bild Zeitung, az Axel Springer kiadó bulvárlapja öles betűkkel kürtölte világgá: „Sokkoló vizsgálat – A fiatal muszlimok elutasítják az integrációt.” Rögtön megszólalt néhány politikus is, elsősorban a keresztény-konzervatív uniópártok részéről, s úgy vélték, hogy az integráció elutasítása a vallási fanatizmus és a terrorizmus melegágya lehet. Meg hogy minden bevándorló megőrizheti kulturális identitását, de Németország nem tűrheti el a vallási fanatikus nézetek importját, s az ilyeneknek itt nincs jövője.

A tanulmány közel sem ilyen kategorikus, egyáltalán nem fest fekete-fehér képet. Szerzői azzal is mutatni akarták nyitottságukat, hogy minden fejezet élére egy-egy idézetet tettek mottónak Goethe Nyugat-keleti díván című verseskötetéből. Márpedig Goethe nagy rajongója volt a keleti kultúrának, különösen a XIV. században élt perzsa költő, Háfiz verseinek, s tisztelte a muszlim hitet – aligha vele illusztrálnának tehát egy tanulmányt, ami iszlámellenes.

Amivel nem vádolható a terjedelmes dolgozat. Ki lehet ugyan olvasni belőle negatív megállapításokat is, ám a vaskos kötet a helyzet feltárásáról, az integráció kölcsönös feltételeinek vizsgálatáról, a strukturális (vagyis munkahely, lakás), a szociális (a lakókörnyezet, barátok, ismerősök) és a kulturális (elsősorban nyelvtudás) kritériumok meglétéről vagy hiányáról tudósít. A felületes olvasó is megállapíthatja, hogy nem „a muszlimok” azok, akik elutasítják az integrációt. A tanulmány készítése során megkérdezett 706, 14–32 év közötti muszlim fiatal egynegyedének válaszaiból lehet csak azt a következtetést levonni, hogy nem akarnak beolvadni a német társadalomba. De az ő esetüket is tovább kell vizsgálni – mondta a vita kirobbanása után a tanulmány egyik szerzője, Peter Holtz, hiszen a beilleszkedni akaráshoz az is kell, hogy legyenek befogadók. Márpedig a kutatók azzal is szembesültek a felmérés során, hogy egy török származású, de már Németországban született és felnőtt, németül tökéletesen beszélő és német állampolgárságú fiatal is arról panaszkodott, hogy a németek soha nem fogják őt maguk közé tartozónak elfogadni.

Németországban négymillió muszlim él, s a vizsgált korosztály körében – mutatott rá Wolfgang Frindte jénai pszichológus, az elemzés egyik szerzője – alacsonyabb a radikális nézeteket vallók aránya, mint korábban a szülők és nagyszülők generációjában volt. Ebből a szempontból tehát akár megnyugtató is lehet a felmérés, bár az agresszív hajlamot nemcsak a tanulmányban lehet olvasni, hanem az élet is példázza. A neuköllni mostani eset ugyanis a focipályán kezdődött, s az ott még csak verbális összecsapás azzal folytatódott, hogy a fiatal muszlimok – nagyrészt arabok és törökök – mintegy húszfős csoportja a lakásáig követte a 34 éves német „ellenfelet” és 39 éves társát. Odaérve kövekkel dobálták az ablakot, s mikor a későbbi elkövető késsel a kezében kiment közéjük, nekitámadtak, akkor kapta a fiú a halálos szúrást.

Berlin e kerületében 40 százalék a lakosság körében a bevándorlók aránya, de a 18 év alattiak között 66 százalék. A kerületi tanács támogatásával önkéntes alapon úgynevezett lakónegyed-menedzsmentek működnek, feladatuk programok, rendezvények szervezése, problémák, viták rendezése, a mindennapi élet egyengetése. Ennek a szervezetnek az ifjúsági bizottságában volt aktív tag a mostani áldozat, s állítólag a vesztét is az okozta, hogy a két fél között akart békíteni, és közéjük állt. „Minél messzebbre jut a tudás, annál több probléma mutatja meg magát” – ezt a gondolatot is Goethe fogalmazta meg a Nyugat és a Kelet együttélése kapcsán.

WEYER BÉLA / BERLIN