Németalföldi nyugalom

Ebben az évezredben most először arattak magabiztos győzelmet Hollandiában a mérsékelt EU-párti erők: az áprilisban összeomlott kisebbségi kormány élén álló Mark Rutte vezette Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) 41, a szociáldemokrata Munkáspárt (PvdA) pedig 38 helyet szerzett a 150 fős törvényhozásban, az előbbi tízzel, az utóbbi nyolccal növelte mandátumai számát. A szeptember 12-ei voksolás után a 45 éves, jobboldali liberális Rutte a balközép PvdA-val kezd kormányalakítási tárgyalásokat, ám korántsem biztos, hogy gyorsan megegyeznek egymással, hiába élveznének együtt kényelmes többséget.

Rutte rövid időre szóló, ám húsba vágó megszorításokkal akarja ugyanis előteremteni a költségvetési hiány szinten tartásához szükséges közel húszmilliárd eurót, míg lehetséges partnere, a 41 éves Diederik Samsom – elismerve a nadrágszíj meghúzásának szükségességét – lassabban akar haladni, és nagyobb figyelmet szentel a szociális megfontolásoknak. Samsom – aki atomfizikusként kezdte, majd Greenpeace-aktivistaként folytatta pályafutását – hangsúlyozta: komoly befolyásra törekszik, és nem akarja, hogy változtatások nélkül folytatódjon a 2010 óta tartó jobboldali kormánypolitika. Elemzők szerint kompromisszumként a nyugdíjkorhatár megemelése, a szociális és egészségügyi kiadások visszafogása, valamint adóemelés képzelhető el.

Az előrehozott voksolás előtt néhány héttel még valószínűtlennek tűnt az EU-pártiak látványos sikere, az előrejelzések azt mutatták, hogy a populista balos képviselő, Emile Roemer (HVG, 2012. szeptember 8.) nevével fémjelzett Szocialista Párt (SP) futhat be a második helyre, sőt akár az élen is végezhet. Roemer azonban katasztrofálisan szerepelt a televíziós vitákban: Samsom leiskolázta, bebizonyítva, hogy az euroszkeptikus SP-vezér aligha lenne alkalmas kormányfőnek. Az is rontott Roemer helyzetén, hogy Rutte is bevetett populista jelszavakat.

Míg a szocialisták legalább azzal vigasztalhatják magukat, hogy nem szerepeltek rosszabbul, mint 2010-ben – akkor és most is 15 helyet szereztek –, a pártskála jobboldali szélén található populista tömörülés, az idegenellenes Szabadságpárt (PVV) leszerepelt. A Geert Wilders vezette párt – amely áprilisban azzal váltotta ki az előrehozott választásokhoz vezető kormányválságot, hogy nem volt hajlandó támogatni a megszorításokban a kisebbségi kormányt – a korábbi 24 helyett csak 15 képviselőt küldhet a törvényhozásba. Elemzők szerint nem használt a PVV-nek Wilders egyre nyíltabb EU-ellenessége, hogy ki akarja léptetni az országot az euróövezetből, és vissza akarja hozni a holland forintot. Az is csökkentette a népszerűségét, hogy a voksolás kikényszerítése miatt a választók egy része rendbontóként tekintett rá.

Az EU-t és az eurózónát erősítő eredmény ugyanakkor aligha nyugtathatja meg a győzteseket, hiszen a választói hangulat folyamatos és kiszámíthatatlan változása – amely most éppen a mérsékelteknek kedvezett – azt mutatja, megbomlott a holland társadalmon belüli több évtizedes stabilitás. A 16 millió lakosú országot korábban kormányzó hagyományos pártok meggyengültek, megjelentek a populisták, s megugrott a határozatlanok aránya: a mostani választás előtt néhány nappal a megkérdezettek 40 százaléka azt mondta, még nem tudja, kit támogat majd.

Miközben a liberális VVD 65 éves történetének legnagyobb sikerét aratta, a Kereszténydemokrata Szövetség (CDA) újabb kudarcot szenvedett el. Rutte mégsem zárta ki a bevonását a koalícióba, mert a két nagy pártnak csak velük lenne többsége a tartományok képviselőit tömörítő, 75 fős szenátusban, amely elutasíthat és elfogadhat, de nem kezdeményezhet vagy módosíthat törvényjavaslatokat. A kereszténydemokraták az 1960-as évek végéig fél évszázadon át uralták a holland politikát, s a teret vesztő formációk egyesüléséből 1977-ben létrejött CDA az utóbbi 35 évben csak két kormánykoalícióból maradt ki. Először 1994-ben alakult nélküle kormány, s 2002-től nyolc éven át a vezetője, Jan Peter Balkenende volt ugyan a miniszterelnök, ám két éve a párt a mandátumai felét elveszítette, és a negyedik helyre esett vissza. Rutte 2010-től a CDA-val kisebbségben – a PVV külső támogatásával – kormányzott, ám a CDA tovább zsugorodott, most újabb nyolc mandátumot bukott, és csak 13 képviselője van a parlamentben, ahol már nem jobboldali, hanem mérsékelt centrista pártnak minősíti magát.