„Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim férjhez adtak az egyik rokonunkhoz. Nem kérdezték meg, tetszik-e a férfi, de azt sem, hogy egyáltalán akarok-e házasodni, csak közölték az esküvő időpontját. Nem mondhattam nemet, a gyereknek tisztelnie kell a szülei döntését” – mesélte a HVG-nek a most 42 éves Girija, aki Bangalore-ban, az India déli részén található, közel kilencmillió lakosú nagyvárosban él a férjével.
A húsz és huszonnégy év közötti indiai nők csaknem fele ment férjhez tizennyolc éves kora előtt, vagy került jegygyűrű az ujjára – hozta nyilvánosságra az ENSZ Népesedési Alapjának 2000–2011 közti adatokat felhasználó tanulmánya. (A dokumentum a korai jegyességet és házasságot azonos kategóriaként kezeli.) Az ijesztően magas arány az egész Indiát érintő probléma súlyosságát mutatja, noha a gyermekként házasságot kötők aránya az egyes demográfiai csoportok között jelentős különbségeket mutat: az adatközlők között felülreprezentáltak a vidéki, iskolázatlan, szegény családból származó nők. A megkérdezettek több mint ötöde 16 éves kora előtt lépett házasságra vagy jegyességre, míg 2,5 százalékuk még a tizenharmadik életévét sem töltötte be a „nagy eseménykor”. Pedig Indiában a törvény a nők esetében a tizennyolcadik, a férfiaknál a huszonegyedik év betöltéséhez rendeli a házasságkötés legkorábbi korhatárát.
A gyerekfejjel kierőszakolt frigyek nagy aránya mögött a társadalom mélyén gyökerező, több ezer éves múltra visszatekintő normák és tradíciók húzódnak meg. Mivel Indiában tilos a házasság előtti szexuális kapcsolat, a társadalom a lánygyermekre a család becsületét kockáztató tényezőként tekint. Minél fiatalabb korban igyekeznek férjhez adni a kislányokat, csökkentve annak valószínűségét, hogy egy meggondolatlan vagy szerencsétlen eset szégyent hozzon rájuk. Ez utóbbinak elég nagy a valószínűsége, a statisztikák szerint ugyanis a felnőtt nők több mint felét érte gyerekkorában szexuális zaklatás, a valódi arány ennél is nagyobb lehet. Főleg az elmaradott, vidéki régiókban, illetve a nagyvárosok nyomornegyedeiben magas a szexuális zaklatás aránya. Legutóbb az okozott hatalmas felháborodást, hogy Újdelhiben egy buszon tömegesen és brutálisan megerőszakoltak egy 23 éves nőt, aki a múlt héten belehalt a sérüléseibe. A hat gyanúsított ellen emberölésért emeltek vádat.
Anyagi okok is magyarázzák a korai házasságokat. A hagyomány szerint a menyasszony apja köteles hozományt adni a vőlegény családjának – és az utóbbi határozza meg az ajándék értékét –, a korai esküvő csökkenti a lányos ház költségeit. Minél tanultabb a menyasszony, annál nagyobb összeget kell a családjának kifizetnie. Jóllehet a hozomány intézményét 1961 óta törvény tiltja, máig létező gyakorlatról van szó. „Egy távoli unokatestvéremhez mentem feleségül – magyarázta a HVG-nek Girija. – Eredetileg egy másik férfihoz akartak hozzáadni, aki nem volt a rokonom, de mivel szegények voltunk, a szüleim az unokafivérem mellett döntöttek. Ha rokonhoz mész hozzá, nem kerül annyiba az esküvő, mert sokkal kisebb hozományt kell fizetni.”
A költségcsökkentés további módja, ha olyan alkalmakkor házasítják ki a lányokat, amikor a közösség más okból, de nagy számban összegyűlik. Ezért szerveznek kollektív esküvőket, amelyeken alkalmanként akár több száz pár is frigyre lép. Ez főleg az északnyugati Rádzsasztán szövetségi államban gyakori, ahol a gyerekként férjhez adott nők aránya megközelíti a 60 százalékot. Nem ritka, hogy helyi politikusok, állami hivatalnokok a részvételükkel legitimálják a gyakorlatot, noha a feladatuk éppen a törvényi tiltás betartatása lenne.
A gyerekházasságok problémája mindkét nemet érinti, de egyértelműen a lányok szenvednek jobban az érzelmi, pszichológiai, egészségügyi megpróbáltatásoktól. Ők azok, akik az esküvő után a családjuktól elszakítva, idegen helyen és családban kezdenek új életet, és viselik a korai terhesség következményeit. A statisztikák alapján a húszévesnél fiatalabb anyák esetében a csecsemőhalandóság aránya 7,65 százalékos, ami a fejlődő országok között is magas.
Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF jelentése szerint a gyerekként férjhez adott lányok nagyobb valószínűséggel szenvednek szexuális zaklatástól, családon belüli erőszaktól, gazdasági-pénzügyi függőségtől, mint felnőttkorban házasságot kötő társaik. Gyakran nincs beleszólásuk a család ügyeibe, nem tekintik őket egyenrangú félnek, a legtöbbször kimaradnak az iskolából is, mindezek tovább rombolják a nők eleve alacsony társadalmi státusát. „Három lányom közül kettő házas, az egyikük tizenhét volt, amikor férjhez adtuk, a másik tizennyolc. Kivettük őket az iskolából az esküvő előtt. A harmadik tanulni akart, most tanárnő egy általános iskolában. Igaz, nem is házas” – mesélte a HVG-nek Shamsad, aki szintén Bangalore-ban él, és takarítónőként dogozik.
A gyermekházasságot tiltó 1929-es törvényt 2006-ban új váltotta fel, amely többek között előírja, hogy minden szövetségi államban kijelölt tisztviselő ügyeljen a jogszabály betartására, és vizsgálja ki a bejelentett eseteket. A 28 állam és 7 szövetségi terület közül azonban 2011 végéig mindössze tizenötben töltötték be ezt a posztot. Azok az államok sem tudnak különösebb eredményeket felmutatni, ahol munkába állt a tisztviselő: 2010-ben mindössze 111 esetet jelentettek hivatalosan, közülük is csupán tizenegyben született ítélet. Noha az újdelhi központi kormány – főleg oktatási programokat finanszírozva – számos kezdeményezést indított az utóbbi évtizedben a gyerekházasságok arányának csökkentésére, valamint nemzetközi és civil szervezetek is aktívan közreműködnek az ügy érdekében, az UNICEF szerint 1992–2008 között mindössze 11 százalékponttal csökkent a gyerekházasságok aránya.
GÁL ÉVA LAURA / BANGALORE
