„Aranyosgyéresen 2010 márciusában egy ingatlan örököse 500 ezer euróért engedte át tulajdonjogát valakinek, aki két hónappal később 20 millió euró kárpótlást zsebelt be az államtól” – ez az egyik a sok példa közül, amit Victor Ponta román kormányfő sorolt, alátámasztandó, miért vállalt április 17-én felelősséget a kabinet az újabb, minden eddiginél átfogóbb kárpótlási törvényért a parlamentben. (A kormányzati felelősségvállalással a tervezet többségi jóváhagyás nélkül is életbe lép, de az ellenzék bizalmi szavazást kezdeményezhet ellene.)
A törvényalkotás oka, hogy a 2008-ban körülbelül 4 milliárd euró állami vagyonnal, kárpótlási céllal létrehozott Tulajdonalap működése kudarcba fulladt, a jussukra hiába várók perek ezreit indították az állam ellen. A botrányok sorozatán keresztül bebizonyosodott, hogy a restitúciós kérelmeket intéző országos hivatal (ANRP) a közvetítőkkel és politikai érdekcsoportokkal összejátszva addig halogatott egy-egy zsírosabb ügyet, amíg a tulajdonos vagy az örökös megelégelte a huzakodást, az évek óta tartó pereskedést, és csekély, de azonnali összegért átruházta majdani tulajdonjogát. A bennfentes ingatlanmaffia pedig néhány hét, legfeljebb pár hónap alatt elintézte a per lezárását és a kárpótlás kifizetését, sok millió eurós hasznot vágva zsebre.
A jogos tulajdonosok és örökösök tucatszám nyerik a pereket Strasbourgban a román állammal szemben, a kifizetések pedig egyre nagyobb lyukat ütnek a költségvetésen. Az ANRP eddig 27 ezer kérelmet hagyott jóvá, de csak 13 ezren kapták meg a kárpótlást – természetben vagy pénzben –, a többiek majd az új törvény alapján várhatják a jussukat. A hivatalban még 200 ezer kérelem vár elbírálásra. Az állam eddig 9026 ingatlannal, 341 ezer hektárnyi belterülettel, 709 ezer hektár külterülettel kárpótolt, utóbbiból további 300 ezer hektár várja tulajdonosát.
A törvény megkurtítja az ANRP hatáskörét, és mellé újabb hivatalt, a miniszterelnök alá rendelt Ingatlanok Országos Kompenzációs Bizottságát (CNCI) hozza létre. Az állam a kárpótlásra fordítható vagyonhoz 400 ezer hektárnyi szántóföldet és 3,2 millió hektár erdőt ad hozzá, ezeknek összesen 11 milliárd euró a piaci értékük, de állami tulajdonú ingatlanok is oda kerülnek. Aki nem kaphatja vissza természetben az ingatlanát – mert azt időközben lebontották, vagy állami intézmény, kórház vagy iskola működik benne –, és kárpótlásra jogosult, az minden visszajáró lej (68 forint) fejében egy pontot kap. A pontokkal kizárólag a tulajdonosok vagy örököseik vehetnek részt 2016-tól a CNCI által a megyei földhivatalokban hetente szervezett árverésen, ahol földekre, erdőkre, házakra licitálhatnak. A rendszer ennél sokkal bonyolultabb, a kérelmezők kénytelenek lesznek újabb bürokratikus köröket lefutni a különböző bizottságoknál, helyhatóságoknál, ellenőrző szerveknél, de majd csak azt követően, hogy leltárba vették és pontosan felértékelték a kiosztható vagyont.
Aki nem hajlandó az újabb hivatali tortúrára, azt 2017-től pénzben kárpótolják, de az éves részlet nem haladhatja meg a restitúció értékének 14 százalékát. S mivel általában idős, a jogi labirintusokban járatlan személyekről van szó, a kormány időhúzási, „kifárasztási” szándéka egyértelmű. Ezt az is jelzi, hogy ha valaki már megkapta a végzést a restitúciós hivataltól, de még nem fizették ki, annak az ügyét és az összeg jogosságát újra megvizsgálja a létrejövő kompenzációs bizottság.
A rossz nyelvek szerint a kormány burkolt célja az új hatalom kiszolgálóinak kistafírozása, mert az állami vagyon java ismét a kormánypártokhoz közeli ingatlanüzérek, politikusok kezébe kerülhet, annak ellenére, hogy a törvény 85 százalékos adót vet ki a spekulánsok profitjára, ami a tulajdonosoknak vagy örökösöknek kifizetett és az államtól kapott összeg különbsége. Bár Ponta diadalmasan jelentette be, hogy az új törvénnyel lefejezték a kárpótlási ingatlanmaffiát, a leleményes jogászok óvatosságra intenek, hisz máris megtalálták a réseket a törvényen. Az egyik ilyen, hogy a jogos tulajdonos közjegyző előtt kötött, de fiktív hitelszerződés keretében ruházza át tulajdonát a spekulánsra, aki aztán a perben őt képviseli. Ha a megbízott megnyeri a pert, bezsebeli a kárpótlást az államtól, és kifizeti az „adósságát” az egykori tulajdonosnak vagy az örökösének. És akkor nincs adóztatható nyereség az átruházás ára és a kasszírozott kárpótlás között, mert csak kölcsönügyletről volt szó.
IRHÁZI JÁNOS / ARAD
