Karnevál idején

A venezuelaiak érzik legkevésbé biztonságban magukat országukban egy közvélemény-kutatás szerint, és az utóbbi másfél évtized alatt a statisztikák alapján is az olajban gazdag állam vált Latin-Amerika egyik legveszélyesebb helyévé. A kormány évek óta nem közöl adatokat az elkövetett gyilkosságokról, de nemzetközi szervezetek becslései alapján évi 25 ezer emberölés történik a 30 millió lakosú országban, és 90 százalékuk felderítetlen marad. Januárban éppen a romló közbiztonság miatt vonultak utcára fiatal egyetemisták Mérida és Táchira államokban, és a tavaly elhunyt Hugo Chávezt az elnöki székben váltó Nicolás Maduro hibát követett el: erőszakkal feloszlatta a marginálisnak indult demonstrációt.

A hatalom agresszív fellépése a letartóztatott fiatalok melletti szimpátiatüntetéseket váltott ki, melyek rendszeresen rendőri intézkedéssel, előállításokkal végződtek. A február 12-én, a venezuelai függetlenség ünnepén tartott tiltakozás már zavargásba torkollott a fővárosban, Caracasban. Azóta folyamatosan tízezrek demonstrálnak és emelnek utcai barikádokat az ország legnagyobb városaiban, a halálos áldozatok száma pedig 17-re nőtt. A Venezuelai Nemzeti Gárda alakulatai mellett az erőszakban a tüntetők szerint a kormány által fizetett felfegyverzett motoros bandák (colectivos) öntevékeny járőrözésének is komoly szerepe van. A tiltakozások mára a radikális baloldali hatalommal szembeni nemzeti színezetű szervezett akcióvá váltak, melynek egyik kulcsfigurája az ellenzéki politikus Leopoldo López, aki korábban Caracas egyik városrészének polgármestere volt. Maduro terrorizmussal és erőszakra felbujtással vádolta Lópezt, aki ellen a rendőrség elfogatóparancsot adott ki. A politikus az egyik lelkesítő beszéde után feladta magát, hőssé vált, az utcai összecsapások pedig újult erővel folytatódtak.

Az elégedetlenség hátterében jórészt a kilátástalan gazdasági helyzet áll. A bolívari szocialista forradalmat hirdető Chávez által hátrahagyott Venezuela az olajbevételektől függ, az energiahordozó exportja a teljes kivitel 96 százaléka. A mindenre kiterjedő állami kontroll megbénítja a gazdaságot, a devizapiac központi felügyelete következtében nincs elég dollár az alapvető importárukra, így a venezuelaiak hónapok óta sorban állnak a hiánycikknek számító lisztért, cukorért, tejért, de még a vécépapírért is. A hivatalosan csak az államtól vásárolható dollár rögzített árfolyama 6,3 bolivár, a feketepiacon ennek legalább a hatszorosa. Ez a hosszú évek óta rejtett inflációs nyomás, valamint a kiadások fedezésére beindított bankóprés vezetett a tavalyi 56 százalékos pénzromláshoz, vagyis a még elérhető termékek ára is az egekbe szökött. A mindent államosító hatalom miatt külföldi befektetés bő évtizede alig érkezik az országba, egy tavalyi törvény pedig korlátozza a cégek profitját.

A chávismót, vagyis a venezuelai szélsőbaloldali populizmus szegények tömegeinek megsegítését célzó rendszerét, az ártámogatásokban és a rendkívül magas szociális juttatásokban formát öltő végtelen költekezést kizárólag az olajbevételekből finanszírozza az állam, miközben a gazdasági rendszer az összeomlás szélén áll. Az adóbevételek az európai szint felét sem érik el, így nem is újraelosztásról szól a korrupció miatt még költségesebb rendszer, csupán minden típusú megtermelt profit államosításáról és a leszakadt tömegek megvásárlásáról. Venezuela ráadásul az energiahordozókban szűkölködő baráti államoknak – elsősorban Bolíviának és Kubának – évek óta komoly segítséget nyújt ottani szövetségesei hatalmon tartása érdekében.

A kizárólag állami kiadásokból épített gazdaság most töréspontra érkezett, amit a középosztály a saját bőrén is érez. Ezt elégelték meg a tüntetők, akiknek jelentős része fiatal, és nem él bennük a Chávez uralma alatti tüntetések reménytelenségének emléke. Maduro pedig nemcsak gazdasági tekintetben lépett rossz pillanatban mentora örökébe, de sokkal kevésbé karizmatikus személyiség, és a Chávez utáni hatalmi űrből fakadó belső harcok is gyengítik pozícióját. Az ellenzék erősödésével a vezetés autoriter vonásai is nyilvánvalóbbá váltak: a cenzúrázott média nem számol be a tüntetésekről, miközben Maduro gyakran napi két órát is szerepel televíziós műsorokban. Miután a tavalyi elnökválasztást csak hajszállal nyerte meg az ellenzéki Henrique Caprilesszel szemben, a választási rendszert úgy változtatta meg, hogy az egyesült ellenzék közel 50 százalékos eredménye a törvényhozásban mindössze 65 helyet jelentett a 165-ből.

Maduro a demonstrálókat fasisztának bélyegzi, a történtekért pedig Washington aknamunkáját okolja. Három amerikai diplomatát és a CNN hírtelevízió stábját kiutasította az országból, és Barack Obama amerikai elnök bocsánatkérését követeli. A tüntetők Maduro szerint külföldi pénzből, külföldi segítséggel államcsínyt kísérelnek meg az ő hatalma ellen. A buszsofőrből lett Chávez-utód populista rendszerének azonban még mindig viszonylag széles a bázisa. Bár Caracasban egyes nyomornegyedekre is kiterjedt az aktivitás, a tüntetések motorja a középosztály maradt. A legszegényebb rétegek továbbra is elkötelezett hívei a chávismónak, mert a hibák ellenére, a folyamatos segélyezésnek köszönhetően, a szegénységi küszöb alatt élők aránya az utóbbi 15 évben a lakosság feléről a negyedére csökkent.

Az emberek túlnyomó része állami vállalatoknál, elsősorban a PDVSA olajtársaságnál dolgozik, az ő mozgásterük is szűk a munkaadó állammal szemben. A legfontosabb, hogy egyelőre a hadsereg és a rendőrség is lojális Maduróhoz, aki közben a karneváli munkaszünetet néhány nappal előrébb hozva egyhetes szabadságra küldte az országot. A lépés átmenetileg eredményesnek tűnt, a tüntetők száma és aktivitása szembetűnően csökkent, vasárnap azonban ismét rengetegen gyűltek össze Caracas központjában. Most még jó esélye van az elnöknek a hatalom megtartására, amit a tüntetők megosztottsága és céljaik tisztázatlansága is növel – Lópezzel ellentétben Capriles nem támogatja a tiltakozó akciókat. Ha viszont a populizmus alapja, a hátrányos helyzetű rétegek segítésének rendszere nem működne tovább a gazdasági nehézségek miatt, gyorsan bajba kerülhet Maduro – és a fegyverekkel gazdagon ellátott Venezuela.

CSICSAI MÁTÉ