Centrális erőtér

Nem tűnt különösebben izgalmasnak még néhány hete a küszöbönálló szlovák elnökválasztás. A kormányzó baloldali–populista Smer népszerűsége töretlennek bizonyult, jobboldali ellenzéke pedig olyannyira szétforgácsolódott, hogy nem jelentett igazán veszélyt. Az előző, 2009-es elnökválasztás idején az akkor épp szintén pártelnök-miniszterelnök, ezúttal viszont az államfői posztért ringbe szálló Robert Fico támogatása elegendő volt ahhoz, hogy az államférfiúi képességeket nélkülöző, szürke Ivan Gasparovic legyőzze a jobboldali ellenzéki összefogással indult Iveta Radicovát, a szellemes, elegáns szociológust. Bár a megméretésben Radicová végül, ha kevéssel is, de alulmaradt, az egymillió szavazat, amit kapott, megágyazott az ellenzék győzelméhez a 2010-es parlamenti választáson.

Hasonló kihívással a két éve másodszor hatalomra került Smer ezúttal nem szembesül. A jobboldali parlamenti ellenzék – a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a szlovák–magyar Most–Híd – alkotta szövetség, a Népi Platform több hónapos, kiábrándító huzavona után tudott csak közös jelöltben megállapodni. Választásuk a szavazókat megszólítani képtelen Pavol Hrusovskyra, az egykori házelnökre esett. Csúfos kudarcra számíthatnak, hiszen az 1989-es rendszerváltáskor a KDH-hoz csatlakozott, 61 éves jogász támogatottsága egy héttel a március 15-ei első forduló előtt mindössze 8 százalék körül mozgott, és felmerült, hogy a megalázó vereség elkerülésére célszerű lenne visszaléptetni.

A kereszténydemokratákhoz az összesen 14 jelölt közül még három kötődik. A tehetséges alkotmányjogász, a 40 éves Radoslav Procházka, aki a KDH színeiben szerzett 2012 áprilisában parlamenti mandátumot, ám időközben szakított frakciójával, és átült a függetlenekhez, 10,8 százalékon áll; az 1989-es bársonyos forradalom ismert alakja, a liberális Milan Knazko színész pedig 9,7 százalékon. Egyedül a mozgalom alapítója, a 70 éves egykori kormányfő Ján Carnogursky szorult Hrusovsky mögé a maga 4,3 százalékos népszerűségével.

Először állított önálló jelöltet elnökválasztáson a Magyar Koalíció Pártja (MKP), Bárdos Gyula személyében. Bár a hivatalos indoklás szerint a párt demonstrálni kívánja, hogy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenkinek joga van indulni, a kampány valójában a májusi európai parlamenti választási hadjárat előkészítése, ahol az MKP legfőbb riválisa a Most–Híd lesz, amely Bugár Béla vezetésével részben a párt szakadárjaiból alakult. Különös módon Carnogursky honlapján a támogatók rovatában tűnt fel az ismert szlovákiai magyar közéleti személyiségnek, Duray Miklósnak a levele, miszerint Szlovákia elnökének nemzethű szlováknak kell lennie, aki védi a nemzete érdekeit.

Meglepetéssel szolgált Fico karácsonyi bejelentése, hogy jelölteti magát a posztra. Azóta is találgatják, mi motiválta abban, hogy hátat fordítson a végrehajtó hatalomnak, és a reprezentációra szorítkozó államfői posztot átvegye. A legkézenfekvőbb válasz szerint Fico kényelmes hátteret akar magának teremteni arra az esetre, ha a kormányzásban pártja felőrlődne. De azt is hallani, hogy elege lett a Smer körül legyeskedő oligarchák játszmáiból. Az államfőséggel ugyanakkor hatalma kiteljesedhet a kényelmes parlamenti többséggel a háta mögött.

Az évek óta a legnépszerűbb szlovák politikusnak számító Fico számára a játszma egészen mostanáig lefutottnak látszott. Ám a független, valóban pártkötődés nélküli jelölt, Andrej Kiska felkavarta az állóvizet, és akár meg is szorongathatja a szlovák politika kedvencét. Fico népszerűsége kissé mérséklődött, a legutóbbi közvélemény-kutatások 35 százalékos támogatottságot mutatnak, miközben az üzleti életből a politikára váltani szándékozó Kiskát közel 24 százalék választaná. Aligha kétséges, hogy a második fordulóba ők ketten juthatnak be, és már most megindultak a találgatások, melyiküknek lesz nagyobb ereje mozgósítani a kiesők táborát.

A választók szemében Kiska legfőbb erénye, hogy kívülálló, nincs politikai múltja. A Poprádon született, 51 éves üzletember a pozsonyi műegyetemen szerzett mérnöki diplomát, majd az USA-ban akart vállalkozni. A kudarcos próbálkozás után szülővárosában indította el a fogyasztási cikkek hitelezésével foglalkozó cégeit, 1996-ban a Quattrót, majd 1999-ben a Triangelt, mígnem 2005-ben mindkettőt eladta a Magyarországon a CIB Bankot birtokló olasz Intesa Sanpaolo pénzintézet a tulajdonában lévő VÚB Bankának. Azóta a vagyonából él, 2006-ban pedig létrehozta a Jó Angyal gyermeksegélyező alapítványt, amely átlátható működésével bizalmat keltett, és 140 ezren 21,8 millió eurónyi adománnyal támogatták.

A fogadóirodák február közepén még 1:6 arányban adták Kiska győzelmét, ám legutóbb már Ficóéval azonosnak ítélték az esélyeit. Kiskának a televíziós viták jelentik az igazi kihívást, nincsenek politikai tapasztalatai, kétséges, hogy képes-e frappánsan visszaverni vitapartnerei támadásait. A múlt heti első tévés összecsapást megúszta, ellenfelei egyelőre beérték a finomabb célozgatásokkal. Ami Kiska erőssége, az egyben a gyengesége is: feltűnő, mennyire nem kívánja politikai hitvallását meghatározni, kitér a kérdések elől, vagy semmitmondó, közhelyes válaszokat ad rájuk.

Fico esetleges kivonulása a napi politikából átrendezné a viszonyokat. Bár a Smer gond nélkül talál utódot – a sármos, a pártelnök-kormányfő jobbkezének tartott Robert Kalinak belügyminiszter nevét emlegetik –, még ő sem képes pótolni a nép egyszerű fia képében tetszelgő Fico varázserejét. Fico egyébként mintha már gyűjtené a jobboldali szövetségeseket, ezúttal a KDH-t sikerült megdolgoznia. A mozgalom a partnerei megkérdezése nélkül alkotmánymódosításban egyezett meg Ficóval: cserébe azért, hogy az alaptörvénybe bekerülne a házasság mint férfi és nő köteléke, támogatja a Smer régóta tervezett bírósági reformját, ami jó ideje meglévő patthelyzetet old fel, de csorbíthatja az igazságszolgáltatás függetlenségét. A módosítás az elnökválasztás két fordulója között kerül a parlament napirendjére.

Bár március elején a Fitch Ratings hitelminősítő ügynökség megerősítette Szlovákia A+ besorolását, egyre több jel utal arra, hogy a Smer kényelmes, megrázkódtatások nélküli kormányzása lassan véget ér. Trükközéssel ugyan, de sikerült tavaly a GDP 3 százalékán tartani a költségvetési hiányt, a gazdaság 2 százalékkal bővült, az infláció pedig 3,7 százalék körül mozog. A munkanélküliség továbbra is 14 százalék körüli, az állástalanok 68 százalékának több mint egy éve nincs munkája. A Fico-kormány a magán-nyugdíjbiztosítási rendszert jelentősen korlátozta, de a magyar és a lengyel példával ellentétben a korábban felhalmozott megtakarításokhoz nem nyúlt hozzá. Bár továbbra is napirenden tartja a kérdést, nem sikerült leépítenie a többszereplős egészségbiztosítási rendszert, mert nincs forrás a magánbiztosítók kártalanítására.

A következő hetek fő vitatémája a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarítások folyósítási szabályainak véglegesítése lesz. A 2005-ben bevezetett vegyes rendszerben hamarosan aktuálissá válik az első nyugdíjak megítélése. A Fico-kormány azt javasolja, hogy ezt csak életjáradékként lehessen igénybe venni. Egy összegben csak azok kaphatnák meg, akiknek az állami forrásból és a magánpénztárakból származó nyugdíjuk együtt meghaladná a havi 800 eurót. Ők viszont csak a nyugdíjasok 2 százalékát adják.

TUBA LAJOS / POZSONY