Rosszkedvűek az amerikaiak, a megkérdezettek kétharmada szerint helytelen irányba tartanak a dolgok az országban. Barack Obama elnök népszerűségi mutatója 40 százalékos, ezzel hivatali ideje mélypontjára süllyedt, és a demokrata jelöltek közül sokan nem kérnek a társaságából a jövő keddi kongresszusi választásokhoz vezető kampány finisében.
A republikánusok ezzel szemben égnek a tettvágytól, s abban bíznak, hogy 2010 után újabb áttörést érnek el. Négy éve – a mandátumaik számát 63-mal növelve, az inga ekkora átlendülésére 1948 óta nem volt példa – megszerezték a többséget a képviselőházban, s bár a demokrata Obamát 2012-ben ismét elnökké választották, most arra számítanak, hogy a szenátusban is ezt teszik. Az úgynevezett teadélutános konzervatív szárnyuk által tüzelt képviselőházi republikánusok már eddig is ott tettek keresztbe az elnöknek, ahol tudtak, s ha a demokraták kisebbségbe szorulnak a szenátusban, akkor a Fehér Háznak komolyabb törvények elfogadtatására szinte semmilyen esélye sem lesz, mivel a két pártot mind szélesebb politikai és ideológiai szakadék választja el egymástól.
A demokratáknak a frakciójukhoz csatlakozott két független politikussal, a maine-i Angus Kinggel és a vermonti Bernie Saundersszel együtt jelenleg kényelmes, tízmandátumos többségük van a százfős szenátusban, azaz a republikánusoknak hat helyet kell elhódítaniuk, mert szavazategyenlőség esetén a testület elnöki posztját az alkotmány előírása alapján ellátó Joe Biden alelnök dönt. A félidős kongresszusi választáson általában büntetik a hivatalban lévő elnököt és pártját, ám ritkán annyira, hogy a felsőházban ekkora többség elolvadjon – de ez most megtörténhet. A 36 szenátusi mandátumról döntenek, és ebből 21-et kell a demokratáknak megvédeniük. Márpedig kezdettől hátránnyal indulnak, mert öten – a montanai Max Baucus, az iowai Tom Harkin, a dél-dakotai Tim Johnson, a michigani Carl Levin és a nyugat-virginiai Jay Rockefeller – visszavonulnak, ami után akár négy hely is a republikánusok ölébe hullhat. További legalább négy államban van győzelemre esélyes jelöltjük, és még három mandátum esetében bármi megtörténhet, de persze vannak billegő, most még republikánus szenátori posztok is.
Legfontosabb erőforrásait a két párt a szenátusi versengésre fordítja, mert mindenki elkönyvelte, hogy a képviselőház a republikánusok kezében marad. Még az is elképzelhető, hogy növelni tudják a többségüket, és a párt már csak erőfitogtatásként is megpróbálja, hogy a 435 fős alsóházban a mandátumai számát a jelenlegi 233-ról 246-ra tornássza fel, ez ugyanis a Harry Truman elnöksége idején, az 1946-os választáson elért történelmi rekordjának a beállítása lenne. A szenátusi többségnek a képviselőházi mellé illesztése nemcsak azt jelentené, hogy a törvényjavaslatok sorsáról a republikánusok dönthetnek – Obamának maradna a vétó –, számos fontos kinevezés a felsőházban dől el. Ilyenek elsősorban a szövetségi bírói posztokra szóló – élethossziglani – jelölések, amelyek kapcsán tavaly éppen a demokraták módosították a házszabályt, lehetővé téve, hogy a tulajdonképpen vétót jelentő obstrukció lezárásáról ne 60 fős minősített, hanem 51 fős egyszerű többség határozzon. Sokan figyelmeztettek arra, hogy a nukleáris opciónak nevezett lépést – amivel a republikánusok is fenyegetőztek 2005-ben, de végül nem tették meg, Obama pedig még szenátorként a kisebbségi jogok lábbal tiprásának tartotta – a demokraták megbánhatják, ha kisebbségbe kerülve ellenük fordítják.
A verseny azonban még korántsem lefutott, s a legalább 50 szenátusi hely megtartásában bízó demokraták a kampány finisében Kansas és Dél-Dakota államba kezdték pumpálni a pénzt. Bár Kansas 1932 óta csak republikánus szenátort küldött Washingtonba, a függetlenként induló üzletember, Greg Orman a közvélemény-kutatásokban fej fej mellett áll az újraválasztásáért küzdő Pat Robertsszel (a demokrata jelölt visszalépett). A korábban szintén biztos republikánus befutónak tekintett Mike Rounds volt kormányzót pedig Dél-Dakotában a szintén független Larry Pressler szorongatja, aki 1979–1997 között – első vietnami veteránként – republikánus színekben már volt szenátor. Ha ők ketten nyernek, eldönthetik, melyik frakcióhoz csatlakoznak, s ezzel akár a többségről is határozhatnak a testületben.
Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, az is elképzelhető, a szenátus pontos összetétele nem dől el kedden. Louisianában és Georgiában ugyanis a győzelemhez a szavazatok abszolút többségét kell megszerezni, és a felmérések alapján ettől mindkét helyen elmaradhatnak. Georgiában egy libertariánus jelölt visz el voksokat a két nagy párttól, míg Louisianában nincs előválasztás, így egyéb politikusok mellett a demokraták és a republikánusok közül is többen indulnak, noha csak egyiküknek van esélye a győzelemre. Ha nincs többség, akkor Louisianában decemberben, Georgiában pedig januárban második fordulót tartanak, ahová az első két helyezett jut be.
A félidős kongresszusi választásokon az elnökválasztáshoz képest általában visszaesik a részvételi hajlandóság, ezért kulcsfontosságú a mozgósítás. Az idén különösen a demokratáknak, hiszen közülük csak 63 százalék ígérte biztosra, hogy elmegy szavazni, míg a felajzott republikánusoknál az arány 77 százalék. A demokraták egyik kiszivárgott stratégiai elemzése szerint úgy kellene aktivizálniuk az afroamerikaiakat, hogy közben nem támaszkodhatnak a népszerűtlen – az egészségbiztosítási reformjától a külpolitikai határozatlanságán keresztül még az Ebola-járványra adott habozó kormányzati válaszért is támadott – Obamára.
Az exit pollok szerint 2012-ben Obama az afroamerikaiak szavazatának 93 százalékát söpörte be, és az USA-ban először fordult elő, hogy a feketék részvételi aránya a fehérekénél magasabb volt. Ez a lelkesedés azonban tovatűnt, és a bizalmas feljegyzés szerint sok afroamerikai azt sem tudja, mikor van a választás napja, ami mindig a november első hétfőjét követő kedd. A demokraták ezért a rendelkezésükre álló – az USA-ban abszolút legális – adatbázisok alapján több tízmillió dolláros költségvetéssel szavazói regisztrációs kampányokat szerveznek a feketék számára, akiknek pedig már van regisztrációjuk, azokat buszokkal viszik voksolni, gyakran a vasárnapi istentisztelet után.
Az USA számos államában már szeptember óta lehet előzetesen szavazni, ezzel főleg a kisebbségek élnek, míg a fehér középosztálybeliek inkább a postai voksolást használják ki, hogy kedden ne kelljen sorban állni. Dollártízmilliókkal szálltak be a mozgósításba a republikánusok is – emlékezve arra, hogy a demokraták 2012-ben milyen mesteri módon használták erre az adatbányászatot –, akik az általuk irányított államok sorában vezették be azt, hogy az érvényes szavazathoz a választónak valamilyen, lehetőleg fényképes azonosítóval igazolnia kelljen magát. Az USA legfelső bíróságáig is eljutó vitában a republikánusok szerint ezzel a csalást zárják ki, míg a demokraták úgy vélik, annak nincs nyoma, s a cél inkább a bürokráciával nehezebben birkózó kisebbségi választópolgárok eltántorítása a voksolástól.
NAGY GÁBOR
