A közgazdászok még évekig elvitatkoznak a szükségességéről és a világgazdaságra gyakorolt hatásáról, Janet Yellen, a Fed elnöke viszont a múlt héten bejelentette, hogy az USA jegybankjának számító intézmény felhagy a bankóprés működtetésével. Az USA a válság 2008-as kirobbanása óta három fordulóban pumpálta a dollárszázmilliárdokat a saját gazdaságába és áttételesen a nemzetközi pénzügyi rendszerbe (lásd A lazítás három szakasza című írásunkat), hogy ezzel mérsékelje a recesszió mélységét, s gyorsítsa a kilábalást. Az eszközvásárlási programról szóló döntés indoklása szerint a célt az amerikai gazdaságban sikerült elérni, ám a könnyű pénz csaknem hatéves korszakának lezárulásához a világgazdaság többi szereplőjének még alkalmazkodnia kell, s ez nem mindegyikük számára lesz fájdalommentes.
Nagy szerencse, hogy a 2008-as krach Ben Bernankét találta a Fed elnöki posztján – vallják a kivételes monetáris lazítás hívei –, mert ő a tudományos munkáiban sokat foglalkozott az 1929–1933 közti nagy gazdasági világválsággal. Így pedig tisztában volt vele, hogy az azóta eltelt időszak legnagyobb krízisén nem restrikcióval, hanem a likviditás korábban nem látott mértékű bővítésével lehet úrrá lenni. Különösen, hogy a hagyományos monetáris politika eszközei hatástalanná váltak, miután a Fed az irányadó kamatlábát hat éve gyakorlatilag zéróra szállította le, és a gazdaság motorja csak nem akart újraindulni. A bankóprést igazán 2012 szeptemberében kezdték működtetni, amikor a Fed előbb havi 40, majd 85 milliárd dolláros ütemben vásárolt államkötvényeket és jelzáloghitelek fedezetével kibocsátott értékpapírokat.
Az eszközvásárlási program harmadik szakaszának nem szabtak határidőt, a lezárását ahhoz kötötték, hogy az induláskor 8,1 százalékos munkanélküliségi arány legalább 6,5 százalékra mérséklődjön. Mivel az USA-ban – eltérően például az eurózónában működő Európai Központi Banktól (EKB) – a jegybanknak nemcsak az árstabilitás megőrzése, hanem a foglalkoztatás segítése is a feladata, a pénzbőség ellenére alacsony, jelenleg is csupán 1,7 százalékos infláció mellett ez volt a logikus cél. A munkanélküliség folyamatos csökkenését látva még Bernanke vezetésével döntöttek tavaly decemberben a bankóprés fékezéséről, a leállítást pedig már a januárban hivatalba lépett Yellen hajtotta végre, akiben elődjénél nagyobb a jegybankelnöki ortodoxián túlmutató társadalmi érzékenység. Őt megnyugtatta, hogy az állástalanok aránya az idén szeptemberben már 5,9 százalékra csökkent, ami közel van az USA-ban teljes foglalkoztatottságnak tekintett 5,2–5,5 százalékos sávhoz.
A biztató kilátásokat erősíti, hogy az amerikai GDP a harmadik negyedévben éves szinten 3,5 százalékkal gyarapodott az előző három hónap 4,6 százaléka után, és ilyen jó hathavi teljesítményre 2003 második féléve óta nem volt precedens. A példátlan pénzbőség jótékony hatással volt a részvényárfolyamokra is, és a két évvel ezelőtti baljós véleményekre rácáfolva az infláció nem szabadult el, sőt – köszönhetően persze az idén eddig az ötödével olcsóbbá vált nyersolajnak is – egyelőre várhatóan a Fed 2 százalékos célja alatt marad. A pénznyomtatás leállítását átmeneti idegesség fogadta a világ tőzsdéin, ám közgazdászok úgy vélik, a 2006 óta első kamatemelésre a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve aligha kerül sor 2015 ősze előtt az USA-ban.
A Fed lépését megszenvedhetik ugyanakkor az olcsó pénztől függővé vált feljövőben lévő régiókban. A zéróra vitt amerikai – és eurózónán belüli – kamatlábak miatt ugyanis a hozamra vadászók ezt a térséget célozták meg, és az utóbbi időben mindkét fél jól járt. A hitelezők és pénzügyi befektetők ugyanis az USA-ban vagy az eurózónában elérhetőnél magasabb hasznot tudtak bezsebelni, a feljövőben lévő országok – mint Magyarország is – pedig a korábbinál alacsonyabb hozammal voltak képesek államkötvényt eladni, adósságot refinanszírozni. Várható, hogy az utóbbiak számára ez a művelet megdrágul, mert a Fed bankóprésének leállása miatt kevesebb pénz áramlik majd a világgazdaságban, és egy amerikai kamatemelés nagyobb hozamelváráshoz vezethet.
Az USA példáját sokan kontrasztként állítják szembe az eurózónával, ahol a költségvetési megszorítások kaptak fő szerepet, s ezt nem csak a periféria összeomlással fenyegetett tagjai, Görögország, Írország vagy Portugália szenvedték meg. A Fed unortodox monetáris lazításának hívei a különbséget egyetlen számmal tudatosítják: míg a válságkezelés során az amerikai munkanélküliség 3 százalékponttal csökkent, az eurózónáé ugyanennyivel emelkedett. Ráadásul a gazdasági mutatók tanúsága szerint minden fiskális áldozat ellenére az eurózóna ismét a recesszió szélére sodródott. Mario Draghi, az EKB olasz elnöke 2012 júliusában jelentette be, hogy az adósságválság nyomán szétesés által fenyegetett európai valutaövezetet kész mindenáron megvédeni, de a piacok még nem fogták szaván. Így a gazdaságot megbénító deflációtól is fenyegetett eurózónában az EKB még nem követte a Fed példáját, a kamatszint lenullázását csupán óvatos eszközvásárlás egészíti ki – amiben persze szerepük van a szokatlan monetáris lépéseket történelmi hiperinflációs félelmeik miatt nem támogató németeknek is.
Annál nagyobb meglepetést okozott a japán jegybank, amely két nappal a Fed leállása után, a múlt pénteken váratlanul bejelentette, hogy akár a harmadával is növeli kötvényvásárlásait, így elérve az évi 80 ezermilliárd jent is (700 milliárd dollárt). Ehhez csatlakozott az 1200 milliárd dollárnak megfelelő vagyont kezelő állami nyugdíjalap, amely azt közölte, hogy portfóliójában 12-12 százalékról 25-25 százalékra növeli a japán és a külföldi részvények arányát, s 60-ról 35 százalékra csökkenti a japán kötvényekét, azokból ugyanis a központi bank vásárol eleget. A részvényárfolyamokat világszerte meglódító két lépés célja, hogy lendületet adjon a szigetország gazdaságának, amelyet befékezett az áfa 5-ről 8 százalékra emelése a pénzügyi év áprilisi kezdetén. Japán ezzel még az USA-nál is többet kockáztat, hiszen az adósságállománya meghaladja a GDP dupláját – ez a fejlett ipari országok között a legmagasabb –, a gazdaságba az utóbbi másfél évtizedben temérdek pénzt pumpáló jegybank mérlegfőösszege pedig már most a GDP csaknem 60 százaléka, míg a Fed a bankóprés háromszori alkalmazásával is csak ennek kevesebb mint a feléig merészkedett.
NAGY GÁBOR
