Viharos századok

1819: Stamford Raffles, az egyik délkelet-ázsiai gyarmat kormányzója felismerte a leendő Szingapúrnak helyet adó sziget stratégiai jelentőségét, és a helyi szultánnal aláírta a brit kereskedőtelepülés létrehozásáról szóló megállapodást. A Szingapúr szó egyébként Oroszlánvárost jelent, viszont aki kitalálta az elnevezést, a tigrist összekeverhette az oroszlánnal, mert a térségben nem élnek szabadon oroszlánok.

1827: A kínaiak kerültek többségbe az eredetileg főként malájok által lakott városban.

1850: Szingapúr népessége elérte a 60 ezer főt, és bár a kikötő egyre fontosabbá vált a britek számára, a város a prostitúció, a szerencsejáték és a kábítószerezés mocsarában vergődött. Szingapúrban abban az időben 12 rendőr teljesített szolgálatot.

1922: London nagyszabású fejlesztéseket kezdett, azzal a céllal, hogy Szingapúrt fontos haditengerészeti támaszponttá alakítsa át.

1942: A japánok elfoglalták Szingapúrt, amelynek a Szjonan-to (Dél fénye) nevet adták. A brit történelembe az egyik legsúlyosabb vereségként vonult be a szingapúri kudarc. A japánok több alkalommal is tömeggyilkosságot hajtottak végre, és a helyiek tízezreit hurcolták el kényszermunkára.

1945: A japánok megadták magukat, ám a britek hatalmát nem sikerült újra megszilárdítani. Megerősödtek a függetlenségpárti erők, és elérték, hogy 1955-re Szingapúr részleges önkormányzati jogosítványokat szerezhetett.

1959: A városállam teljes belső önkormányzattá vált, a miniszterelnöki tisztet az akkor 35 éves Li Kuan Ju kapta.

1963: Szingapúr a Malajziai Államszövetség részévé vált, ám az unió az első pillanattól fogva rosszul működött az érdekellentétek, a nemzetiségi viták, illetve a kölcsönös bizalmatlanság miatt.

1965: Miután véres etnikai zavargások törtek ki a kínaiak és a malájok között, és kizárták a maláj államszövetségből, Szingapúr függetlenné vált – Li Kuan Ju könnyekkel küszködve jelentette be, hogy kudarcot vallott az unió. Korábban ő maga politikai, földrajzi és gazdasági abszurditásnak nevezte Szingapúr önálló államiságát.

1966: A Népi Akciópárt valamennyi parlamenti helyet megszerezte a választáson. Az ellenzéknek 1981-ig egyetlen képviselőt sem sikerült küldenie a törvényhozásba.

1971: Az utolsó brit csapatok is elhagyták Szingapúrt.

1990: Li Kuan Ju átadta a kormányfői tisztséget Go Csok Tongnak, aki 2004-ig maradt hivatalában. 2004 óta Li Hszien Lung, az alapító fia tölti be a miniszterelnöki tisztséget.