Összeomlás

Megindultak a hegyek – emlékeztek a helyiek azokra a percekre, amikor a múlt szombaton, röviddel dél előtt pusztító földrengés rázta meg Nepált. A keddi hírek lapzártánkkor már legalább négyezer halottról szóltak, de az áldozatok száma becslések szerint tízezer fölé is emelkedhet, az epicentrumhoz közeli, valamint a világtól amúgy is eléggé elzárt falvak ugyanis egyelőre megközelíthetetlenek. A Himalájában fekvő, 147 ezer négyzetkilométeres, 27 millió lakosú Nepálban átlagosan 70 évente van nagy földrengés, így a mostani már tíz éve „esedékes” volt, és sokan számítottak is rá.

A földrengés az ország szívét rázta meg, több szempontból is. Az erőteljes földmozgás középen, a főváros Katmandutól 80 kilométerre nyugatra, Gorkha ősi vára mellett történt, ahonnan a nepáli nemzet magát eredezteti – onnan indult a nagy fejedelmi dinasztia sarja, Prithvi Nárájan Sáh az országot egyesítő hadjáratára. A halottak összegyűjtése, az eltűntek felkutatása és a sebesültek ellátása mellett egyelőre kevés szó esik arról, hogy felmérhetetlen veszteség a Katmandu-völgy épített örökségének a megsemmisülése is. Csak abban a régióban hét, az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított helyszín vagy épületegyüttes található.

„Több a templom, mint a ház” – csodálkozott el Brian Houghton Hodgson brit etnológus és konzul a XIX. században az elzárt városba, Katmanduba érve. A világtörténelem egyik leghosszabb ideig tartó kulturális virágzásának időszakát a völgy őslakosai után nevári kultúrának nevezik. A faépítészet és a szobrászat, illetve festészet remekeit hétszáz éven át ontotta az India és Tibet között félúton található völgy gazdag népe, többek között a pagoda is onnan indult Ázsiát meghódító útjára. Most viszont a város lelke is megsérült. A földdel lett egyenlővé a XIII. századi Kásthamandapa-templom: a város legrégebbi és építészetileg legjelentősebb templomáról kapta Katmandu a nevét.

A kulturális veszteség a turistákat is távol tarthatja, és elmaradhatnak a fontos bevételt hozó hegymászók is. A földrengés ugyanis a szezon közepén csapott le, és okozott lavinát a Mount Everesten is, legalább 18 életet követelve. A hegymászószezont így az idén is felfüggesztették – a tavalyi áprilisi, 14 serpa életét követelő lavina után ugyanezt tették –, ami komoly pénzkiesés Nepálnak.

Az ország gerincén végighúzódó Himalája nemcsak idegenforgalmi vonzerő, egyben roppant hátrány is: Nepált lényegében két út szeli át, a hegyekbe itt-ott vezető földutak az esős évszakban a földcsuszamlásoknak köszönhetően javarészt járhatatlanok. Az már önmagában kockázatos, ha egy ország GDP-jének első három tényezője mind kívülről érkezik: a milliónyi, Közel-Keleten és szerte a világban dolgozó nepáli munkás által hazaküldött pénzek, a turizmus és a nemzetközi segélyek adják a gazdaság gerincét. A lassan fejlődő ipar most komoly csapást szenvedett. Katmanduban lapzártánkig nem állt helyre az áramszolgáltatás, a hírek szerint vízerőművek is sérültek.

Nepál már a természeti katasztrófa előtt is kényszerpályán mozgott, olyan szükségmegoldásokkal, mint a főváros határában épült, Indiából drágán vásárolt, majd teherautókkal a Himaláján áthozott rossz minőségű, kerozinnal kevert benzint égető villamos erőmű. Szomorú volt nézni, hogy ez a természeti és épített értékekkel teli ország miként halad torz fejlődési úton. Szakértők máris a 2010-es haiti földrengéshez hasonlítják a szintén a világ egyik legszegényebb országában most bekövetkezett katasztrófát, amely akár egy teljes évtizeddel visszavetheti Nepál azon céljának megvalósulását, hogy kikerüljön a legelmaradottabb államok köréből.

Az újjáépítés hatalmas feladatot ró a politikai harcoktól tépázott, fiatal demokráciára. A polgárháború dúlta és roppant elmaradott vidékről az utóbbi tíz évben tódultak az emberek a fővárosba, ahol lakáshiány van. Tudják, hogy nem szabad silány alapanyagokkal építkezni, de esélyük sincs arra, hogy a drágább, biztonságosabb megoldásokat használják fel, ezért egymás után húzták fel a földrengés próbáját ki nem álló épületeket. Pszichológiailag is sokkos állapotba került az ország – már épp kezdett kigyógyulni a polgárháború okozta sebekből –, de a nepáliak nem panaszkodnak: ez az oroszlánszívű serpák és a világ első számú zsoldosai, a rettenthetetlen gurkák vidéke. Kunda Dixit, az angol nyelvű Nepal Times főszerkesztője a HVG-nek elmondta: a jövő reménye, hogy Nepál a világ egyik legkisebb egy főre jutó „szén-dioxid-lábnyomával”, páratlan etnikai és biodiverzitásával – több mint 900 madárfaj és 123 nyelv található meg másfél magyarországnyi területén –, és azzal, hogy távoli vidékeit még nem érte el a modern mezőgazdaság átka, kiválóan alkalmas lehet arra, hogy ökoturisztikai célpont legyen. Segíthet, ha a nemzetközi közösség figyelme az ország megsegítésére irányul, hiszen okosan elköltött, a fenntartható fejlődésbe és a kultúrába fektetett segélydollárok kisebb csodát tehetnek. Kérdés azonban, hogy elég erős lesz-e Nepál előremenekülni, vagy újabb évtizedekre kényszerpályára kerül.

SZÁSZ BALÁZS