Merkel még mindig megoldja

Vasárnap este nagy szabadtéri koncert volt Münchenben. A német popélet nagyjai, élükön Herbert Grönemeyerrel, köszöntötték a menekültek befogadását segítőket, és magukat a menekülteket. Több mint húszezer ember tapsolt, csápolt, lelkesedett a Königsplatzon, s fejezte ki ily módon helyeslését azzal a jelenséggel, amit egyetlen szóban összefoglalva „Willkommenskultur”-nak, az érkezők szíves fogadtatásának, napjaink Németországában pedig az itt menedéket keresők befogadásának, segítésének neveznek.

A befogadáspárti popkultúra rendezvényével egy időben Berlinben, a kancellária épületében 16 tartományi belügyminiszter adta elő gondjait Angela Merkel kancellárnak. A politikai kultúra képviselői arról panaszkodtak, hogy továbbra is feltartóztathatatlannak tűnő sorokban érkeznek a menekültek a Balkán, Horvátország, Magyarország, Ausztria felől, s mivel egyetlen közbenső országnak sem jut eszébe feltartóztatni őket, ez az elviselhetőség határait közelíti a tartományokban. Ahová is központi kvóta szerint elosztják és továbbküldik az országba érkezőket. Egyedül szeptemberben 164 ezren jöttek, az évi összes szám valahol 600 ezer körül jár, s az ideérkezők befogadásáért, elhelyezésért felelős tartományi hatóságok beszámolói szerint inkább előbb, mint utóbb el fog fogyni minden hely. Már most is rendszeres, hogy kisvárosok, falvak kényszerülnek a tornacsarnokok, közösségi házak bezárására és sebtében fölállított tábori ágyakkal berendezett menekültszállássá alakítására, az étkezés, az egészségügyi ellátás, a gyerekek beiskolázásának megszervezésére. (Németországban minden hat év fölötti gyerek köteles iskolába járni, függetlenül itt-tartózkodásának státusától, tehát a szabály a frissen érkezett menekültek gyerekeire is vonatkozik.)

Meg kellene határozni valami végső számot, kimondani, hogy hányan számíthatnak még bebocsátásra, mert ha így megy tovább, nemcsak a lehetőségek merülnek ki, de a közvélemény is teljesen átfordul – szorgalmazzák az aggodalmakat hangoztatók. Peter Altmaier kancelláriaminiszter, Merkel bizalmasa – akit a kormányfő néhány napja az eddig a témakörért felelős belügyminiszter helyett a menekültkérdés legfőbb koordinátorává is kinevezett – ezt azzal utasította vissza, hogy ez lenne csak az igazi hívószó, mindenki, akinek Németország a végcélja, azon igyekezne, hogy bejusson még a kapuk bezárása előtt.

Ami egyébként is nehezen lenne megvalósítható. Egyrészt fizikailag képtelenség a teljes, 3700 kilométernyi német határt lezárni, másrészt nemzetközi jogilag, pontosabban a genfi konvenció szerint is furcsa lenne menedéket kérőket nem beengedni, harmadrészt pedig – s ez a döntő pillanatnyilag – ellenkezne Merkel szándékaival. A kancellár ugyanis a múlt héten televíziós interjúban kijelentette: nem lesz semmiféle „befogadási stop”, s különben is esze ágában sincs részt venni abban az európai vetélkedőben, ami arról szól, hogy ki a legbarátságtalanabb a menekültekkel szemben.

Akkor sem, ha ez népszerűségvesztéssel jár. „Nem közvélemény-kutatási eredmények jelentik számomra a mércét” – szögezte le hétfőn egy lapinterjúban. Merthogy pillanatnyilag csak a megkérdezettek 39 százaléka tartja helyesnek a kancellár menekültügyi politikáját, 48 százalék pedig nem ért egyet vele. Mindazonáltal nem lehet tudni, hogy a szeptember elején még többségi támogatás azért fordult-e az ellenkezőjére, mert az emberek gyakorlati tapasztalatai, a bezárt tornaterem, az utcán látszólag cél nélkül lődörgő migráns fiatalemberek látványa növelte meg az aggodalmakat – vagy a politika és a sajtó által sugallt kétségek váltották ki.

Mindenekelőtt Horst Seehofer, a bajor keresztényszociális párt, a CSU elnöke tett sokat Merkel nimbuszának megtépázásáért. Bár a CDU és a CSU elvben testvérpártok, pillanatnyilag alig van durvább ellenfele Merkelnek Seehofernél. Aki lépten-nyomon ismételgeti, milyen hiba volt a kancellár részéről a „megoldjuk” jelszó kiadása (HVG, 2015. szeptember 19.). Ha a szövetségi kormány nem lép, akkor majd Bajorország zárja le a határt – keménykedett a minap Seehofer, mintegy elfeledkezve arról, hogy a határvédelem a szövetségi hatóságok feladata, az odaküldendő bajor rendőröknek hatáskör híján nincs is ott semmi keresnivalójuk. Aztán azzal fenyegetőzött, hogy buszokkal Berlinbe, a kancellária elé viszi a menekülteket, mondván: Bajorország már nem bírja ellátni őket – miközben az említett elosztási kvóta szerint nem is rájuk, hanem Észak-Rajna–Vesztfáliára jut a legtöbb migráns. A legszebb azonban kétségkívül annak a kilátásba helyezése volt, hogy panaszt nyújt be az alkotmánybíróságon a berlini kormány ellen – amiben ugye ott vannak a CSU által delegált miniszterek is, vagyis önmagát jelentené föl.

Az alapvetően belpolitikai indíttatású keménykedéstől Merkelnek már csak azért sem kell tartania, mert saját pártját még akkor is a háta mögött tudhatja, ha a közelmúltban 36 CDU-politikus nyílt levélben tette közzé a kancellár bevándorlási politikája miatt érzett aggodalmait. A koalíciós partner szociáldemokraták is morognak időnként – leginkább azok a tartományok, ahol ők kormányoznak, s keveslik a menekültek ellátásához nyújtott központi segítséget. Azért a hétvégi programalkotó kongresszusukon Sigmar Gabriel pártelnök, nyilván politikai poénnak szánva ugyan, de úgy fogalmazott, hogy szükség esetén Merkel politikai menedékjogot kaphat az SPD-ben. S ugyancsak biztos lehet a német kancellár a parlamenti ellenzék, mindenekelőtt az alapvetően bevándorlópárti Zöldek támogatásában.

Így tehát komoly változásra csak akkor kell számítani, ha az emberek mindennapi létét tartósan megnehezíti majd a menekültügy. Ha nemcsak a Seehofer-féle riogatásokat hallják – bár kétségkívül vannak azokra fogékonyak is, s ebben nem kevés veszély rejlik, mint azt a populista Alternatíva Németországnak (AfD) enyhe, de érzékelhető erősödése, vagy az iszlámellenes Pegida mozgalom hétfőnkénti drezdai tüntetései is jelzik –, hanem ha túl sok embernek kell túl sok mindenről lemondania. Ha túl sokan érzik majd magukat ilyen-olyan módon a menekültek által akadályoztatva. Mindenesetre semmiféle adóemelésre, szolidaritási járulékra nem kell számítani, szögezte le határozottan a kancellár. Ráadásul több elemző is rámutatott – legutóbb a berlini DIW gazdaságkutató intézet –, hogy a menekültek elhelyezésére, ellátására fordított pénz konjunktúraélénkítő programként is működik.

Az idei 4 milliárd, s a jövőre tervezett 11 milliárd euró pedig – hiszen maradéktalanul Németországban elköltött, a belföldi keresletet ösztönző pénzről van szó – várhatóan 0,25 százalékpontos plusz gazdasági bővülést indukálhat. S hogy a CSU se ragadjon bele a fogatlan oroszlán szerepébe, Merkel menekültügyi koordinátora kilátásba helyezte, hogy a határokon létrehozzák azokat a tranzitzónákat – ilyenek a repülőtereken már működnek –, ahonnan a nyilvánvalóan nem háborús övezetből érkezőket a jelenlegi eljáráshoz képest gyorsabban vissza lehetne fordítani.

WEYER BÉLA / BERLIN