Fegyverkezési verseny indulhat a Közel-Keleten, ha az USA felmondja az Iránnal kötött nukleáris megállapodást, arra hivatkozva, hogy Teherán megsérti az alkut.
Már eldöntötte, mit fog tenni Iránnal kapcsolatban, de még nem árulja el – osztotta meg a múlt héten a sajtón keresztül a világgal Donald Trump amerikai elnök. Azt, hogy az időhúzás a nyomásgyakorlás része, vagy Trump – amolyan pedáns köztisztviselőként – kivárja az október 15-ei határidőt, egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy ha ejti az iráni nukleáris program korlátozásáról 2015-ben kötött megállapodást, akkor még jobban elmérgesedik az amerikai–iráni viszony.
Trump lépten-nyomon hangoztatja, hogy elődje, Barack Obama a lehető legrosszabb alkut kötötte Teheránnal, és nemegyszer az egyezség felrúgásával fenyegetőzött. Az amerikai törvények szerint az elnöknek 90 naponként kell a washingtoni kongresszusnak beszámolnia arról, hogy Irán végrehajtja-e a hatokkal – az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával és Németországgal – kötött szerződést. Kétszer már, ha morogva is, de megerősítette annak betartását, és ha október közepén harmadszor is átengedi a vizsgán Iránt, akkor legközelebb januárban torpedózhatja meg az alkut.
Ha úgy dönt, hogy Irán csalt, akkor a washingtoni törvényhozásnak 60 napja van új szankciók bevezetésére. Az amerikai büntetőintézkedések felújítása egyértelműen az USA kivonulását jelentené a megállapodásból, de nagy valószínűséggel az egész folyamat megbukna, és Irán – ahogy azzal fenyegetőzik is – folytatná nukleáris programját. Mindez akár atomfegyverkezési versenyt is elindíthat a térségben, Szaúd-Arábia és Egyiptom számára ugyanis nehezen lenne megemészthető, hogy a síita Irán nukleáris hatalommá váljék. Az újabb közel-keleti feszültség az olajáron keresztül megrázná az energiapiacokat is.
De az egyoldalú amerikai szankciók újraélesztése az USA és európai szövetségesei közti kapcsolatra is kihatna. Különösen, ha a washingtoni szigorítások érintenék az Iránnal üzletelő külföldi cégeket is. Európai vállalatok – köztük a Total francia olajmulti vagy az Airbus páneurópai repülőgépgyártó – komoly iráni üzleteket remélnek. Trump európai partnerei egyként hangoztatják, hogy Irán betartja a megállapodást, amely szerintük újabb katonai beavatkozást akadályozott meg a térségben.
A több éven át tartó tárgyalások után 2015-ben tető alá hozott alku lényege, hogy Irán leállította a kísérleteket, cserébe az ENSZ és az egyes országok is feloldották vagy enyhítették az ellene korábban hozott szankciókat. Az iráni nukleáris létesítményeket ellenőrző Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) sem talált eddig kivetnivalót, sőt Rex Tillerson amerikai külügyminiszter is elismerte, hogy Teherán nem követett el szerződésszegést. De – tette hozzá Trumpot szajkózva – Irán nem a megállapodás szellemében cselekszik, amikor rakétakísérleteket hajt végre és közel-keleti terrorcsoportokat támogat. Ez utóbbi megjegyzése nyilvánvalóan a libanoni Hezbollahra és a jemeni síita hutikra utal.
Ebben van is némi egyetértés az Atlanti-óceán két partján. Emmanuel Macron francia elnök azt fejtegette, hogy az atomalku révén jottányit sem csökkent Irán közel-keleti befolyása. Párizs részéről tehát nyitva hagyták a kaput a Teheránnal szembeni keményebb fellépésre. Washington számára az egyik megoldás lehet a megállapodás újratárgyalása, legfontosabb pontként a szerződés időtartamát korlátlanra változtatva, vagy legalábbis jelentős mértékben meghosszabbítva. Az egyezség ugyanis – részterülettől függően – csak 10-15 évre szól, utána pedig Irán folytathatná a programját. Hasszán Rohani iráni elnök közölte azonban, hogy a szerződés újratárgyalásáról szó sem lehet.
A másik lehetőség Trump részéről az, hogy békén hagyja az atomalkut, de a ballisztikusrakéta-kísérletek és a terroristának nyilvánított szervezetek támogatása miatt új szankciókat kezdeményez. Amivel viszont megint csak veszélyeztetné az egész békéltetést. Ráadásul a hatok között szereplő Oroszország és Kína is Iránt támogatja, ha tehát Trump bárhogyan megpróbálna is keményebben fellépni Teheránnal szemben, ehhez aligha tudná megszerezni a csoport konszenzusát.
Trump és az amerikai keményvonalasok mindazonáltal munícióra lelhettek a Nemzetközi Biztonsági és Tudományos Intézet (ISIS) megállapításaiban. A washingtoni székhelyű, tekintélyes kutatóközpont friss jelentése azt állította: Iránt több esetben is csak a műszaki problémák „segítették” abban, hogy meg ne sértse az alkut. A jelentés szerint augusztusig a megállapodásnál jóval több centrifugát tesztelt, mint lehetett volna, de az urán dúsítására használt berendezések – egy-két kivételtől eltekintve – felmondták a szolgálatot. David Albright, az ISIS alapító-vezetője, az ENSZ volt nukleáris felügyelője úgy vélte, 2016-hoz képest azért javult a szerződés iráni teljesítése, mert Washington szigorúbban kezeli a hiányosságokat. Az agytröszt is azt javasolta, hogy a korlátozott időre kötött megállapodást állandóra kellene változtatni. Amiről Irán hallani sem akar.
A Teheránnal kötött megállapodás kezelése globális jelentőségű, hiszen Peking is feltette a kérdést: vajon mit üzen Észak-Koreának az, ha az új amerikai kormány ejti az elődje által kötött megállapodást. Az egyelőre tárgyalni sem hajlandó Kim Dzsong Un joggal hihetné, hogy hiába korlátozná a saját atomprogramját, semmi garancia nincs a rezsimje biztonságára. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Irán és Észak-Korea szoros kapcsolatokat ápol. Teherán nagykövetséget tart fenn Phenjanban, 2012-ben pedig stratégiai együttműködésről kötöttek megállapodást. Trump környezetéből származó hírek szerint Irán évi több mint 2 milliárd dollárért fontos nukleáris technológiákat vásárol Észak-Koreától, ahonnan korábban ballisztikus rakétákat is beszerzett. A Pentagon pedig az idei iráni rakétakísérletek kapcsán közölte: nagyon valószínű, hogy az iráni ballisztikus eszközök észak-koreai rakéták másolatai.
Cunamiként zúdítja a kormány a támogatásokról szóló bejelentéseket az emberekre a Pride miatti blamázs óta, hátha ezzel szavazókat nyer vissza. Pedig ezek a támogatások valójában azt mutatják, hogy az állam továbbra is igyekszik kivonulni a szociálpolitikából, és az egyénre próbál hárítani minden felelősséget – mondja Kramarics Szandra, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.
