Hosszú a listája azoknak az orosz ellenzékieknek, újságíróknak, kiugrott hírszerzőknek, illetve kellemetlenné vált üzletembereknek, akikről kiderült, hogy valószínűleg állami megrendelésre végrehajtott mérgezés áldozatai lettek, s talán még terjedelmesebb az a névsor, amelyen azok szerepelnek, akik esetében nem derült ki, hogy nem természetes okok miatt veszítették életüket.

A legismertebb áldozat címe valószínűleg Alekszandr Litvinyenko egykori FSZB-ügynöknek jár, akit 2006-ban, polónium izotóppal öltek meg Londonban, feltételezhetően a Kreml által küldött bérgyilkosok, akik közül az egyik, Andrej Lugovoj – az egykori KGB egykori tisztje – parlamenti képviselő is lett, s állami kitüntetést is kapott.

A másik igencsak ismert áldozat Szergej Szkripal, ugyancsak volt szovjet, majd orosz hírszerző, akit 2018 márciusában próbáltak meg megölni a novicsok nevű, szovjet időkben kifejlesztett idegméreggel. Az FSZB-ügynökök által végrehajtott kísérlet kudarcot vallott, Szkripal és lánya, Julija is túlélte a támadást, meghalt viszont az a brit nő, aki néhány héttel később megtalálta a méreg maradványait rejtő parfümös üveget, és valószínűleg beleszagolt a fiolába.

Moszkva a Litvinyenko- illetve a Szkripal-ügyben is ártatlannak vallotta magát, s a Kreml ugyancsak nem ismeri el felelősségét azokban az esetekben, amelyek áldozatai leginkább a mai orosz politikai ellenzék tagjai közül kerülnek ki.

Pjotr Verzilov, a Vojna, majd a Pussy Riot avangard művészeti csoport tagja tavaly szeptemberben lett rosszul, miután beidézték őt egy közlekedési szabálysértés miatt tartott bírósági tárgyalásra. Verzilov átmenetileg megvakult, alig tudott járni és beszélni, s az volt a szerencséje, hogy mivel az orosz mellett kanadai állampolgársága is van, így német ismerősei azonnal egy berlini kórházba szállíttatták.  Ott kiderült, hogy alighanem ismeretlen eredetű mérgezés áldozata lett. Verzilov valószínűleg azzal húzta ki otthon a gyufát, hogy a 2018-as oroszországi labdarúgó világbajnokság döntőjén ő volt az egyik rendzavaró, aki rendőrruhába öltözve beszaladt a gyepre.

De mesélhetne a gyilkossági kísérletekről Vlagyimir Kara-Murza ellenzéki aktivista is, akit állítólag 2015-ben, majd 2017-ben is megmérgeztek Putyin-ellenes politizálása miatt. Az általában egészséges 37 éves férfi kétszer is ugyanazokat a tüneteket produkálta – izzadás, vérnyomásemelkedés, látászavar – s az orvosok szerint az ő szervezetébe is meg nem határozható mérget juttattak a merénylők. Az életben maradt, s most leginkább az USA-ban élő Kara-Murza egyébként valószínűleg azzal hívhatta fel magára figyelmet, hogy tevékenyen lobbizott az USA által elfogadott Magnyitszkij-törvény mellett. Ez a törvény azokat az orosz hivatalnokokat sújtja, akiknek közük lehetett az oroszországi korrupciót leleplező orosz ügyvéd, Szergej Magnyitszkij furcsa körülmények között bekövetkezett halálához.

De mérgezés áldozata lett Londonban az az orosz üzletember, Alekszandr Perepilicsnij is, aki a svájci hatóságokat segítette az orosz állami hivatalnokok pénzmosási akcióinak a felderítésében, vagy Jurij Scsekocsihin oknyomozó újságíró, aki balszerencséjére a korrupcióról és az orosz szervezett bűnözői csoportok után nyomozott. Ő 2003-ban halt meg – állítólag allergiás roham miatt – nem sokkal az előtt, hogy találkozhatott volna az amerikai FBI képviselőivel.

De mérgezés áldozata lett 2004-ben Roman Cepov is, aki korábban mint Vlagyimir Putyin leendő orosz államfő bizalmasa vált ismertté. Cepov volt az, akinek cége testőri szolgáltatást nyújtott a politikai és a gazdasági tagjainak, s az üzletember túl szoros kapcsolatba került az alvilággal is. Putyin elnökké válása után kényelmetlenné válhatott Cepov személye: 2004-ben behívták a helyi FSZB-irodába, s miután megitta a teáját, rosszul lett, majd hamarosan meghalt. Utólag úgy tűnik, ő is polónium izotóppal kezelt teát kaphatott.

Viktor Kalasnyikov orosz oknyomozó újságíró és felesége 2010-ben került kórházba Berlinben higanymérgezés gyanújával. A kezelés alatt többször beszélt arról, hogy ismerősei sokszor figyelmeztették, hagyjon fel a Kremlt bíráló cikkek írásával. A házaspárt valószínűleg hosszú ideig mérgezhették, de végül felépültek.

A legismertebb orosz oknyomozó újságírót, Anna Politkovszkaját is meg akarták egyszer mérgezni: amikor 2004-ben Beszlánba – a legvéresebb iskolai túszdráma helyszínére – akart utazni, a repülőgépen olyan teát kapott, amelytől rosszul lett, s végül nem jutott el a kaukázusi településre. Két ével később már hatékonyabbak voltak a merénylők: saját otthona közelében lőtték agyon az újságírót.

Moszkva egyébként egy mérgezést elismert, ott az áldozat a szakadár csecsen erőkkel együttműködő szaúdi harcos, Ibn al-Hattab volt, aki 2002-ben úgy halt meg, hogy kinyitott egy valószínűleg idegméreggel impregnált, neki szóló levelet. A küldeményt egy dagesztáni kettősügynök adta át al-Hattabnak.

Az oroszok vonzódása a különféle mérgekhez egyáltalán nem új, a szovjet időkben is hullottak az ellenzékiek. 1953-ban az USA-ba szökött KGB-ügynök, Nyikolaj Hohlovot 1957-ben mérgezték meg – nem kizárt, hogy polónium izotóppal, majd 1978-ban az ismert bolgár ellenzéki, Georgij Markovot szúrták meg egy mérgezett tüskéjű ernyővel. Markov négy nappal később meghalt, nem volt annyi szerencséje, mint a tíz nappal korábban hasonló módon megtámadott bolgár ellenzékinek, Vladimir Kosztovnak, aki túlélte a merényletet.