A jövő évi választókra és az alkotmányos vádemelés lehetőségével birkózó demokratákra bízta Donald Trump amerikai elnök sorsát Robert Mueller különleges ügyész. Akinek jelentése az orosz beavatkozásról és a Fehér Házban történtekről krimiszerű olvasmány.
Putyin nyert – ez állt abban a rövid szöveges üzenetben, amelyet 2016. november 9-én kapott a Kreml urával közeli viszonyban lévő Kirill Dmitrijev, az orosz állami befektetési alap irányítója. Oroszországi idő szerint akkorra derült ki, hogy az előző napi amerikai elnökválasztáson a republikánus Donald Trump legyőzte az általánosan esélyesebbnek tartott demokrata riválisát, Hillary Clintont. Az üzenet szövege abban a Robert Mueller különleges ügyész által összeállított, és a múlt héten nyilvánosságra hozott jelentésben szerepel, amely már a bevezetőjében megállapítja: „Az orosz kormány a 2016-os elnökválasztásba átfogó és szisztematikus módon avatkozott be.”
Mégpedig, mint a 22 hónapig tartó vizsgálat eredményéről készült vaskos kötetből kiderül, Trump oldalán vetették be magukat az oroszok, azaz Putyin joggal érezhette győztesnek magát. És nemcsak azért, mert a Moszkvával szemben kemény politikát ígérő Clinton helyett az orosz viszonylatban minimum ellentmondásosan viselkedő Trump került a Fehér Házba. Hanem mert élesben és sikerrel próbált ki több olyan politikai machinációs módszert, amelynek ellenszerét a májusi európai parlamenti választás, illetve a 2020-as következő amerikai elnökválasztás előtt még keresik az érintett titkosszolgálatok éppúgy, mint az online propaganda-hadviselést önkéntelenül is segítő közösségi platformok.
A 448 oldalas Mueller-jelentés a William Barr igazságügy-miniszter utasítására végrehajtott titkosítások ellenére is olyan olvasnivalót kínál, ami tényeken alapszik, de krimiszerű izgalmat ígér. Míg a Bill Clinton elleni 1998-as alkotmányos vádemelés alapjául szolgáló, Kenneth Starr különleges ügyész készítette jelentés az elnök és Monica Lewinsky gyakornoklány közti titkos viszony szoftpornóba hajló részletei miatt vált érdekes olvasmánnyá, Mueller az orosz propaganda-hadműveletekbe és a fehér házi kulisszák mögé kínál betekintést.
A jelentés leghosszabb, 200 oldalas része az orosz beavatkozási módszereket részletezi, s megerősíti azt, amit az amerikai hírszerző közösség két és fél éve megállapított a Kreml kiterjedt manipulációjáról. A szentpétervári kiberhadviselési központ, az Internetkutatási Ügynökség irányította műveletek már 2014-ben megkezdődtek, s a céljuk akkor még az volt, miként tudnák megdolgozni az amerikai közvéleményt, miután Barack Obama akkori elnök kormánya szankciókat rendelt el Moszkvával szemben a Krím félsziget elfoglalása miatt. A nyilvánosságra hozott Mueller-jelentésből – a hírszerzési források és módszerek védelmének érdekében – szinte teljesen törölték az orosz trollgyár működésére és felépítésére vonatkozó részleteket, ám az benne maradt, hogy 2014 nyarán az angol rövidítésével IRA néven emlegetett szervezet négy embere is az USA-t járta, hogy tapasztalatokat szerezzen, amikre a következő két év pszichológiai hadviselését építették.
A szentpétervári trollok amerikaiaknak állították be magukat, a Facebook, a YouTube és a Twitter oldalain kamu profilokat hoztak létre, és több százezres követőtáborra tettek szert. Miután Trump lett a republikánus elnökjelölt, az erőfeszítéseiket az ő támogatására, illetve Clinton támadására összpontosították. Az eredmények között volt bizarr és komoly is. Az előbbi kategóriába tartozik, hogy a közösségi médiában elérték, hogy egy amerikai férfi Mikulásnak öltözve, de Trump-álarcban járja New York utcáit. Az utóbbira pedig példa, hogy az orosz trollok segítségével számos olyan kampányrendezvényt szerveztek, amelyeken a gazdasági válság veszteseinek bizonyult munkások álltak ki a luxusban élő New York-i ingatlanmilliárdos mellett.
Az orosz beavatkozás másik iránya az volt, hogy meghackelték a demokrata párt elnökének és Clinton kampányfőnökének az elektronikus postafiókját, és az onnan szerzett, kényesnek és ellentmondásosnak bizonyult e-maileket a kampány meghatározott pontjain nyilvánosságra hozták. A Mueller-jelentés megállapítja, hogy a Trump-kampány örömmel fogadta a Clintonra és a demokratákra nézve kínos információkat, ám ezt nem minősíti összejátszásnak, mert azokat nem az elnökjelölt emberei kérték. A dokumentum ugyanakkor hosszasan sorolja, hogy például Paul Manafort – időközben más ügyekben hosszú börtönre ítélt – volt kampányfőnök, ifjabb Donald Trump és az elnöki vő, Jared Kushner milyen furcsa találkozókat tartott Kreml-közelinek tekintett vagy orosz titkosszolgálati kapcsolattal gyanúsított személyekkel. Az ingatlanmágnás Trump számára belengetett üzleti lehetőségekről már nem is beszélve.
Az oroszokkal összejátszás cáfolatát Trump győzelemként értékelte, és világgá kürtölte a Twitteren. Az a 182 oldal azonban még gondot okozhat neki, amely azzal foglalkozik, miként próbálta akadályozni az orosz beavatkozás vizsgálatát. Ezt Mueller két szakaszra bontja: az elválasztó pont 2017 májusa, amikor Trump kirúgta James Comey FBI-igazgatót, mert az nem volt hajlandó nyilvánosan kijelenteni, hogy az elnök nem a vizsgálat célpontja. Ezután azonban Trump rájött, hogy – részben Comey menesztése miatt is – már azzá lett, így a különleges ügyész munkáját nyilvánosan támadta, a színfalak mögött ellenőrzése alá akarta vonni, s mindent megtett azért, hogy potenciális tanúvá váló emberei ne álljanak szóba Muellerrel. Ahogy ügyvédjei tanácsára ő sem beszélt a különleges ügyésszel, csak írásban és korlátozottan válaszolt a kérdéseire, és több mint harminc alkalommal bújt ki azzal, hogy nem emlékszik.
A jelentés legalább tíz esetet sorol fel, amikor Trump megpróbálta megtorpedózni vagy kisiklatni a vizsgálatot. Hogy ez nem sikerült, az a legtöbbször annak volt köszönhető, hogy a munkatársai megtagadták vagy elszabotálták az utasítása végrehajtását. Trump 2017 júniusában az egy hónappal korábban kinevezett Mueller menesztését akarta elérni Donald McGahn fehér házi jogtanácsos segítségével, aki ezt a lemondásával fenyegetőzve megtagadta, mondván, nem akarja azt a szerepet eljátszani, mint 1973-ban Robert Bork, aki Richard Nixon utasítására kirúgta a Watergate-botrányt vizsgáló akkori különleges ügyészt.
Mueller végül nem foglalt állást abban, hogy Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást, mert ügyészként nem talált erre perdöntő bizonyítékot, másrészt a cselekedet büntetetőjogi kategória, amiért az igazságügy-minisztérium négy évtizedes állásfoglalása szerint hivatalban lévő elnök nem állítható bíróság elé. Bár a főnökét készségesen kiszolgáló Barr mindezt úgy értelmezte, hogy Trump nem is követte el az igazságszolgáltatás akadályozását, Mueller azt hangsúlyozta, hogy ezt a rendelkezésükre álló tények alapján ő és csapata nem hajlandó kijelenteni. Egyben utalt arra, hogy minden további teendőről a kongresszusnak kell döntenie.
A republikánusok szerint ez azt jelenti, hogy a Trump elleni vizsgálat lezárult, mindenki felejtse el, és foglalkozzanak az USA valódi problémáival. A demokraták balszárnya viszont úgy értelmezi, Mueller a labdát az ő térfelükre dobta, hogy kezdeményezzék az alkotmányos vádemelést, ahogy ezt a képviselőház tette az igazságszolgáltatás akadályozása miatt 1974-ben Nixon, majd 1998-ban Bill Clinton ellen. Ezt a képviselőházi többségük birtokában a demokraták megtehetik, ám a párt vezetői óvatosak. A demokrata Clinton ügyében ugyanis a republikánusok rosszul jöttek ki a dologból, a republikánus Nixon lemondásához pedig az vezetett, hogy a párttársai is ellene fordultak. Így az utóbbi esetében a szenátusban összejött volna az eltávolításához szükséges kétharmados többség, ami Clintonnál nem volt meg, s őt felmentették a vád alól. Ahhoz, hogy Trumpot leváltsák, a demokratáknak húsz republikánust kellene megnyerniük a szenátusban, arra pedig jelenleg nincs esélyük.
Ezért nagyobb sansza van annak, hogy a képviselőházi többségüket másképp használják. Mivel a demokratáké minden bizottság elnöki posztja és többsége, a máris megkezdődött kampányban egymás után beidézhetik Muellert és Barrt, valamint Trump embereit, és eskü alatti igazmondásra kötelezhetik őket, az ügyet forrón tarthatják egészen a 2020-as elnökválasztás napjáig. Hogy azon a választók váltsák valóra azt, amit a jelentés tanúsága szerint Trump akkor mondott, amikor két éve megtudta, hogy Muellert kinevezték különleges ügyésznek: „Istenem! Ez szörnyű! Ez az elnökségem vége! Megszívtam!”
NAGY GÁBOR
nagy.gabor@hvg.hu
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart egy, az ötvenes évek Amerikájában játszódó romantikus film, a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
