„Nem engedünk a zsarolásnak, Spanyolország területi sérthetetlensége nem lehet alku tárgya, és minden eszközt fel fogunk használni határaink megvédelmezésére. Agressziót hajtottak végre országunk és az Európai Unió ellen, a nemzetközi jogot durván megsértő Marokkó gyerekeket használ fel politikai célokra” – ezt Margarita Robles spanyol védelmi miniszter közölte, miután a marokkói katonák hétfőtől kedd estig felhagytak a határőrizettel és mintegy nyolcezer menekültet engedtek be Ceutába, Spanyolország egyik észak-afrikai exklávéjába. (A másik, ugyancsak Marokkó területéből kihasított exklávéban, Melillában most viszonylag nyugodt maradt a helyzet.)

A zsarolás szót használó miniszter arra utalt, hogy a határőrök tétlenségre utasítása válasz lehetett arra, hogy Spanyolország beengedte az országba az orvosi kezelésre szoruló Brahim Ghalit, a Marokkó által is magáénak követelt Nyugat-Szahara függetlenségi mozgalmának háborús bűnök elkövetésével vádolt, súlyos Covid-betegségben szenvedő vezetőjét.

Mindezt úgy tette, hogy a marokkói kormányt „elfelejtette” értesíteni a humanitáriusnak gondolt gesztusról. Marokkó azonnal jelezte, hogy a „provokációnak” komoly következményei lesznek, s nagyon úgy fest, hogy az észak-afrikai királyság most vágott vissza a sérelemért.

Spanyol gesztusok

A feszültség mostanra enyhülni látszik, a madridi hatóságok ugyanis – bármennyire is hangsúlyozta Spanyolország, hogy nem enged a zsarolásnak – június elsejére beidézték Ghalit, hogy vallomást tegyen a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos vádak ügyében.

És közben több olyan politikus is megszólalt, aki azt hangsúlyozta, nem szabad Marokkót felelőssé tenni a történtekért. Minden bizonnyal megértették Madridban, hogy ha megszakad a Marokkóval évek óta tartó migránsügyi együttműködés, akkor az ország nem nyolcezer, hanem sokszor annyi menekültek lehet képes spanyol területre segíteni. A jelek szerint a marokkóiak sem akarják túlfeszíteni a húrt, helyreállították a határőrizetet és visszaengedték a spanyolok által kiutasított migránsok többségét.

Török példa

Recap Tayyip Erdogan török államfő 2020 kora tavaszán játszotta ki a menekültkártyát, annak ellenére, hogy az EU és Ankara 2016-ban egyezségre jutott arról, hogy az unió sokmilliárd eurót fizet azért, hogy a törökök a saját területén lássák el a szíriai polgárháború elől menekülők millióit, és ne tereljék őket tovább Görögországon és Bulgárián keresztül Európa felé. Erdogan azért nyitotta meg mégis a határt, mert a szíriai kormányhadsereg – hathatós orosz segítséggel – hadjáratot indított a Törökország szomszédságában lévő Idlib tartományban, s az ott harcoló ellenzékiek Ankara szövetségesei voltak. Idlibben egyébként török katonák is jelen voltak, és a harcokban közel száz török harcos is meghalt.

A cél az volt, hogy az EU lépjen fel határozottan és kényszerítse Basar Asszad szíriai elnököt az offenzíva leállítására. Erdogan ki is mondta, mi vezette: azt akarta, hogy Európa is váljon a szíriai konfliktus részesévé és saját érdekében érje el a támadás leállítását.

Erdogan végül március 18-án zárta le ismét a határt, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy megelőzzék az akkor első hullámában járó koronavírus-járvány elszabadulását. Ebben valami igazság mindenképpen volt, de a békülékenyégben az is közrejátszott, hogy a megzsarolt EU újabb pénzeket ajánlott fel Ankarának, Erdogan pedig március elején tűzszüneti megállapodást kötött az oroszokkal, így érezhetően alábbhagyott a szíriai akció hevessége.

Törökország – amely már több mint hatmilliárd eurót kapott Brüsszeltől – valóban komoly terhet cipel: itt él a legtöbb menekült a világon, a hivatalos adatok szerint közel négymillió szíriai polgár tartózkodik jelenleg is Törökország területén.

Amíg a halál el nem választ

Erdogan előtt Moammer Kadhafi is zsarolta több-kevesebb sikerrel az EU-t, ő is pénzt kért azért, hogy saját területén tartsa az Európába vágyakozó migránsokat. A líbiai tábornok végül beérte néhány tucat millió euróval, no meg azzal, hogy az egyébként finnyás európai államok a korábbinál kevésbé hevesen bírálták őt az emberi jogok durva és sorozatos megsértése miatt.

Pedig lett volna miért kritizálni Kadhafit: a menekülni akarókat normális életre alkalmatlan feltételeket nyújtó táborokba záratta, de az is előfordult, hogy a határőrök gépfegyverekkel nyitottak tüzet az Olaszország felé tartó csónakokban ülő migránsokra.

A jól működő együttműködésnek a líbiai polgárháború eldurvulása, illetve Kadhafi 2011-es meggyilkolása vetett véget. A ma is tartó líbiai polgárháború miatt Líbia vált a migráció egyik fő kiindulási országává: már nem csak az országról délre fekvő más államokból érkezők próbálkoznak a közel lévő Olaszországba eljutni Líbián keresztül, hanem a líbiaiak is tömegesen menekülnének hazájukból.