Ártatlan gyerekek halnak meg a hidegben, embertelenség, amit a kormány művel – mondja az egyik oldal. Orosz és belarusz agresszió áldozatai vagyunk, meg kell védeni a határainkat az illegális behatolók ellen – veti ellen a másik. Megoldás nem látszik, a helyzet a lengyel–belarusz (és a litván–belarusz) határon egyre szörnyűbb.

A lengyel társadalom és közvélemény végletesen megosztott, de egy dologban egyetértenek a kormánypárti és az ellenzéki politikusok, illetve a két oldal médiája: a helyzetet tudatosan – és minden bizonnyal Vlagyimir Putyin orosz elnök egyetértésével – alakította ki Aljakszandr Lukasenka belarusz diktátor. Az állami turisztikai szervezet hónapok óta szervezi a repülőutakat Bagdadból, Isztambulból és több más közel-keleti és afrikai nagyvárosból Fehéroroszországba. Az utasok minden további nélkül „turistavízumot” kapnak, majd megérkezésük után buszokkal szállítják őket a határra, és megmutatják az irányt: arra menjenek, ott van az Európai Unió.

Ez nem csak jogsértés, de aljasság is. Kihasználják az iraki, szíriai, afgán, afrikai emberek kétségbeesett vágyát, hogy eljussanak Európába, ahol reményeik szerint emberibb életet élhetnének.

Itt azonban véget ér az egyetértés. Mateusz Morawiecki miniszterelnök a szejm keddi rendkívüli ülésén azt mondta, hogy durva támadás, hibrid háború zajlik Lengyelország ellen. Ha nem húzták volna fel a szögesdrótkerítést, és nem építenék fel a villámgyorsan meghozott törvény alapján a falat, akkor tízezrével menetelnének keresztül az országon a migránsok, akiket a belarusz hatalom élő pajzsként használ ebben a megrendezett színjátékban.

A politikus szerdán már Brüsszelben, az Európai Tanács elnökével tartott közös sajtótájékoztatóján arról beszélt: valójában nem migrációs válság a mostani, hanem politikai, amelynek az egész EU destabilizálása a célja.

Mariusz Kaminski belügyminiszter szerint Lukasenka bosszút áll azért, hogy a lengyel társadalom támogatja a terroruralma ellen tiltakozókat – köztük az ottani lengyel kisebbség általa üldözött tagjait –, és destabilizálni akarja az egész EU-t. A határt meg kell védeni – hangsúlyozta minden kormánypárti felszólaló, de szinte egyikük sem beszélt azokról az emberekről, akik az erdőben fagyoskodnak és éheznek a sárban. Köztük gyerekek, állapotos asszonyok, betegek.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a parlamenti alsóház, a szejm rendkívüli, a lengyel-fehérorosz határon kialakult helyzet miatt összehívott ülésén beszél Varsóban 2021. november 9-én

MTI / PAP / Pawel Supernak

Az ellenzék helyzete azért nehéz, mert a katonák, rendőrök, határőrök elleni kezdeti támadásoknak nem volt jó visszhangja. A kivezényelt fegyvereseket nem célszerű gyilkosnak nevezni, mert tényleg a kötelességüket teljesítik, a helyzetről nem ők tehetnek. A határon szolgáló tisztek némelyike név nélkül is elmondja újságíróknak, hogy a szíve szakad meg a síró gyerekek láttán, de nem tud mit tenni.

Tomasz Siemoniak, a 2015 előtti kormány védelmi minisztere, a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform képviselője maga is azzal kezdte a beszédét, hogy köszönetet mondott a katonáknak és rendőröknek, de utána azt mondta: el kellene ásni a csatabárdot az Európai Unióval, és segítséget kérni. Lehet, hogy az unió közös határvédelmi szervezetének, a Frontex ügynökségnek nincs sok embere – a kormány ugyanis erre hivatkozik –, de akkor is fontos lenne, hogy az uniós szervezet a helyszínen legyen, és a NATO segítségét is kérni kell. Európának összehangoltan kellene cselekednie. Az emberségről még háborúban sem lehet megfeledkezni – jelentette ki a baloldali frakció vezetője, Wlodzimierz Czarzasty.

Sokan felvetik, hogy a nemzetközi szerződéseket nem szabad megszegni, a menedéket kérőket be kell engedni, és kérelmüket tisztességesen megvizsgálni, erre viszont a kormány mondja azt: ahányat beengedünk, másnap tízszer annyit szállít a határra a belarusz hatóság, és többségük valószínűleg amúgy sem jogosult menedékre, mert otthon nem üldözik, csak a nyomor és a háborúk elől menekül.

AFP / VIKTOR TOLOCHKO

Az emberséget ezzel együtt egyre hangosabban követelik a kormányt szinte mindig támogató katolikus egyház képviselői is, és olyan katolikus publicisták, akik más kérdésekben szinte fundamentalistának nevezhetők. Egyre többen állnak ki azért is, hogy engedjék be a határövezetbe a segélyszervezeteket, orvosokat, papokat – és a médiát. A kormány szerint az újságírók úgyis csak hamis híreket terjesztenének, ne legyenek ott. De közben éppen a hiteles információ hiánya a baj, a hazai és a világsajtó pedig úgyis tudósít, de csak onnan, ameddig el tud jutni, a határzóna ugyanis le van zárva.

Az érintett vidékek lakosai közül sokan félnek a rájuk rohanó idegen tömegtől, az érthetetlen nyelveken beszélő, elkeseredett arcú emberekről. De vannak falvak, amelyek segítséget szerveznek, és szállást, ellátást ajánlanak a mégiscsak lengyel területre jutóknak. Egy gazda mondta a nála járó riporternek: retteg, hogy holttesteket fog találni a földjén (már legalább tízen meghaltak a két ország között ide-oda lökdösött emberek közül), és ez az egész helyzet elviselhetetlen.

A különlegessége ennek a határközeli vidéknek, hogy lakói a lengyel földön 4-500 éve élő tatárok nyelvileg rég ellengyelesedett, de muszlim hitüket és nemzeti identitásukat őrző leszármazottai. Kruszynianyban és Bohonikiben az ő mecsetjeikben imádkoznak szenvedő hittestvéreikért, és saját iszlám temetőjükben adtak helyet a halottaknak.

A lengyelek valószínűleg jogosan vetik az EU szemére, hogy eddig csak beszélt a szervezett embercsempészetet segítő légitársaságok elleni fellépésről, pedig ha kitiltották volna őket az európai légtérből, talán észhez térnének. A lengyel miniszterelnök viszont maga is reptetni akar: az országa területén tartózkodó 1800 menekültet küldené haza. A parlamentben azt mondta, hogy 300 már beleegyezett ebbe. Közben Németországba minden nehézség ellenére tömegesen jutnak át az emberek Lengyelországon keresztül – ehhez nyilván jogvédő szervezetektől kapnak segítséget, hiszen több száz kilométeres távolságról van szó –, és a határon veszteglők mondják is, hogy „Germany” a célpontjuk. Más kérdés, hogy ezért a németek se lelkesednek, az újnáci uszító szervezetek éppen a keleti határszélükön a legerősebbek.

AFP / VIKTOR TOLOCHKO

Az időjárás egyre hidegebb, és még tízezrek vannak Belaruszban, akiket Lukasenka nem akar hazaküldeni. A lengyel kormány magányosan és az emberséggel nem sokat törődve akar harcolni, mert az unióval harcban áll az igazságszolgáltatás vitatott függetlensége és a helyreállítási alap ezért visszatartott pénzei miatt.

Arra az ellenzéknek sincs ötlete, hogyan lehetne a behatolni próbáló tömeg nagy részét az emberséget nem sértve távol tartani. Ami biztosnak látszik: a lengyel közélet megosztottsága tovább durvul, és eközben további becsapott emberek fognak meghalni hazájuktól több ezer kilométerre egy erdőben.