Emailt küldene a Marsra? Már ez sem probléma. © wikipedia.org

A DTN (Disruption-tolerant networking, szakadástűrő hálózat) rendszeren tíz év dolgozott a NASA kaliforniai mérnökcsapata, karöltve Vint Cerffel, a Google jelenlegi alelnökével, akinek a világ ma többek között a TCP/IP, az internetes adatkommunikációt lehetővé tevő protokollt köszönheti.

A csillagok közti internet természetesen eltérő módon működik földi verziójától. A bolygóközi kommunikációnak ki kell bírnia a kozmikus viszonyok eredményeként fellépő szakadásokat, terhelődéseket, időbeli csúszásokat. Jelentős hibák csak akkor adódhatnak, amikor egy űrhajó bolygótakarásba kerül vagy napviharok, esetleg túl hosszú kommunikációs csúszások történnek. (A Mars és a Föld közti kommunikációs csúszások három és fél perctől egészen 20 percig is nyúlhatnak.)

A földi TCP/IP-től eltérően az űr-internethez nem szükséges a folyamatos, két végpont közti kapcsolat. Úgy van ugyanis megtervezve, hogy a kommunikációban több csomópont szerepel, ezek pedig addig tartják meg az információt, ameddig nem tudják a sorban következő csomópontnak hiba és veszteség nélkül átadni a szükséges információt. Az információ ugyanis nem vész el, ha nincsen közvetlen kapcsolat - ha az egyik bolygóról a másikra információt akarnak küldeni, az információ előbb vagy utóbb, de biztosan átér.

A mérnökök októberben kezdtek el egy egyhónapos tesztet, amely a Föld és a Mars mellett lévő Deep Impact szonda között zajlott le. A kommunikációs láncban 10 csomópontot építettek ki a NASA mérnökei - az egyik maga az EPOXI űrprogramban résztvevő szonda, a másik kilenc pedig a Földön volt elhelyezve, amelyek különféle marsi szondákat, kihelyezett adóvevőket, illetve földi irányítóközpontokat szimuláltak: a kísérlet során közel 32 millió kilométer távolságból sikerült több tucat űrfotót eljuttatni a NASA mérnökeinek. A tesztek következő fázisában a DTN-rendszert jövő nyáron tesztelik az ISS nemzetközi űrállomás fedélzetén.