Mementó 1950: „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk"

A Szabad Nép 1950 elején több évfordulót is ünnepelt. A kommunista pártlap megemlékezett például arról, hogy Rákosi elvtárs kereken öt évvel azelőtt tért haza Moszkvából. Műelemzés is megjelent ekkoriban a Szabad Népben: munkások és parasztok verseit ismertette a pártlap - azokat a verseket, amelyeket szerzőik a Pártról, a Párthoz írtak.

 
Hatvan évvel ezelőtt, 1950. január 29-én, vasárnap a Szabad Nép "nevezetes" évfordulóról számolt be, hiszen másnap, hétfőn lesz öt éve, hogy Rákosi Mátyás hazatért Moszkvából. (Rákosi 1940 és 1945 között volt a Szovjetunióban, 1940-ben cserélték ki őt 1848-49-es honvédzászlókra.)

A „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk" című Szabad Nép-cikk így kezdődött: "Hétfőn van öt esztendeje, hogy Rákosi elvtárs hazatért Magyarországra. A nagy Szovjetunió mentette meg a magyar nép hős vezérét a vérszomjas fasizmus karmai közül." Megtudhatjuk a nem túl informatív, de annál hízelgőbb cikkből azt is, hogy "Rákosi elvtárs a távolból is a magyar politikai élet fontos tényezője volt – hazatérte mégis fordulópontot jelent napjaink történetében."

Mit köszönhetünk Rákosi elvtársnak?

"Mindenki előtt ismeretes, mégis újra el kell mondani: elsősorban Rákosi elvtársnak, az ő bölcs vezetésének köszönheti Pártunk, hogy a helyes úton járt és sikert sikerre ért el. Az ő irányítása nélkül többet hibáztunk volna, az ő útmutatása nélkül előrehaladásunk botladozóbb lenne. (...) Ami a magyar népben értékes, haladó, forradalmi, az Rákosi elvtársban testesül meg, mint ahogy az ő ereje teszi népünket is erősebbé." 

Mindez már a személyi kultusznak nevezett korszak terméke. Az egyszemélyi vezetés előtérbe állítása szovjet példára, természetesen Sztálinéra vezethető vissza. A Szabad Nép írásában ezért nincs szó arról, hogy Rákosi csak akkor, 1945. január 30-án ért Debrecenbe, amikor a szintén Moszkvából hazajött társai, Nagy Imre, Farkas Mihály és a szovjet titkosszolgálat, az NKVD embere, Gerő Ernő már 1944 őszén elkezdték a kommunista párt újraszervezését Magyarországon. Sőt, az ugyancsak Moszkvából hazaküldött Vas Zoltán is ekkor, 1944 őszén szervezte a pártot, némileg függetlenül a többi "moszkovitától" - ez Vas Hazatérés 1944 című könyvében olvasható.

Három néven, kétféle kommunista vezetés

A világháborút Magyarországon átvészelő kommunisták is feloszlatták közben szerveződésüket, a Békepártot, és egyszerűen Kommunista Pártnak nevezték el magukat - ennek vezetője Kádár János volt előzőleg. Vas azt is leírja, hogy ahol ő szervezte újjá a pártot, ott a Kommunisták Magyarországi Pártja alakult meg, a nemzetközi munkásmozgalomra utalva. Ahol viszont a többi moszkovita - Gerő, Farkas, Révai - alapította újra a szervezetet, ott egy harmadik név vetődött fel: Magyar Kommunista Párt (MKP). Ez a párt "magyar" kötődését akarta hangsúlyozni. Végül a háromból egy név maradt fenn: a Magyar Kommunista Párté. A Horthy börtöneiben 16 évet töltő Vas Zoltán 1944 végén vette észre, hogy ennek a pártnak a vezetőségében nem is szerepel a neve, csak négy másik Moszkvából visszatért emberé: Gerő, Farkas, Révai és Nagy Imre tűnik csak fel a "krónikákban". 

Sokáig a pártnak tehát három neve és kétféle vezetése volt, hiszen vidéken a moszkoviták (eltérő pártnevekkel), Budapesten az egykori békepárti hazai kommunisták szerveződtek, és csak 1945-ben hoztak létre egységes pártirányítást. Ráadásul az MKP neve sem maradt fenn túl sokáig: 1948-ban vette fel a Magyar Dolgozók Pártja elnevezést, amikor magába olvasztotta a szociáldemokrata pártot.

A népellenes királyság

Persze akadt más évforduló is hatvan évvel ezelőtt. A Szabad Nép 1950. február elsején azt idézi fel, hogy 1946-ban kikiáltották a Magyar Köztársaságot: "Négy esztendeje annak, hogy formálisan is lezártuk a királyság rosszemlékű és népellenes évszázadait: Magyarország köztársaság lett. A köztársaság kikiáltása jelentős napja Magyarország történelmének. A királyság Magyarországon a hercegek és grófok, a tízezerholdasok önkényuralmát jelentette, cégére volt a kapitalista reakció népelnyomó rendszerének, eszköze a magyar függetlenség gúzsbakötésének. (...) Négy évvel ezelőtt a magyar politikai küzdőtéren még jelentős pozíciók birtokában voltak a nép ellenségei, azok, akik a földosztást, a királyság eltörlését, a dolgozó nép fiainak benyomulását az államhatalom szerveibe csak átmeneti állapotnak tekintették. A Dálnokyk, Nagy Ferencek, Mindszentyk és Rajk Lászlók gyűlölettel szemlélték, hogy a magyar munkásság, a magyar dolgozó nép győzelmet győzelem után arat, s folytatták, erősítették a népellenes, demokráciaellenes összeesküvések sorozatát."

Nagy Imre is ünnepelte a Parlament előtt a Magyar Köztársaság kikiáltását 1946-ban © MTI

Vagyis a cikk összemosta a rendkívül kemény kommunista hírében állt Rajk László belügyminiszter (akit koncepciós perben 1949-ben végeztettek ki) és Dálnoki Miklós Béla (Horthy tábornoka, a szovjetek által létrehozott ideiglenes kormány vezetője 1944-ben), a kisgazda miniszterelnök, az 1947-ben emigrációba szorított Nagy Ferenc és az 1949-ben börtönbe vetett Mindszenty bíboros szerepét. Ezek az emberek a valóságban természetesen teljesen eltérő politikát folytattak, csak a közös ellenségképet gyártó kommunista propaganda gyúrt belőlük egységes csoportosulást.