Elit gimnáziumok diákjai távkorrepetálják hátrányos helyzetű társaikat – Eszter és Brigi „tanulószobájában” jártunk

Alsószentmárton, Gilvánfa és Magyarmecske – pár száz fős falvak egymás mellett Magyarország egyik legszegényebb régiójában, a horvát-magyar határ menti Ormánságban. Itt él a 13 éves Orsós Brigitta, a Magyarmecskei Általános Iskola hetedikes diákja, aki az interneten keresztül már január óta tanul együtt mentorával, az Apáczai Gimnáziumban jövőre érettségiző Tóth Eszterrel. Az online tanulópáros tagjai az előző félévben irodalmat, matematikát és történelmet tanultak hetente kétszer hatvan percben, jelenleg pedig a fizika és a biológia mellett az általános műveltség fejlesztése a cél. Eszter és Brigi a 21. Századi Pedagógiáért Alapítvány, a Telenor Magyarország és a Microsoft Magyarország közös szervezésű E-tanoda nevű programjának téli áborában ismerkedtek meg és találtak egymásra. Eszter, akit mindig is érdekelt a pedagógia, egy iskolai hirdetés nyomán jelentkezett önkéntesnek a programba, amelyhez egy speciális, a közös tanulást segítő felület és szoftver is tartozik. Brigit pedig a helyi, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket segítő gilvánfai tanoda munkatársai választották ki.

Brigi, tőled kérdezem elsősorban, hogy Esztivel tanulni a Skype-on keresztül mennyiben más élmény, más tapasztalat, mint részt venni egy hagyományos iskolai tanórán?

O.B.: A suliban az órák általában katasztrófák, mert nagy részük azzal megy el, hogy a tanárok kiabálnak, ezzel próbálják fegyelmezni a gyerekeket. Ezért a végén sietve mondják el a feladatokat, mert „haladni kell az anyaggal.” A matekot sem értem könnyen, mert a tanár csak rohan előre, és ha szólok, hogy valamit nem értek, nincs idő arra, hogy megálljunk, és átbeszéljük újra. Eszti sokkal rendesebben el tudja mondani az anyagot, sokkal jobban magyaráz, mint bármelyik tanár. Utána nem is kell tanulnom, mert vele egyből mindent megjegyzek óra közben. Például tavaly a koordináta rendszert, idén pedig a gravitációs törvényeket és a mechanikai kölcsönhatásokat is Eszti segítségével értettem meg. A suliban fogalmam sem volt ezekről.

Eszti, te milyen módszereket próbáltál ki, alkalmazol Brigi tanítása során? Mennyiben merítettél abból az eszköztárból, amivel téged is tanítanak a gimnáziumban?

T.E.: A legtöbbször azt csináljuk, hogy összeállítok neki egy feladatsort, és egyből azzal kezdünk, hogy lássam, mi megy neki, és mi nem. A közös tanuláshoz például van egy etanoda.hu nevű weboldal, amin keresztül minden tantárgyból készíthetünk feladatlapokat és tananyagokat. Így megspórolunk egy csomó felesleges magyarázatot, és egyből arra tudunk koncentrálni, ami Briginek nehézséget okoz. Ezen túl nagyjából követem az iskolai módszereket: gyakran nézzük át az előírt tananyagot, és végigmegyünk azon, ami le van írva Brigi füzetébe. Sokszor pont az alapok hiányoznak, például a történelemtanulásnál kiderült, nem tudja, kik az arisztokraták, matekból pedig nem voltak egyértelműek a koordinátarendszer alapjai. Ezen túl olyan is van, hogy valami kapcsán megnézünk egy videót, elolvasunk egy verset vagy egy cikket, és ezekből kiindulva próbálunk érvelni, önállóan véleményt alkotni.

Gondolom, te is sok mindent tanulsz a tanítási folyamat során.

T.E.: Persze. Eleinte olyan feladatsorokat állítottam össze, amik nagyon nehezek voltak neki, és a végén éreztem is, hogy a sok kudarc miatt rossz kedve van. Szóval rá kellett jönnöm, hogy abból nem tanul, ami kínlódva megy neki. Azóta próbálok arra koncentrálni, hogy könnyebb, gyorsabban megoldható feladatokat is találjak, hogy egyensúly legyen a siker-és a kudarcélmény között.

Brigi, te hogy érzed? Az Esztivel való tanulás mennyi siker-és mennyi kudarcélményt ad neked? Egyáltalán te mit élsz meg sikernek, és mit élsz meg kudarcnak?

O.B.: Amióta az Esztivel tanulok, sokkal jobb lett az átlagom. Előtte három egész valamennyi volt, most négy egész fölött vagyok.

T.E.: Egyébként azzal nem is nagyon szoktam foglalkozni, hogy Brigi milyen jegyeket kap. Engem az érdekel, hogy tudja-e az anyagot. Óra végén mindig azt emelem ki, ami jól ment. Nem az a lényeg, hogy mit nem tudott, hanem az, hogy mit tanultunk. És azért mindig nagyon hálás vagyok, hogy végig figyel az órákon, folyamatosan olvas, kérdez, dolgozik, és ezek nekem is mind nagyon pozitív visszajelzések. Hiába írja meg a dolgozatot ötösre matekból, ha látom, hogy nem érti. A tavaly év végi magyar vizsgára, amire rengeteget készültünk, végül négyest kapott, pedig előtte konkrétan mindent tételt tudott. Valószínűleg izgult, ezért nem lett ötöse.

A végén nem maradhat el a kérdés, amivel elsőtől egészen az érettségiig mindenki folyamatosan vegzálja a gyerekeket: hogyan képzelitek el a jövőtöket és a pályátokat? Mivel szeretnétek a későbbiekben foglalkozni?

O.B: Én azért tanulok, hogy később csecsemő- és gyermekgondozó legyek, mert nagyon cukik a kisgyerekek. Nemrég született az unokaöcsém, akivel nagyon szeretek foglalkozni, fürdetni, ringatni, pelenkázni. Anyu vesz is nekem olyan könyveket, amikben le van írva, hogy mit kell csinálni egy babával, ezekből is tanulok.

T.E.: Én először pszichológia szakra szeretnék menni az ELTÉ-re, majd a tanítóképzőn folytatnám, hogy tanító legyek. Ezért is jelentkeztem a programba. Szívesen foglalkoznék különlegesebb, nagyobb kihívást jelentő, mondjuk hátrányos helyzetű, esetleg menekült gyerekekkel. Úgy érzem, hogy jól megy a tanítás, de ugyanúgy érdekel a rendezés és a klinikai pszichológia is. A közös tanulást pedig nagyon jó lenne jövőre is folytatni Brigivel, szívesen segítenék neki a felvételiben, bár tartok tőle, hogy nem lesz rá időm, mert egybe fog csúszni az érettségivel. De majd csak találunk valami megoldást.