Itt a magyar nemzeti divat, ki veszi?
A Gombold újra - Divat a magyar pályázat záróeseménye kuriózum volt. Elhiteti például a feltörekvő, tehetséges tervezőkkel, hogy a magyarok éhesek a divatra, és veszik, mint a cukrot.
1000 pályázati anyagból 35, sok-sok VIP-vendég – mi is, hurrá! -, akik egymás hegyén-hátán próbálnak egy korty pezsgőhöz illetve némi falatkához jutni a galérián és elkapkodják az ez alkalomra kiadott ingyenkönyvet. A Millenáris épületének kapuja előtt közben hatalmas tömeg dörgölőzik az üveghez. Bebocsátásra várnak a nagy csinnadrattával meghirdetett ingyenes eseményre. A szerencsésebbek bejutnak, és kordon mögül láthatják azt, amit mi – újságírók, minisztériumi meghívottak és celebek – kényelmesen székeken ülve: hogy a kreatív szakmát miként lehet a politikához édesgetni.
A tavaly százmilliós, idén állítólag csak ötvenmillióval nagyobb költségvetésű Gombold újra – Divat a magyar verseny egyik különdíjasa például megtervezheti a BKV-ellenőrök formaruháját, az igazi nyertesek viszont azok, aki Zoób Kati nemzeti divatmárkájának – a mostanság buszmegállók multireklámjairól visszaköszönő Attitude - műhelyében tanulhatják a divattervezést. A metálos vállkiszögellésekkel arató tavalyi aranyérmes, Gyöngyösi Renáta például ennek – mármint a Zoób-tanodának – köszönhetően az idei döntősök bemutatója előtt felvonultathatta saját kollekcióját, sok-sok popszegecses hacukát.
Az üdvöske előtt a már befutott, külföldön is ismert divattervezők – összesen tíz – kaptak lehetőséget, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak köszönhetően nagyobb hazai közönség előtt megismerjék itthon nevüket, és 2012/2013-as kollekciójukat. Náluk nem volt kikötés a magyaros jelleg, jöhettek csak úgy, mert büszkék vagyunk rájuk.
A profik közül leginkább Lakatos Sándor kreációi keltettek feltűnést, a többiekkel ellentétben ő készült, alkalomhoz illő piros-fehér-zöld öltönyét például hétcentis nemzeti szalagokból rakta össze, de a betyármintás felöltője is külön erre az eseményre lett szabva. Beszéltünk a tervezővel, aki örült a tapsnak és a lehetőségnek: párszázezres anyagköltségébe került ugyan, am a kreátor bizonytalan, hogy a mai magyar helyzetben megtérül-e. „Aki divattervezőként ma Magyarországon azt mondja, hogy jól megy neki, az hazudik” – véli az extravagáns férfiöltözetek készítője, aki saját bőrén érzi azt, amit laikusan is tudni lehet: az emberek manapság a legkevesebbet költik divatra itthon.
Életre kel a magyar divat, ez a szlogenje a Gombold újra pályázatnak, és erre vár a már elismert Lakatos is, aki elmondása szerint hétről-hétre él. Megtervezhette az egyik fodrász-szalon vállkendőit például, de nyolcvanezres férfiöltönyére (plusz anyagköltség) nincs mindennapos, talán csak féléves kereslet. „Merthogy a férfiak, ha még lenne is igényük egyedi tervezésű fazonra, nem vesznek minden héten öltönyt”.
Hatalmasnak tűnik a szakadék a minisztérium által kommunikált, és a divatvalóság között. A pályázat sajtóközleménye például így szól: a kezdeményezés célja, hogy az eredményesen pályázó fiatal tervezők számára elősegítse önálló vállalkozásainak elindítását, sikeres piacra lépésüket, és termékeik ismertségét. Ebből a tapasztaltabbakat hallgatva maximum az utolsó valósulhat meg, egy kreatív vákuumban.
A fiatal feltörekvőket ez persze nem kell, hogy letörje, vagy megakadályozza abban, hogy kedvükre, avagy a kormányzat kedvére kreáljanak. Az ezerből harmincöt mutatatásra méltó tervek valóban mutatósak, sőt mi több, bámulatosak voltak. Tényleg sikeresen ötvözték az újat a régivel, subát, a ködmönt a leggins-szel, a kékfestő, matyó, sokac mintákat rikító pinkkel vagy az ecrüvel. Láthattunk válltöméseket, fejdíszeket, melyek a leghíresebb külföldi divathetek trendjeire reagáltak, haspólós férfi-, és meztelen felsőtestű, csupán mellbimbót takaró nyakláncot viselő női modellt.
Volt merész, pimasz, humoros, minimál, díszes, tradicionális és ultramodern, sőt egy mementó-kollekció is. Ez utóbbi, Farkas Anett Zsindely címmel ellátott, Makovecz Imre építészeti stílusát idéző ruhái voltak – a szakértő zsűri szerint – a legjobbak. Ha a látványosság nyomott volna a latban, lehetett volna Bálint Sára Szerelem, szerelem elnevezésű piros-fehér kötött csodája, tele szívecskékkel és tulipánnal, vagy az Igézőtől a Szilaj csikó kollekció díszes öltözékei, esetleg az egyik szponzor különdíját kiérdemelt Erdei Gergely Charleston matyója a nyerő, a húszas évek hangulatát idéző arany zekéjével. Nem tudjuk, mi nyomott a latban. A politikai szimpátia nem. Az majd szépen kialakul.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
