Szenes Márta pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa nemrég elkészült, Odú és kelepce című tanulmányában kiindulási pontnak tekintette a Kopp Mária által vezetett Hungarostudy című felmérést (2003), amelynek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a vallásgyakorlás kiváló egészségvédő faktor. A vallásos emberek között sokkal kisebb mértékű a munkaképesség csökkenése, s a betegségek miatt kiesett munkanapok száma is elenyésző. Ritkábban fordulnak elő náluk az önkárosító magatartásformák (például túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás). Aki gyakorolja a vallását, kevésbé hajlamos a lelki betegségekre, depresszióra, ugyanis a társas kapcsolatok védenek e bajok ellen.
 

Istentiszteleten. Kijelölik az utat © Horváth Szabolcs

"Úgy tűnik, a vallás az emberi elégedetlenség problémáira kínál választ. Végesek és korlátozottak vagyunk, bármikor kifogyhatnak az azonnali erőforrásaink, felfedve alapvető sebezhetőségünket" - fogalmaz Szenes Márta.

A kutatás során új vallási mozgalmakhoz - Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi, Egyesítő Egyház (Moonisták), Vaisnava (az egyetlen a kutatásban, amely nem keresztény alapokon nyugszik) - tartozó fiatal főiskolásokat, egyetemistákat vizsgáltak. Az életszakasznak egyik lefontosabb feladata az intimitás iránti szükséglet megoldása, ellenkező esetben az egyén izolálódik, vagy megpróbálja más módon kielégíteni ezirányú vágyait. Szenes ezért tartotta lényegesnek annak megvizsgálását, hogyan szabályozza az adott vallás a párkeresést, a partnerkapcsolatokat, a szexualitást.  Minden hívő embernek bírnia kell a saját vallási közössége, gyülekezete viselkedési normáival, írott és íratlan szabályaival. Az új vallási mozgalmakra pedig különösen igaz, hogy a hétköznapok legkisebb mozzanatait is kontrollálják: nem elég néha elmenni istentiszteletre, teljes forgatókönyvet adnak az ember kezébe, s minden tettel el kell tudni számolni a közösséggel szemben.

"Normális esetben az ember már serdülőkorban megtanul rutinosan mozogni a nemiségben, ám ezeknél a fiataloknál azt láttam, hogy rengeteg feladatot áthoztak a serdülőkorból" - mondta el a hvg.hu megkeresésére a kutatást végző pszichológus. "Annak ellenére, hogy korán érnek a mai fiatalok, lelkileg felkészületlenek, nem képesek arra, hogy egy kapcsolatban átéljék a szexualitással járó intimitást. Sem az öröm, sem a fájdalom fogadására nincsenek felkészülve, nagyon sok bennük a bizonytalanság. Az új vallási mozgalmakhoz tartozó fiataloknál különösen tetten érhető, hogy a családból nem hoznak mintát - márpedig olyan dolgokról beszélünk, amelyeket csak személyes mintaadásból lehetne megtanulni.  Aki nem tanult meg kötődni a családban, annak később sem lesz türelme kivárni, hogy egy kapcsolat kiforrja magát; az alapvető kötődési mintázataink kihatnak a későbbi kapcsolatainkra."

A legtöbb közösségben a párkapcsolatot nem az egymás iránti vonzalom vagy szerelem alapozza meg; ha így lenne, a gyülekezet nem tudná befolyásolni e kapcsolatok alakulását, márpedig valamennyi egyháznak megvannak az erre vonatkozó szabályai. A hangsúly egymás kölcsönös és alapos megismerésére tevődik, ami elsősorban a vallási alapértékek szempontjából fontosak. Lényeges, hogy a fiatalok egymásnak és a közösségnek is bizonyítsák, "tisztességgel követik Isten szavát, jól szolgálják a mozgalom ügyét; gyakori elvárás imában is kérni Isten jóváhagyását".

Az Egyesítő Egyházban például a partner kiválasztása Moon tiszteletes (az egyház alapítója) kizárólagos joga, aki fényképes önéletrajzok alapján hoz össze akár teljesen más kultúrában élő embereket. Nem meglepő, hogy sok esetben válással végződnek e házasságok. A rítus szerint a pár a társítás (vagy matching) után még nem kelhet egybe, szeparációs időszak vár rájuk (korábban ez három év volt, most már csak negyven nap). Ez idő alatt is csak néhányszor láthatja egymást az újdonsült pár, s akkor is a közösség által kontrollált kapcsolatról van szó, a testi érintés szigorúan tilos.

A legtöbb kisközösségben egyértelmű elvárás, hogy a szexualitás csak a házasságon belül lehetséges (a vizsgált egyházak mindegyike így vélekedik erről), illetve bizonyos közösségekben (ilyenek a krisnások, ahol például bűn élvezni a szexuális együttléteket) ekkor is csak gyermeknemzés céljával. Továbbá elvárás, hogy a házasságkötés előtt álló fiatalok, amennyiben lehetséges, fókuszáljanak a közösségre, Isten szolgálatára, s ne a magánéletre. Az alábbi történet éppen azt példázza, miként győzi meg magát a követő a gyülekezet ilyen irányú elvárásáról, hogyan késlelteti magában a házasság gondolatát. "Azért imádkoztam, hogy amíg nem vagyok házas, addig bölcsen ki tudjam használni az időmet. Biztos nem véletlen, hogy még nincs társam, még érnem kell, vannak olyan területek, amit Istennek még csiszolnia kell" - meséli a megszólaltatott huszonkét éves fiatalember. 

Az új vallási mozgalmakba megtért fiatalok életútját, s ezen belül a szexualitáshoz kapcsolódó attitűdjeiket többek között Leo Booth (1986) is vizsgálta. Úgy találta, hogy interjúalanyai gyakran nyilatkoznak úgy a szexről, mint ami "mocskos dolog", a fizikai örömök bűnös, megvetendő cselekedetek. Ez az értékrend nincs távol számos történelmi vallás szexualitásról vallott nézetétől, ám az új egyházak tagjainál ez felfokozottan van jelen. Szenes szerint a jelenség mögött olykor állhat a tapasztalathiány,  kritika nélkül átvett attitűd. A külső kontrollként jelenlévő elvárás betartása egyben azt eredményezi, hogy a megtért nem fogja önmagát kipróbálni, nem tanul meg testének jeleiből olvasni. A világi térben, a baráti körben tapasztalható intimitás, gyakran pusztán a testi érintés undort vált ki sok megkérdezettből. Az interjúalanyok közül többen hangsúlyozták, hogy a partner kiválasztásának kérdése Isten kezében van, ők ebben békés, várakozó állásponton vannak.

Új vallási mozgalmak itthon

Hit Gyülekezete A nemzetközi pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó egyház az újkori reformáció egyik magyarországi képviselőjének tartja magát. Történetének húsz éve alatt néhány fős imacsoportból Magyarország negyedik legnépesebb egyházává nőtte ki magát. Jehova Tanúi Magyarországi történetük mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött. Szélsőségesen államellenes tanaik miatti üldözésük és az ellenük folyó propagandatevékenység különösen az 1950-es években erősödött fel, ez a hozzáállás a 60-as évek közepétől kezdett enyhülni, de csak 89-ben ismerték el törvényesen az egyházat. Egyesítő Egyház (Moonisták) Alapja szintén a kereszténység. Magyarországra a 80-as évek elején érkeztek első misszionáriusai. 92-ben már egyházként jegyezték, ám 93-ban a parlament destruktív szektának minősítette a Jehova Tanúival és a krisnásokkal együtt. Több hazai nagyvárosban van székhelyük. Vaisnava. A hinduizmus egyik legerősebb ága, hagyományai évezredekre nyúlnak vissza. Európában először India brit gyarmatosításával váltak ismertté. A közösség élete nem igényelte az intézményi keretek megalkotását, a külvilággal szemben azonban szükségessé vált működésük hivatalos megfogalmazása, így 1998-ban egyházként bejegyeztették magukat. Számos nagyvárosban működnek központjaik.

"Egyáltalán nem meglepő, hogy az interjúk zöméből az derül ki, a megkérdezettek egy jelentős része megrekedt a pszichoszexuális fejlődésben, gátlásokkal küzd, vagy épp a kontrollfunkciók nem működnek bennük megfelelően a szexuális vágyakkal kapcsolatban" - szögezi le a lélekbúvár.

Akadt olyan interjúalany, aki bevallotta, hogy pusztán az értékrend és a magára erőltetett fegyelem nem elég a szexuális vágy megfékezésére. Így elsajátított egy légzéstechnikát, amely segített a "nehéz" pillanatokban. "Nagyon gyorsan kell lélegezni, majd hosszú ideig, amíg csak bírja az ember, visszatartani a lélegzetet, és ezt többször megismételni. Ha az ember ezt minden reggel, délben, este megcsinálja, akkor gyakorlatilag nem szembesül a nemi vággyal." A huszonhárom éves férfi szerint ez a gyakorlatsor a megoldás a "problémájára".
 
A szexualitás világi és vallási felfogásának különös ötvözetével is  találkozott a kutató. "Úgy voltam vele, hogy belefér egy kis intim kapcsolat, de mondjuk az aktus nem, szerettem volna szűz maradni. Az elején nehéz volt, de ha már belementem, tartottam magam ehhez" – meséli az a tizennyolc éves lány, aki saját értékrendet alakított ki a közösségi elvárásokon belül.

Sok esetben kiderült az is, hogy a szexualitásra vonatkozó norma csak külső kontroll, s az elvárásoknak való megfelelés belső vívódáshoz vezet több interjúalanynál is, főleg, ha a csábító partner nem tagja a gyülekezetnek. "Folyton hívogatott, aztán találkozgattunk. De már az elején mondtam, hogy ne számítson semmire tőlem. Nyilván a testem azt mondta, hogy igen, ő az, de tudtam, hogy mit mond Isten igéje" - meséli a tizennyolc éves nő, aki végül szakított választottjával, "csúnyán váltunk el, nem értett meg". Ám olyan hívő fiatal is akad, aki a csábításokat csak próbatételként fogta fel. "Igen, és ezen elcsúszik az ember, mert ki van éhezve a szeretetre, arra, hogy valaki megérintse, átölelje. De aztán mégis ellenáll" - számol be "harcairól" egy huszonnégy éves nő. 

Valamennyi vizsgált közösség tisztában van az életszakasz e buktatóival, éppen ezért megkísérli különböző feladatokkal lekötni a fiatalokat, ezzel is "elterelve" a gondolataikat a szexualitásról. A közösség számára a "mi" tudata a fontos: ha érték az intimitás, az individum, akkor széteshet a közösség. Több intézmény is van - ilyen például az akár több évig tartó missziós tevékenység a mormonoknál, amelyben csak egyedülálló fiatal férfiak vehetnek részt -, amely segíti, hogy a társkeresés minél kevésbé zavarja meg egy gyülekezet közösségi működését. De hasonló célokat szolgál az Egyesítő Egyházban a pártalálást követő, már említett szeparációs idő is.

Szenes Márta összegzése szerint a kutatás rámutat arra, hogy a vizsgált fiatalok új identitásának ára sok esetben az egyéniség elvesztése. Háttérbe szorul a valós világ, s az illuzórikus vallási világ válik az egyetlen élhető térré. Igaz, ennek is meglehet a maga egészséges pszichológiai szerepe, ami lehetőséget nyújt az átlényegülésre, a kreatív önkifejezésre. Ám az interjúk elemzése alapján azt láthatjuk, hogy a világ számukra végtelenül leegyszerűsített, a hívek jól meghatározott forgatókönyv alapján élnek. Az egyes szám első személy fokozatosan eltűnik, s talán ez jelenti a legnagyobb problémát.