G. Tóth Ilda
G. Tóth Ilda

Amszterdam éjszakai polgármestere, Mirik Milan szerint ha a bárok reggelig nyitva lehetnének, nem özönlene az éjszaka közepén annyi ember az utcára, és kevesebb lenne a bűnözés, a zaj. 2014 óta működő hivatalának a fő célkitűzése a minél későbbi záróra. A holland főváros népszerű piros lámpás negyedében dolgozó prostituáltak és a féllegális coffeeshopok helyzetének a rendezéséhez azonban kevésnek érzi magát.

hvg.hu: Budapesten aggódni kezdtek a szórakozóhelyek tulajdonosai, miután több kerület pedzegeti, hogy korlátozná a nyitvatartásukat. Az egyik belső kerület, Józsefváros polgármestere például arról kérdezgeti a lakókat, hogy szeretnék-e, ha este 10-kor bezárna minden bulihely. Tapasztalatai alapján nagyobb a nyugalom, ha korán bezárnak a klubok?

Mirik Milan: Egyáltalán nem, sőt. Amszterdamban is éppen akkor merült fel, hogy az éjszakai ügyeket jól ismerő külön stáb segítse a városi hivatalnokok munkáját, amikor 2002-ben az akkori önkormányzat kitalálta: minden zárjon be este tízkor. Ráadásul azt is kitalálták a hivatalnokok, hogy megtiltják a rúdtáncot a klubokban, és csak a piros lámpás negyedben engedélyezik azt. A klubtulajdonosok teljesen kiakadtak, jogosan, hiszen óriási összegeket fektettek be, és a rúdtánc nagyon népszerű volt. Nem kihasznált lányok művelték, hanem bárki táncolhatott, aki effajta helyekre betért, tanfolyamok indultak városszerte – imádták a fiatalok. Akik az éjszakai klubokban dolgoztunk, mind azt éreztük: hogyan kontrollálhatják olyanok az alkonyat utáni dolgokat, akik éppen akkor fejezik be a napi munkájukat, amikor itt elkezdődik az élet? Ők nagyjából úgy tekintenek az éjszakai életre, mint a szex és bűnözés színhelyére, ami a lakókat zavaró zajjal és járdára hányással jár. Eleinte nehéz volt megértetni velük, hogy éppen azzal nő a legjobban a bűnözés meg a rendetlenség a városban, ha minden klub egyszerre teszi ki a vendégeket az utcára! Ilyenkor persze hogy ott kint táncolnak, isznak tovább!

Mirik Milan
©

hvg.hu: Sikerült a nyitvatartás terén bármi lazítást elérniük?

M. M.: Az volt a célunk, hogy a különböző szórakozóhelyek vendégei az utcán ne találkozzanak egymással. Ezért lett „réteges” a rendszer: a késő éjszakai licenccel rendelkező bárok és jazzklubok hétköznap – kategóriától függően – 3-kor vagy 4-kor, míg a hétvégén 4-kor, illetve 5-kor zárnak. Az éttermek hétfőtől csütörtökig hajnali egy óráig, míg péntektől vasárnapig kettőig lehetnek nyitva. A táncos éjszakai klubok pedig akár reggel 8-ig üzemelhetnek. De ami a legnagyobb dolog: pár éve sikerült azt elérnünk, hogy 24 órás nyitvatartási jogot szerezhessen tíz hely, méghozzá nem a belvárosban, hanem olyan külső városrészekben, amelyeket az önkormányzat is fejleszteni szeretne. Ez nem azt jelenti, hogy nonstop zene, buli megy ott, hanem hogy az üzemeltető bármilyen nyitvatartást választhat. Abban szerencsére azonnal egyetértettünk a városházával, hogy jó lenne, ha nem a belvárosra nehezedne minél nagyobb nyomás és tömeg. Az a cél, hogy legyenek Amszterdamban olyan 24/7-es „szigetek”, ahol napközben dolgoznak, egész nap, sőt éjszaka is működik egy könyvtár a diákoknak, enni lehet, éjszaka pedig táncolni. A környékbeliek is profitálnak az effajta fejlesztésekből, hiszen üres épületek újulnak meg, vasárnapi piac, edzőtermek, galériák és stúdiók nyílnak bennük. Korábban ezeken a területeken például alig lehetett normálisan vacsorázni este 10 után. Az egyik ilyen hely, a De School nevű egykori iskolaépületben nyílt meg, ahol napközben óvoda és étterem üzemel a helyieknek, hétvégén pedig szórakozni lehet benne.

hvg.hu: Milyen volt a városháza hozzáállása?

M. M.: Eleinte kicsit lassan mentek a dolgok, idő kellett, amíg a város elfogadta, hogy segíteni akarunk, nemcsak lobbizni a jogainkért. Eleinte önkéntesként próbáltam valamiféle koordinációt végezni a hivatal és a klubtulajdonosok közt, aztán a 2010-es évek elején felgyorsultak az események. 2014-ben hoztuk létre a nonprofit alapítványt, amelyben 50 százalékban a város a tulajdonos, 50 százalékban pedig a szórakozóhelyek üzemeltetői. Kis lépésekkel haladunk – ha azt látja a polgármester, hogy kevesebb a gond a városban, talán odáig is eljutunk, hogy az egész városban reggelig nyitva tarthatnak a szórakozóhelyek. Akkor végképp nem ébresztenék fel éjszaka a lakókat, amikor a buli végén kiesnek az utcára.

hvg.hu: A külvárosi „újraélesztések” nyilván könnyebben kivitelezhetők, mint például a nevezetes amszterdami piros lámpás negyed vagy a marihuánát csak félig legálisan árusító coffeeshopok megregulázása. Ezekben a kérdésekben milyen szerepet vállal éjszakai polgármesterként?

M. M.: Ha klónozhatnám magam, azzal is törődnék, de tisztában vagyunk vele, hogy az annyira nehéz feladat, amit mi nem tudunk megoldani. A városházán egész csapat foglalkozik a piros lámpás negyed gondjaival, mi ehhez kicsik vagyunk, inkább a kultúrával kapcsolatos éjszakai ügyekre fókuszálunk. De annak örülök, hogy a hivatal hozzáállása jó, ha minden igaz, hamarosan teljesen legális munka lesz az ottani prostituáltaké, amit én pártolok. Most ugyanis szürkezónában dolgoznak, nem lehet például bankszámlájuk, nem tudnak saját maguk után biztosítást fizetni. Ha sikerül szabályozni az ottani zűrös helyzetet, megszabadulhatnak például a striciktől is. Hasonló a hozzáállásunk a coffeeshopok ügyéhez is: ha kérnek, segítünk, és próbálunk hatni a politikusokra, hogy legalizálják a marihuána-árusítást, ahogyan néhány amerikai tagállam tette.

hvg.hu: Amíg a piros lámpás negyed és a coffeeshopok maradnak, biztosan nem kell attól tartani, hogy elfogynak a turisták. Sőt, a város marketingszervezete nemrég azt közölte, hogy nem reklámozza többé a várost, mert már így is túl sok a külföldi…

M. M.: Azért odáig sosem jutunk el, hogy azt sugalljuk: Amszterdam nem cool város többé! Inkább csak arról van szó, hogy külföldi promócióra nem költenek, így is épp elegen látogatnak hozzánk. Azt kellene kitalálni igazából, hogy milyen turistát akarunk. Jó lenne, ha elsősorban nem azok jönnének, akik csak be akarnak rúgni, és egyik hétvégén Budapesten, a másikon Amszterdamban teszik ezt, miután olcsó fapadossal odautaznak.

©

hvg.hu: Hogyan akarja megmondani, milyen turisták jöjjenek?

M. M.: Nagyon egyszerű: minél több kulturális programra van szükség. Például minden októberben megrendezzük az Amsterdam Dance Event nevű elektronikus zenei fesztivált, ami ebben a kategóriában a világ legnagyobb eseménye. Összesen 365 ezer látogatója volt tavaly is, öt nap alatt 90 ezer külföldi utazik ilyenkor a városba, az összes nightclub megtelik, a rendőrségi statisztikák szerint mégsem volt több bűneset, sőt a mentőkre sem volt gyakrabban szükség, mint egy átlagos hétvége alatt. Vagyis, ha az emberek minőségi programra jönnek, nemcsak megőrülni, akkor egyértelműen jobban viselkednek, és törődnek azzal is, milyen állapotban hagyják ott a várost.

hvg.hu: A nightmayor-stáb hogyan tudja befolyásolni a bulizók viselkedését?

M. M.: A város legforgalmasabb terén, a Rembrandt téren például másfél éve kezdtünk egy kísérleti programot: péntek és szombat esténként diákok segítenek a turistáknak a tájékozódásban. Ahogy a nagyobb fesztiválterületeken is jól látható jelekkel igazítják el a vendégeket a szervezők, mi is korrekten kitábláztuk, hová mehetnek például mosdóba, több helyen figyelmeztető jeleket helyeztünk el arról, hogyan tudnak jobban vigyázni a környezetükre. Az üdvözlő felirat mellett azt is elmondjuk nekik: miután jól érezted magad, gondold meg, mit hagysz itt! Kifejlesztettünk egy mobilapplikációt is, a lakók azon keresztül jelezhetik, ha a bulizók túlságosan hangosak az utcán. A polgárőrök ilyenkor azonnal cselekszenek. Ma már az ember ahhoz van szokva, hogy azonnal reagálnak a bajára, az nagyon frusztráló lehetett, hogy korábban csak telefonon, hosszú kapcsolások után tudta jelezni a gondját-baját valaki, aztán három nap múlva értesítették, hogy foglalkoztak-e a panaszával! A lakók azt mondják, konkrétan megváltozott az életük, amióta adott ez a lehetőség. Az erőszakos cselekedetek száma 25 százalékkal, a kellemetlenségek, zavargásoké pedig 28 százalékkal csökkent másfél év alatt.

hvg.hu: Az éjszakai polgármesteri munka azzal is jár, hogy sötétedés után kezd dolgozni?

M. M.: Miután egész eddigi életemben, a korábbi munkahelyeimen mindig éjszaka dolgoztam, ismerem az összes helyet, minden helyi szereplőt és az ő egyéni gondjaikat. Amszterdamban ma már 1500 bár és 70 éjszakai klub működik, de nem járőrözöm köztük minden este. Legfeljebb időnként nézek be, hogy azért lássam, mi a helyzet.

A nagyváros az ő világa

„Nyolcéves voltam, amikor a szüleimmel egy közeli kisvárosból Amszterdamba költöztünk. Emlékszem, mennyire tiltakoztam az új lakóhely ellen, de aztán két hónappal később már azt mondtam: miért nem jöttünk ide korábban? Abszolút a nagyváros az én világom” – vallja a 36 éves, kommunikációs alapszakon végzett Mirik Milan, aki 2014 óta viseli az Amszterdam éjszakai polgármestere címet. „Lázadó, öltönyben” – szerepel a névjegyén, és eddigi pályafutásának minden állomása valahogyan a kultúrához, az éjszakai élethez kötődik. A kommunikációs alapszak elvégzése után azonnal partiszervező lett. „Őrült dolgokat találtam ki már az első éjszakai klubban is, ahol dolgoztam, például bárki bejöhetett festegetni az éj közepén, hoztunk modelleket, nagy hangulat volt” – jelzi a fogékonyságát a kreativitásra. Látta, hogy a városi hivatalnokok mennyire nem jól kezelik az éjszakai életet, ekkor jelentkezett éjszakai polgármesternek. Eleinte önkéntesként végezte a munkát, majd átváltott főállású éjszakai polgármesterré. Tavaly Amszterdamban a hivatala adott helyet az első nemzetközi nightmayor-találkozónak, ma már mintegy tucatnyi nagyvárosban van ugyanis éjszakai polgármester, így „night tsar” működik például Londonban, de Európában Párizsnak, Toulouse-nak és Zürichnek is van már efféle szakembere, hamarosan pedig Stockholmnak is lesz, sőt több amerikai nagyváros is átvette Amszterdam példáját.