Balla István
Balla István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nem lehet elég korán kezdeni az adott kornak megfelelő alattvalók kinevelését – gondolja minden hatalom, ezért már a játékok kifejlesztőitől is elvárták, hogy közvetítsék a „helyes” ideológiát. A Kiscelli Múzeum nemrég nyílt tárlatának ez csak az egyik tanulsága. De ha valakinek tele a hócipője a tanulságokkal, akkor is játszhat egy jót a templomból kialakított kiállítóteremben.

„Nem vagy te jó ember, néped látja kárát / Mert behoztad a Défoszba a zsivány kulákját. / Hűtlen vagy ügyünkhöz, kulák a barátod, / Orrodnál vezetnek és te ezt nem látod. / Dolgozó parasztnak vagy te ellensége, / Menj vissza hát négyet – s tanuljál belőle.” – Az ötvenes években kifejlesztett társasjátékban, ha rossz mezőre lépett a gyerek, nemcsak vissza kellett lépnie négy mezőt, hanem megtanulta, milyen csúnya ember is a kulák. Viszont ha szerencséje volt, akkor gyorsan előrehaladhatott, mert például ügyes volt a terménybegyűjtésben, a kollektivizálás propagálásában vagy a traktorozásban.

©

Aki pedig megnyerte a játékot, bebocsátást nyert a Vörös Csillag Termelőszövetkezeti Csoportba.

Azt nem tudni, mennyire volt népszerű a – Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) által kiadott – társas, és mennyire váltotta be az ideológiai terelés funkcióját, de tény, hogy elég sok példányban kiadták.

Társas reneszánsz

A Kiscelli Múzeumban a napokban megnyílt „Te jössz?! Kiállítás a társasjátékokról” című interaktív tárlat egyik blokkja a propagandajátékokkal foglalkozik, de vannak itt többek között Ki nevet a végén és Libajáték-típusú életútjátékok, valamint Budapesttel, a valós és kitalált térképekkel, és az űrkutatással kapcsolatos játékok is.

A múzeumban már többször volt játékkiállítás, a mostani ezek folytatásának tekinthető. Mint a tárlat egyik kurátora, Bartók Flóra a hvg.hu-nak elmondta, az motiválta őket a rendezésben, hogy a társasjátékozás ma újra egy nagyon élő szubkultúra: sorra nyílnak a társasos klubok, szakboltok, egyre többen kapnak rá erre a szabadidő-eltöltési formára.

Nemrég hallotta a villamoson két sráctól, hogy a szilveszteri bulin nem volt térerő, nem tudták beüzemelni a digitális játékokat, így előkerült egy hagyományos társas. Frenetikusan érezték magukat, rájöttek mennyivel jobb offline játszani egymással, mert így sokkal több mindent megtudnak a másikról és magukról is. Egyfajta közösségépítő élmény újra a társasozás – mondja Bartók Flóra. Ugyanerről számolnak be – a kiállításon is bemutatott felvételeken – a játékklubok résztvevői is.

Dum-Dum

De térjünk vissza a propagandajátékokra! A társasjátékok ugyanis mindig hű nyomai, szemléletes dokumentumai az adott kornak, egyfajta társadalmi-ideológiai-kulturális tükröknek is tekinthetjük ezeket. A kifejezetten propagandacélra kifejlesztett játékok pedig – természetükből fakadóan – különösen azok.

©

A mindenkori hatalom soha nem bízza a véletlenre már a legkisebbek ideológiai nevelését sem. És teszi mindezt nemcsak az iskolában, a tananyagon, tankönyveken keresztül, hanem betolul a gyerekszobákba is.

A DUM-DUM nevű társasjáték például arra volt hivatott, hogy az I. világháborúba induló magyar hadak iránt keltsen lelkesedést a kicsikben. Néhány év múlva, a vereség és a trianoni békediktátum után a gyerekek már az Ütött az órával, vagy a Szerezzük Vissza Nagy Magyarországot-tal játszhattak. Előbbi úgy kezdődött, hogy minden résztvevő elmondta a trianoni Hiszekegyet, és minden lépésnél egy-egy újabb kis versikét kellet hangsúlyozni, utóbbiban az elcsatolt részeket kellett felismerni és visszaszerezni.

A Rákosi-korban a fent már említett défoszos játékhoz hasonló társasok következtek, amelyek célja a jó kommunista embertípus kinevelése volt. Ezt annyira komolyan vette a hatalom, hogy 1952-ben létrehozták a Játékfelülvizsgáló Bizottságot is, amely pedagógiai, technikai, egészségügyi, és főleg ideológiai szempontból vizsgálta felül a forgalomban lévő játékokat.

©

Egy évvel később a Játéktervező Intézet felállításával már állami monopólium lett a játékgyártás és -forgalmazás is. Hirdetett is három országos pályázatot az intézet, azzal a kikötéssel, hogy

„a játékok fejezzék ki a gyermek boldog jelenét, derűs életét és ragyogó jövőjét. Neveljenek hazafiságra, a Szovjetunió szeretetére, Néphadseregünk népszerűsítésére, a béke védelmére, jó tanulásra, a szocializmus építésében való hősi helytállásra”.

A pajtások éltek a kritikával

Az 50-es években tehát ennek megfelelő játékokat vehettek kézbe a gyerekek. Az intézetnek mellesleg számos kiváló iparművészt, grafikust, festőt sikerült megnyernie (mondjuk, valószínűleg megvoltak a módszereik erre), hogy míves kivitelben adják ki az ideológiai fejlesztőeszközöket, kár, hogy a nyersanyaghiány miatt ennek ellenére silányra sikerültek.

1954-ben egy jól megválogatott úttörő pajtásokból álló csapatot kértek fel, hogy véleményezzék a játékokat. Olyanok derültek ki a szemtelen pajtások mondataiból például, hogy „A sztahanovista építészekhez hiányoznak az alkatrészek”, vagy „Kaptam egy mackót, egyik lába rövidebb, mint a másik”, esetleg „A lencsi babának kiesett a szeme”.

©

E véleményeket most végigböngészgethetjük a Kiscelliben, valószínűleg az 50-es években nem hozták nyilvánosságra a gyermeki kritikákat.

Kiröhögni a szocializmust? Oroszországban ma is tilos!

Később természetesen a legvidámabb barakkban (kiskert, kiskocsi, kislakás, Balaton) kalandozhatott a következő generáció a Gazdálkodj okosan-nal és társaival, de még a rendszerváltás után, az EU-ba való belépés előtt, 2001-ben is gondoltak arra (tök komolyan), hogy a gyerekekkel így szerettessék meg az uniót. E játék győztese végül nem a Vörös Csillag TSZ-be, hanem Brüsszelbe bocsátatik be.

A tárlat bemutatja a 2015-ös, Sorban állás című játékot is, ami a létező szocializmus hiánygazdaságát parodizálja ki. Sok posztszocialista országban kiadták, így nálunk is kapható a mai napig. Oroszországban viszont gyorsan betiltották – tudtuk meg a kurátortól –, mondván, a kommunizmus korszakának túlzott kritikája biztos oroszellenes érzelmeket vált ki az emberekből.

Még egy tiltott játék

A Gazdálkodj okosan egyébként – bár a propagandablokkhoz is illik – már a kiállítás egy következő blokkjában szerepel, ahol a Monopoly-típusú gazdasági játékok sorakoznak. Mint Bartók Flóra elmondta, azért kapta a (D)Evolúció címet ez a kiállításrész, mert a Monopolyhoz hasonló játékok lényegén semmit nem változtattak annak számos variációja során, ugyanaz az az egyszerű szisztéma jellemzi ezeket a 30-as évek óta, legfeljebb csak a mezőket cserélgették ki, mondjuk Star Wars-os vagy Gyűrűk urá-s designra.

©

A II. világháború után Magyarországon betiltották az ilyenfajta "imperialista játékokat". De jött helyette először a Teljesítsd a tervet!, ami a szocialista tervállamot modellezte, majd a 60-as évektől a Takarékoskodj!, és a Gazdálkodj okosan.

Az eredet 

A tárlat egyébként nem válaszolja meg a kérdést, hogy mit nevezünk egyáltalán társasjátéknak? A zálogosdi, a kérdés-felelet játék (ami a 19. században volt népszerű, a tárlaton a Széchenyi-család egyik ilyen játéka is látható), a logikai játékok, a kártya, a sakk – erre mindre mondhatjuk, hogy társasjáték?

Ma már leginkább a táblás játékokra értjük ezt, de idetartozik a szabadulószoba is. (Ezt hivatott modellezni a kezdő teremben lévő kódfejtő játék: aki megfejti, annak nyílik az ajtó a tárlat további részébe.)

©

A legnépszerűbb és legrégibb játéktípusok a már említett életútjátékok és a libajátékok. Ezek ősi indiai eredetűek, amelyeknek szakrális jelentésük is volt. Ma már együgyű, lépegetős játéknak gondoljuk például a Ki nevet a végén?-t, de eredetileg a reinkarnációt szimbolizálta. A libajáték (amiből látható I. András játékának másolata is) pedig az emberi életutat jelenítette meg, az életkorokhoz mindenféle szimbólumot társítottak.

Játszani is enged

A 90-es évektől (egyesek szerint konkrétan a Catan telepesei elképesztő sikerétől) nem egyszerűen reneszánsza van táblás játékoknak, hanem egyenesen aranykora – mondja Bartók Flóra. Évente mintegy ötezer új termék jelenik meg a piacon, ezeket különböző kategóriákba, tematikus és játékmechanikus iskolákba sorolják a szakemberek.

©

Fura lenne egy ilyen kiállítás, ha nem lehetne kipróbálni egyes játékokat. A rengeteg interaktív asztallal, sarokkal felszerelt kiállításon így nemcsak elolvashatjuk és megcsodálhatjuk például, hogy mi az az Euro-, az Ameri- és a Kooperatív típusú játék, hanem ki is próbálhatjuk ezeket.

És miután összeraktunk még egy térkép-puzzle-t, lenyomtunk egy libajátékot, röhögtünk a Budapest kultúrdiszkó kérdésein, továbbá megcsodálhatjuk Kossuth, illetve Vörösmarty sakk-készleteit, és a főúri kastélyok játékszobáinak jellemző bútorait, játéktartóit, kifelé még egyszer meghallgathatjuk a játékklubok vezetőinek lelkes magyarázatát a társasok varázsáról.

„Azért, a ki nem blazírt, a kinek a vére még nem sűrűsödött, nem törődik azzal, ha furcsán néznek reája, mikor társasjátékokat ajánl. Csak bátran előre!” – ajánlotta Pfeifer Manó, az általa kifejlesztett játékot 1909-ben.

Nagyjából ezt üzeni a Kiscelli Múzeum kiállítása is 2018-ban.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!