Nehéz nemet mondani? Mutatjuk, hogyan csinálja jól

Az emberek társas lények, a körülöttünk lévőkhöz való viszonyunk – legyen szó családi, baráti vagy akár munkahelyi kapcsolatokról – alapjaiban határozzák meg életünk minőségét. Őseinknek létfontosságú volt a közösséghez tartozás, ezért lett alapvető képességünk az empátia, vagyis az, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat a másik helyzetébe. Így ösztönösen nem akarunk csalódást, fájdalmat vagy rossz érzést kelteni társainkban, hiszen az gyengítheti a kapcsolatrendszerünket, növeli a kiszolgáltatottságunkat.

Ez az ősi félelem napjainkban is megnehezíti azt, hogy bizonyos helyzetekben nemet mondjunk embertársainknak. Ezért van az, hogy inkább összeszorítjuk a fogunkat és elfogadjuk a meghívást, elvállalunk vagy megteszünk valamit, csak hogy ne ártsunk a barátságnak vagy a családi kötelékeknek, esetleg a karrierünknek.

Miért ártalmas, ha nem tudunk kiállni magunkért?

A nemet mondás képessége az önérvényesítés egyik alapvető eleme, amivel meg tudjuk őrizni személyes határainkat, védeni tudjuk magunkat a számunkra kellemetlen helyzetektől, feladatoktól, stressztől vagy túlterheléstől. Ha az akaratunkkal ellentétesen, önmagunkat háttérbe szorítva mondunk igent mások kéréseinek, az rengeteg energiánkat és időnket emészti fel, ráadásul folyamatos bűntudatot vált ki, mert ezzel elhanyagoljuk saját érdekeinket, szükségleteinket. Ez hosszú távon boldogtalansághoz, befelé forduláshoz, csökkent önbizalomhoz vagy depresszióhoz vezethet.

Túlbecsült reakciók

Egy nemrég megjelent tanulmányból az derült ki, hogy a válaszadók 77 százaléka fogadott már el meghívást olyan eseményre, amelyen egyáltalán nem akart részt venni, attól tartva, hogy a visszautasítás rossz fényt vetne rájuk. Aggódtak, hogy a „nem” felzaklathatja, feldühítheti vagy elszomoríthatja a másik félt. Attól is féltek, hogy nem hívják meg őket a soron következő eseményekre, és majd őket is visszautasítják, ha ők szerveznek valamit.

Ám a vizsgálat során kiderült, hogy a meghívókat kevéssé érinti meg, ha valaki nemet mond az invitálásukra. A kutatás rávilágított, hogy valójában sokkal megértőbbek – és kevésbé voltak idegesek, dühösek vagy szomorúak –, mint amire az őket elutasítók számítottak. A meghívók arról is beszámoltak, hogy nem valószínű, hogy egyetlen elutasított invitálás megakadályozná őket abban, hogy a jövőben is meghívják az illetőt vagy elfogadjanak tőle egy meghívást.

Érdekes módon, amíg ez a kutatás a szórakoztató eseményekre való meghívásokat vizsgálta – éttermi vacsorák, kirándulások, múzeumi kiállítások –, addig más tanulmányok arra mutatnak rá, hogy ugyanez a minta alakul ki, amikor valakitől szívességet kérnek, és azt elutasítják. Tehát, függetlenül a kérés minőségétől, az emberek jellemzően túlbecsülik a visszautasítás negatív következményeit.

A diplomatikus és hatékony „Nem”

Persze nem mindegy, milyen stílusban és szavakkal közöljük, hogy mégsem tudunk eleget tenni egy-egy meghívásnak vagy kérésnek. A következőkben azt nézzük meg, hogyan lehet ezt határozottan, mégis udvariasan megtenni úgy, hogy közben megőrizzük a jó kapcsolatot a másik féllel.

• Gyakorlás teszi a mestert

Ahhoz, hogy minél komfortosabban érezzük magunkat azokban a helyzetekben, amikor valakinek nemet kell mondanunk, nagyobb horderejű döntések helyett próbáljunk meg először egyszerűbb, tét nélküli helyzetekben gyakorolni. Például, ha a piacon csak almát szeretnénk vásárolni, de emellett még három másik dolgot is ránk akarnak tukmálni, vagy amikor a kasszánál valamilyen akciós terméket ajánl az eladó.

• Képzeljük magunkat a másik fél helyébe

Érdemes ilyenkor elgondolkodni azon, hogy milyen választ fogadnánk el mi, ha a másik helyében lennénk. Nagy valószínűséggel eközben arra is rájövünk, hogy nem fogják annyira zokon venni a válaszunkat, mint amennyire gondoltuk.

• A „Nem, de…” stratégia

Fontoljuk meg a „nem, de” stratégiát: a visszautasítás mellett ajánljunk fel valami mást annak, akinek a kérésére nemet mondtunk. Ezzel a módszerrel világossá tehetjük, hogy nem utasítjuk el a személyét, sőt, pozitívan jön ki, hogy javaslunk valamit helyette, amit valójában szeretnénk.

• Fogjuk rövidre

A magyarázkodás mindig gyanús, ezért érdemes udvariasan, határozottan, de nagyon röviden indokolni a válaszunkat: „Sajnos ez most nem fér bele az időmbe.”

• Nem kell elsietni

Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy képesek vagyunk-e megtenni a kért dolgot, vagy hogy hogyan mondjunk jól nemet, jól jöhet az, ha időt kérünk: „Szeretném ezt átgondolni, és legkésőbb holnap megmondom, hogy tudom-e vállalni.” Így tudunk rá egyet aludni, kitalálhatjuk, mit is akarunk, és ha végül nemet mondunk, akkor azt hogyan is tegyük.

• Az anyagiakkal nem lehet vitatkozni

Ha pénzügyi oka van annak, hogy egy-egy vacsorát vagy utazást visszautasítunk, őszintén osszuk meg ezt azzal, aki meghívott minket – természetesen csak akkor, ha ez belefér a kapcsolatba. Az emberek meglepően megértőek, ha erre hivatkozunk, és nem feszegetik tovább a kérdést.

• Maradjunk következetesek

Nagyon fontos, hogy ha egyszer nemet mondtunk, akkor tartsuk is magunkat ahhoz, ne engedjünk a győzködésnek. Viszont legközelebb, ha alkalmas, és szívesen teszünk eleget egy kérésnek, bátran, örömmel mondjunk igent.

Phytotec Hungária Bt.