A jó szülés mindenkinek kijár
Alsózsolcán, a helyi roma közösségben olyasvalami kezdődött, ami bárhol példaként szolgálhat: hét nő elvégezte a dúlaképzést, hogy segíthessenek azoknak a nőtársaiknak, akikkel senki nem menne be a szülőszobára. Hogy miért is fontos ez, arról Kishonthy-Kardos Rita projektkoordinátorral és Vadász Viktória dúlával beszélgettünk.
A szülőszobák a középosztálybeli nők számára is rengeteg küzdelmet tartogatnak, ha pedig a kismamák származásuk, társadalmi helyzetük miatt is előítéletekkel, hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, a trauma szinte elkerülhetetlen. Ezen próbál segíteni az Emma Egyesület és a Regina Alapítvány Miskolc kezdeményezése, a jellemzően mélyszegénységben élő roma anyákat támogató közösségi dúlaszolgálat, ami a közép- és kelet-európai régióban létező egyik legrangosabb társadalmi innovációs elismerés, a SozialMarie harmadik díját is elnyerte nemrég.
Pánik a kórházban, egyedül
Alsózsolcán járunk, Miskolctól alig több, mint tíz kilométerre, a település végén lévő romatelepre tartunk. A projekt vezetője, Kishonthy-Kardos Rita már nyolc éve dolgozik ezen a területen, ezalatt kialakult egy stabil kapcsolatuk az intézményekkel, családsegítővel, védőnővel, meséli út közben, hozzátéve, hogy korábban szexuális felvilágosítást is tartottak hetedikes-nyolcadikos lányoknak.
A közel hatezer fős településnek körülbelül egyharmada roma. A telepen a helyi közösség egyik tagja és egyben dúlája, Vadász Viktória fogad minket, kicsi, de otthonos konyhájában ülünk le beszélgetni. Rita a kezdetekről azt meséli: még 2007-ben, Miskolcon alapítottak egy Holdam Egyesület nevű közösséget, ami kisgyerekes anyáknak segít, majd jött a meghívás, hogy hátrányos helyzetű nőkhöz is vigyék el ezeket a témákat a környékbeli Halmajra. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Regina Alapítvány Miskolc küldetése, amely már kifejezetten az érintett csoporttal foglalkozik. Eleinte főleg a női életszakaszokról, szüléstörténetről, szexualitásról beszélgettek roma és nem roma nőkkel egyaránt, csupa olyasmiről, amit a helyi közösségekben nem szokás nyilvánosan megvitatni.
Alsózsolcára – és akkor még Ongára – eredetileg azért jöttek, hogy beindítsák a fiataloknak szóló edukációs programjukat, amihez helyi, aktív nők segítségét kérték. Ez nagyjából két évig futott, aztán 2021-ben bejött a gyermekvédelmiként aposztrofált törvény, „amitől mindenki egy kicsit megijedt”, és ami arról is rendelkezik, hogy az iskolákban csak bizonyos, nyilvántartásba vett civil szervezetek tarthatnak szexuális felvilágosítást (valójában azonban mai napig nincs lehetőség a regisztrációra). Így ismerkedtek meg Viktóriával is, akinél időről időre kis létszámú női körök alakultak.
Ritáékat valahogy mindig megtalálták azok a nők, akiknek a szülésük alkalmával problémás intézményi bánásmódban volt részük, többségük ugyanakkor végül nem vágott bele, hogy elinduljon egy panaszúton.
A kismamák gyakran úgy mentek szülni, hogy azt sem tudták, mi vár rájuk, mi történik velük a kórházban. Volt, aki ettől bepánikolt, és azonnal haza akart menni, vagy épp kitépte a bekötött infúziót, és bebújt az ágy alá.
„Amikor itt voltunk már egy ideje, az egyik nő megkért, hogy dúlaként legyek vele a második szülésénél, mert fél egyedül bemenni, a kolléganőmet pedig egy másik asszony kérte meg, hogy a kiskorú lányát kísérje”, mondja Rita. Ezután jött az ötlet, hogy jó lenne, ha ezt a helyi nők vállalnák fel; így történt, hogy 2019-ben az Emma Egyesülettel közösen el is kezdték szervezni a negyvenórás, közösségi dúlaképzést, amelynek során többek között vajúdástámogató technikákról, szülésfelkészítésről, szülésélmény-feldolgozásról és az egészségügyi jogokról is tanultak az alsózsolcai nők. Az Emma Egyesület már korábban együttműködött a Regina Alapítvánnyal, és 2014 óta foglalkozott a roma nők szülészeti ellátásával (erről bővebben itt és itt lehet olvasni), így jött a program közös elindításának ötlete 2020-ban, melynek kereteit 2022-től az Emma Egyesület biztosítja.
Tabuk és szégyenlősség
A kórháztól sokan félnek ugyan, az otthonszülést mégis tudatosan nem választják a nők a közösségben, ez jóformán tabunak számít, legfeljebb spontán módon fordul elő. Ha az anyák még benne is lennének, az apák biztosan tartanának ettől az alternatívától, és valószínűleg az idősebb nagymamák is, teszi hozzá Viktória. Azt gondolják, hogy a kórházban jobb helyük van, a szakemberek jelenléte nagyobb biztonságot nyújt. Egy alkalommal az egyik, még a képzési idejét töltő dúlát hívták egy otthon beindult szüléshez, és alaposan meg is ijesztette a helyzet – nem véletlenül, az ő felkészítésük ugyanis intézményi szüléskísérésre vonatkozik. Fontos tisztázni, hogy a dúlák nem egészségügyi végzettségű segítők – szemben például a bábákkal, akik otthonszülést vezethetnek –, és jelenlétüknek épp ez az előnye. Szerepük kulcsa, hogy olyan támogató jelenlétet biztosítsanak érzelmileg és fizikailag egyaránt, amire az ellátórendszer nem biztos, hogy mindig meg tud oldani. (Az általuk nyújtott támasz jelentőségéről, pozitív hatásairól 2021-ben egy magyar tanulmányt is publikáltak, amit a Másállapotot a szülészetben mozgalom tett elérhetővé.)
Viktória szerint a roma nők nagyon szégyenlősek, nem szeretnek kérni szülés közben, ezt főleg az elején volt nehéz legyűrni.
„Mostanra többé-kevésbé sikerült ezen túllépni, és már beszélnek róla, ha keveset is, de az első kérdésük az volt, hogy úristen, te most akkor mindent látni fogsz?”
– mondja. Ha kell, együtt sóhajt velük, segít nekik felülni, sétálni, masszírozza őket. Az is kiderül, hogy a közösségben nagyon ritkán mennek be családtagok a kismamával a szülőszobára, főleg azért, mert félnek a fájdalom látványától, és azt hiszik, hogy úgysem tudnak mit tenni érte.
Nélküled nem bírtam volna
A kórházban eleinte nem fogadták kitörő lelkesedéssel őket, úgy voltak vele, hogy csak akadályt jelentenek majd. „Amikor már nem az első kismamát kísértük, ők is látták, hogy nem arra vagyunk kiképezve, hogy beleszóljunk, hanem hogy segítsünk”, emlékszik vissza Viktória. Azóta a többség pozitívabban áll hozzájuk.
A szüléskísérést a Covid sem akasztotta meg: védőruhában mindig bemehettek az anyákhoz. Persze valójában nem is az a kérdés, hogy bemehetnek-e (hiszen ez törvény által biztosított jog), inkább az, hogy mikor – elvileg ezt a vajúdás kezdetéhez kötik, de az már véleményes lehet, hogy mikor indul be a szülés. A korlátozások idején bizony arra is volt példa, hogy a kórház előtt, télen, éjszaka kellett várakoznia a dúlának az odafentről megfelelőnek ítélt pillanatra.
De miért is lesz valakiből dúla? Ami Viktória saját motivációját illeti, ő azért köteleződött el nőtársai segítése mellett, mert neki magának nem volt jó szülésélménye.
„Nagyon korán szültem, teljesen egyedül. Belegondoltam, hogy milyen jó lett volna, ha ott van velem valaki. Anya nem jött be velem, mert félt, azt mondta, ő nem nézi a kínját egyik lányának sem. A párommal ugyanez volt a helyzet, habár reggelig ott ült a váróban. Nem tudtam a saját szülésemre figyelni, mindig csak arra, hogy mi folyik körülöttem, mit beszélnek rólam. Azt kívántam, hogy gyorsan legyek túl rajta és hazamehessek.”
Szerinte az a fontos, hogy ilyenkor a babájukra és önmagukra figyeljenek az anyák, de tudja, hogy sok nő nem így éli meg a helyzetet, hiába szülte akár már az ötödiket is. Kezdetben neki sem sok fogalma volt minderről, és szerinte ugyanígy volt ezzel hat dúlatársa is.
Mostanra már a negyvenötödik szüléskísérésnél járnak, amiből Viktória húsz alkalommal volt jelen. Legelőször 2020 decemberében ment be a kórházba egy anyával, aki a harmadik gyermekét várta, de korábban egyet sajnos elveszített. „Megkért, hogy menjek vele, mert fél. A kórházban már nem sokat vajúdott. Amikor megszületett a baba, egyből azt kérte, hogy ne vele foglalkozzak, hanem a kicsivel, nézzem meg, lélegzik-e, legyek ott a fürdetésnél is. Elmondtam neki, hogy él, gyönyörű kislány, és közvetítettem mindent” – idézi fel Viktória, aki úgy érzi, hogy ez a felemelő élmény beindított nála valamit, ami muníciót adott a folytatásra is. Nélküled nem bírtam volna – ez az a mondat, amit leggyakrabban hallott eddig a kismamáitól, ugyanakkor saját szerepétől függetlenül hisz abban, hogy a jó szülés mindenkinek kijár, dúlával vagy anélkül.
Anyák, akik maguk is gyerekek még
Az, hogy végül ki milyen tapasztalatokkal, élményekkel vagy traumákkal távozik a szülőszobáról, hihetetlen mértékben függ az orvosok, szülésznők személyes hozzáállásától. „Vannak olyanok, akik úgy beszélnek a roma nőkkel, hogy azt nem igazán jó hallgatni” – mondja Rita. A szülő nők azt igényelnék leginkább, hogy az orvosok elmagyarázzák, mit miért csinálnak, és a beavatkozások előtt kérnék az anya beleegyezését. A szülőszobában uralkodó hangulatra nagy befolyása lehet a dúlának, aki arra törekszik, hogy a szülő nő biztonságban érezze magát. A szülészeti erőszak ugyanis még ma is a legkülönbözőbb formában jelenhet meg a kórházakban. Van, hogy az orvos nem is szól a kismamához, úgy vizsgálja meg, mintha a nő egy tárgy lenne – ez a bánásmód megalázó és elfogadhatatlan.
Ha lehet még fokozni a sokszor mélyszegénységből jövő várandós roma nők kiszolgáltatottságát, akkor a kiskorú anyák csoportja végképp ilyennek számít. Az alsózsolcai dúlák eddig hét olyan kismamát kísértek, akik 18 év alattiak voltak – ez nagyjából húsz százalékot jelent –, most is van kettő, akiket Viktória segít majd. A közösségben tartja magát a szokás, hogy ha összeállt egy pár, akkor már legyen gyerek is, illetve amíg nincs meg az első vagy második gyerek, addig nem védekeznek. Emiatt korábban születnek a gyerekek, a fogamzásgátláson jellemzően a születésük után kezdenek el gondolkozni. (Az EMMA egyébként január óta ingyenesen biztosít fogamzásgátló eszközöket azoknak, akiket már kísértek szülni.) Dolgozni, szakmát tanulni később kezdenek el, ekkor viszont már kevésbé van lehetőségük az iskola befejezésére – így alakulhat, hogy Viktóriához hasonlóan többen a harmincas éveikre térnek vissza a munka világába, akár már nagymamaként. „A roma emberek nem nagyon szokták elengedni az asszonyt dolgozni, én hála Istennek kivétel vagyok” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy azért már egyre több lány tanul tovább. Míg nincs önálló keresetük, a nők sokkal kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, így ha egy kicsit függetlenednek, és ők is beleadnak a kasszába, a családi dinamika is megváltozik.
Szerelem első látásra
A kezdeményezésre már nemzetközi szinten is felfigyeltek: a SozialMarie pályázatán hat ország közel háromszáz projektje közül a harmadik legjobbnak választották idén tavasszal. A bécsi díjátadón mind a hét dúla ott volt Zsolcáról, többen közülük még külföldön sem jártak soha. Amikor kihirdették az eredményt, egy emberként ugrottak fel és ujjongtak, és természetesen mindnyájan fel is mentek a színpadra. „Azt se tudtam, hogy sírok, csak peregtek a könnyeim” – meséli most már nevetve Viktória, aki ahhoz hasonlítja az érzést, mint amikor először találkozott párjával, Dáviddal. Egyszerre volt felemelő és gyomorszorítóan izgalmas. Fogadáson se voltak még soha, pláne vörös szőnyegen, szóval itt minden pillanat „szerelem első látásra” volt.
Rita számára nagyon erős szakmai elismerést jelent, egy visszaigazolást, ami mutatja, hogy jó a megközelítésük. Az a céljuk, hogy minél tovább működhessen a projekt, idővel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén belül másutt is. A díjjal járó ötezer eurót arra fordítanák, hogy még több nő kérhessen ingyen fogamzásgátlást, illetve hogy képzéseket, fejlődési lehetőséget biztosítsanak a dúlák részére. Júniusban a párkapcsolati erőszak lesz a témájuk, amiről sajnos bőven van mit beszélni – és persze tenni is.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Felmondások, orvoshiány, hálapénz: mi történik a magyarországi szülészeti osztályokon?
Rendőrségi tanúkihallgatás, felmondások, a fogadott szülésznői rendszer eltörlése – az elmúlt hetekben sorozatban érkeznek a meglepő hírek Magyarország egyik legnevesebb szülész-nőgyógyászati osztályáról, a Szent Imre kórházból. A történtek hátterében azonban nem feltétlenül az intézmény belső ügyeit, hanem az egész magyarországi szülészeti ellátás hibáit kell keresni. Amíg ugyanis a kórházak között ilyen óriásiak lesznek a különbségek, addig a szülő nők is mindent meg fognak tenni, hogy traumától és felesleges beavatkozásoktól mentesen hozhassák világra gyermeküket.
