Október végén a Turbinában állították ki Tóth Evelin Judit, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett operatőr meghökkentő szelfigyűjteményét: a képeket ugyanis pornóforgatásokon készítette.

Majdnem tíz éven keresztül kellett felnőttfilmeken dolgoznia, mert a szakmától szinte semmilyen más lehetőséget nem kapott. Egyetlen magyar játékfilmen dolgozott csak operatőrként, az Inkubátor Program keretében készült Kilakoltatáson – írja a Telex, ami interjút is készített az operatőrrel.

A cikk elején idézik Tóth, a kiállításon is olvasható szövegét.

„A női operatőri létre adott első reakció még manapság is egy jó nagy rácsodálkozás, de azt pláne nem gondolnád, hogy a pornót, amit éppen nézel, egy nő vette fel. A társadalom és a magyar filmes iparág gondolkodása is egyre nyitottabbá válik ugyan, mégis még mindig sokkal nehezebb egy női szakembernek minőségi munkához jutnia, mint férfi társainak. Ennek oka már nem az előző generáció idejéből ismert hímsovinizmus maga, de annak hagyatékai; a bizalom, és a rájuk irányuló figyelem hiánya. A női filmesek így kénytelenek több, kevésbé nívós munkát vállalni, amelyeket olykor fel sem vállalnak a nyilvánosság előtt a beskatulyázás elkerülése végett. Az itt kiállított képek felvállalásának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a női filmalkotók is ugyanannyi figyelmet és ezáltal lehetőséget érdemelnek, mint bárki más.”

Az interjúból pedig többek között kiderül, hogy még SZFE-s egyetemistaként került Tóth a pornófilmiparba.

„Egy szakmabeli barátom kért meg, hogy helyettesítsem. Onnantól kezdve majdnem tíz évig csináltam, tavaly augusztusban hagytam abba.”  

Mint mondja, voltak aggályai a pornózással kapcsolatban, sokat őrlődött. “Tulajdonképpen ezért is hagytam abba tíz év után, mert annyira méltatlannak éreztem, hogy ezt csinálom, azok után, hogy elvégeztem az egyetemet, leforgattam a Kilakoltatást, és édesanya lettem.”  

Nem is csinálta volna, ha több rendes filmes munkája lett volna, „ahol ha nem is ezt a pénzt, de legalább a felét megkeresem”.

A pornózás bizarrsága viszont nagyon hamar megszűnt számára. „Szerintem már a harmadik napon. Olyan volt már, mintha azt vettem volna fel, hogy valaki egy könyvet köt. Ezt mindenki így érezte a stábban. Nagyon hamar megszokod a meztelenséget, meg azt, hogy ott mit csinálnak. Olyan, mintha csak beszélgetnének.”

Az viszont nem számított, hogy nőként áll a kamera mögött. “De a modellek sokszor azt hitték, hogy én is modell vagyok. Amikor megérkeztek a forgatásra, mindig azt hitték, hogy majd velem kell. Volt egy konkrét eset, amikor kisbusszal utaztunk, és egy férfi színész mellém ült. Ilyenkor a modellek szeretnek egymásra hangolódni, ezért elkezdte simogatni a lábam. Nem esett le neki, hogy én az operatőr vagyok. De szóltam neki, és bocsánatot kért.”