szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Verekedős, csibész gyerekből lett klasszis kézilabdázó az olimpiai ezüst- és bronzérmes Kökény Beatrix, akiben az edzői hamar felismerték a tehetséget, majd rájöttek arra is, hogy két-három labdaérintéssel korábban látja, mi történik majd a pályán. Csapatkapitányként a nyugalmat képviselte – máskülönben a társai is idegesek lettek –, és nem volt véletlen, hogy irányító lett: a magánéletben is ilyen típus. Jó ideje az utánpótlás-képzésért felelős sportvezetőként dolgozik a Ferencvárosnál, így jól látja, hogyan alakult át a sportolók és az edzők kapcsolata az elmúlt évtizedekben, és hogy mennyire mások hozzájuk képest a mai fiatalok. Szilágyi Áronnak és Kenyeres Andrásnak azt is elárulta a Penge podcastban, hogy ugyan nem riad fel éjszakánként, amiért „minden idők legerősebb női válogatottjával” nem sikerült Sydney-ből hazahozniuk az aranyérmet, de az olimpiák idején van benne emiatt egy nyomasztó érzés.

Kökény Beatrix és a férje, Imre Géza párbajtőrvívó is jól tudja, milyen érzés a legnagyobb siker kapujában állni, és elbukni. Utóbbi a riói olimpián négytusos előnyről veszítette el a döntőjét. A kézilabdázó hónapokig gyötrődött amiatt, hogy a befektetett rengeteg munka ellenére „csak” az ezüstérem jött össze, és bár az emiatt fel-feltörő rossz érzések elhomályosultak a gyerekeik születésével, „négyévente eszünkbe jut, hogy de jó lenne egy aranyérem a családban”. Nem kizárt, hogy ez egyszer még összejön, hiszen a két gyerek, Bence és Szofi is kézilabdázó, előbbi válogatott játékos.

Édesanyaként és sportvezetőként sem győzi hangsúlyozni a mentális felkészülés, a sportpszichológusi segítség hasznosságát, miközben a fiatalokból hiányolja a belső motivációt, és úgy érzi, manapság az összes edzőnek, vezetőnek a gyerekekhez kell alkalmazkodnia.

Ha valaki nincs a kezdőben egyszer, és utána másnap jön az anyukájával, hogy akkor ő elmegy, ezzel nagyon nehéz nekünk mit kezdeni.

– mondta.

A Penge podcastban elismerően beszélt Németh András korábbi szövetségi kapitánynak a csapat összekovácsolásáért tett erőfeszítéseiről, és sajnálja, hogy manapság nem nagyon lát olyan együttest, amelyben a játékosok úgy ismernék egymást, ahogyan annak idején ők ismerték és értették a csapattársaikat.

Tartalom:

  • 00:00 Bevezetés
  • 06:40 Hogyan lesz az eleven gyerekből igazolt, a szárnyait bontogató kézilabdázó
  • 14:08 Mi teszi a jó irányítót
  • 15:47 Fájó, de jól sikerült váltás: Építőkből a Fradiba
  • 22:21 Németh András szerepe a csapatépítésben a pályán és azon kívül
  • 33:45 A vezértípus, aki nem idegeskedhetett
  • 36:46 Igazságtalanságok, a csapattársak megvédése, bizalom edző és játékosa között
  • 40:27 „Ma is mondják, ha nem lennék, nem tudják, hogyan működne mindez”
  • 42:30 Sírás, megedződés és a fiatalok segítése
  • 46:26 Az olimpiai álom és a valóra váltása
  • 51:26 Sydney, a klasszisok és egy óriási csalódás
  • 55:35 Milyen „csak” ezüstérmet nyerni az olimpián
  • 58:12 Veszteségfeldolgozás, búcsú, családalapítás, és egy különlegesen hosszú vívókarrier
  • 1:02:52 Ezek a mai fiatalok, avagy az utánpótlás-nevelés kihívásai
  • 1:07:34 Kézilabdázó anyuka tanácsai a kézilabdázó gyerekeknek, avagy miért (lenne) fontos a sportpszichológus segítsége
  • 1:15:14 Gyors kérdések

 Nyitókép: Siteri Nóra

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!