Még ma is sok szülő alkalmazza a fegyelmezés egyik klasszikus eszközét, a pénzbüntetést, valahányszor a gyereke vállalhatatlan szavakat használ (amelyeket nagy eséllyel pont tőle tanult el), vagyis a gyereknek meghatározott és persze jelképes összeget kell bedobnia a „csúnya beszéd perselybe” abban a reményben, hogy ebből levonja a megfelelő tanulságot. A módszert egy idő után a gyerek és a szülő is kinövi, de úgy tűnik, a Nemzetközi Autószövetség (FIA), egész pontosan a szervezet elnöke, Mohammed Ben Szulajem nagyon is hisz benne, és idén a jóvoltából a kritikák és kiakadások ellenére bekerült a Nemzetközi Sportkódexbe többek között a káromkodás büntetési irányelve.

A csúnya beszéd mellett a versenyzők büntethetők a hivatalos személyek szidalmazásáért, az FIA bírálatáért vagy akár azért is, ha olyan politikai vagy vallási kijelentéseket tesznek, amellyel megsértik az FIA alapszabályában található semlegesség általános elvét. 

A büntetésnek pedig nemcsak anyagi vonzata van, hanem akár a világbajnoki verseny végkimenetelét is befolyásolhatja. Vagyis minden szempontból sokba kerülhet néhány át nem gondolt, esetleg véletlenül kicsúszott szó. Az év elejétől érvényes előírások szerint az első szabálysértésért 40 ezer eurós bírság jár, a másodikért 80 ezres, a harmadikért pedig már 120 ezret kell kipengetnie a versenyzőknek.

További elrettentő erőt remél Szulajem attól, hogy a harmadik szabálysértéshez már egy hónapos eltiltást és a bajnoki pontok levonását is hozzácsapta – vagyis benne van a pakliban, hogy egy bazmegelés fogja eldönteni a világbajnoki cím sorsát, amiért egy versenyző és egy csapat egy teljes szezonon át megdolgozott. 

Szulajem makacsul hisz a pilóták megregulázásában, és a káromkodások feletti önuralmat a sportág jó hírneveként értelmezi, amit egy hasonlattal is érzékeltetett, nem akarja ugyanis, hogy a Forma–1-es pilóták úgy káromkodjanak, mint a kocsisok rapperek. Lewis Hamilton rögtön talált is fogást ezen a megjegyzésen, amely szerinte faji előítéletből és sztereotipizálásból született. A versenyzők szövetsége, a GPDA közleményben kérte az FIA-t, hogy ne kezelje gyerekként őket, egyúttal tudni szerették volna azt is, hogy mire költik majd a bírságokból származó pénzt, de nem kaptak választ a kérdéseikre. 

Annyit elértek, hogy az F1 irányító testülete most némileg finomított ezen a keményvonalas hozzáálláson, és a héten bejelentette, hogy csökkenti a káromkodó versenyzők büntetését, így az első kihágásért 40 ezer helyett 5 ezer eurót kell majd fizetniük. 

A lépés egy meglehetősen éles vita eredménye, különösen a négyszeres világbajnok Max Verstappen adott hangot értetlenkedésének, és utasította el nemcsak a büntetést, hanem azt is, hogy az FIA nem volt hajlandó meghallgatni a versenyzőket ebben az ügyben. Verstappennek tavaly már vezekelnie kellett, miután a Szingapúri Nagydíjon „elfogadhatatlan nyelvezetet használt” az autója teljesítményének a leírására, de akkor még csak közmunkára ítélték. 

Max Verstappen

Patrick T. Fallon / AFP

Verstappen akkor a józan észt hiányolta, és arról beszélt, hogy jobb lenne, ha az F1 a tényleg fontos témákra koncentrálna, például a biztonság vagy az autók teljesítményének a javítására, és feleslegesnek nevezte a káromkodások ellen indult hadjáratot. Carlos Sainz is hasonló véleményen volt, és igyekezett árnyaltan hozzáállni a problémához. „Az F1-es versenyzőknek kell legyen annyi önuralmuk, hogy a sajtótájékoztatókon és a médiaszerepléseik alatt ne káromkodjanak, és támogatom, ha közösségként teszünk azért, hogy helyesen viselkedjünk, és megfelelően válasszuk meg a szavainkat, amikor egy sajtótájékoztatót gyerekek is láthatnak, vagy a médiának nyilatkozunk” – mondta a Williams pilótája, de hozzátette, hogy a rádiózás során korlátozni azt, hogy ki milyen szavakat használhat, amikor egyébként is tele vannak adrenalinnal, és hatalmas a nyomás rajtuk, az már túl sok. „Szerintem a sportnak alapvető része, hogy érzelmeket látunk, igazi nyomást, valódi izgalom hallatszik a hangunkon, és néha sajnos a versenyzők szóhasználatában is” – próbálta meg elmagyarázni Sainz a felfokozott lelkiállapot ismérveit. 

A spanyol versenyzővel nehéz vitatkozni, a káromkodás finoman szólva is a sport szerves része, egész egyszerűen azért, mert sok esetben annyi az adrenalin és a feszültség, hogy azt nem lehet másként levezetni. Lehet vitatkozni azzal, hogy ez helyes-e így, de épp a műfaji sajátosságokból adódóan egy nehezen kontrollálható megnyilvánulásról van szó. Az extrém érzelmek extrém módon jutnak kifejeződésre. 

A Forma–1 más sportágakhoz képest annyival különlegesebb ezen a téren, hogy itt szinte mindig van egy mikrofon a pilóták előtt, ha nem az újságírók vagy a Netflix stábja dugja az orruk elé, akkor a verseny közben a csapattal folytatott rádióbeszélgetésük is közkincs. Tény, hogy az itt zajló káromkodásért még nem büntettek, de a nézők füle egyébként is védve van, hiszen a rádiós bejátszásokat eddig is késéssel adták adásba, és ha kicsúszik egy-egy káromkodás a versenyzők száján, azt kisípolják a közvetítésben.  

Ezeket a verbális baleseteket persze ki lehetne védeni azzal, ha a nézők elől teljesen elzárnák a rádiós beszélgetéseket, de ezzel elveszne a sportág egyik legizgalmasabb, legemberibb showeleme. Sainz is egyértelművé tette ennek a veszteségét, amikor így nyilatkozott:

„Jó, ha vannak ilyen pillanatok, mert láthatóvá válik a valódi versenyző. Már így is eléggé korlátozzák, mit mondhatunk a csapatainkról, a helyzetekről.

Már így is egy csomó médiafellépésünk van, ahol megmondják, hogy mit kell mondanunk. Néha én is könnyelműen beszélek a rádióban, de ilyenkor hallható a szenvedélyesség, és még ha néha káromkodunk is a rádióban, szerintem ezt meg kellene tartani az F1-ben, nem pedig megszabadulni tőle.” Sainz szerint semmi szükség szabályozásra és felügyeletre azokban a helyzetekben, amikor ezek a „csúnya szavak” érzelmek megnyilvánulására szolgálnak, mert ha ezek nem lennének, a nézők és a szurkolók elég sok mindenről lemaradnának azzal kapcsolatban, hogy a versenyzők min mennek keresztül az autóban ülve. 

Carlos Sainz

Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Talán épp erre rezonál, hogy a bírságok mostani csökkentése mellett a sportbírók nagyobb mérlegelési jogkört kapnak a büntetések meghatározásában is. Különbséget tehetnek az „ellenőrzött” és a „nem ellenőrzött” környezet között, az előbbibe tartozik például egy sajtótájékoztató vagy egy médiamegjelenés, az utóbbiba pedig a rádiós kommunikáció. 

A héten bejelentett enyhítés ellenére a versenyzőket minden jel szerint továbbra is frusztrálja az FIA-elnök tevékenykedése. George Russell a GPDA elnökeként arról beszélt, hogy bár üdvözlik az enyhítést, egy ilyen nevetséges helyzetnek eleve nem lett volna szabad előállnia, így aztán nem nagyon érzi, hogy bármiért is köszönetet kellene mondaniuk. A Mercedes versenyzője azt is hozzátette, hogy az ügyben továbbra sem állt szóba senki velük az FIA-tól, szóval „az egész kicsit gyanús”. Lewis Hamilton is nevetségesnek nevezte a helyzetet, Max Verstappen pedig annyit mondott, hogy legalább a jó irányba mozdultak el. 

A helyzet zavarosságára utal, hogy Ben Szulajem az Instagram-posztban, amelyben a legutóbbi szabálymódosításról beszámolt, azt is írta, hogy konzultált a versenyzőkkel az ügyben, a versenyzők azonban ezt nagy nyilvánosság előtt cáfoltak, állításuk szerint egyáltalán nem volt párbeszéd. A viszony elmérgesedésének a látszatát erősíti az is, hogy az F1-es mezőny általánosságban pozitívan reagált arra az ötletre, hogy a legendás raliversenyző, Carlos Sainz, a Williams pilótájának édesapja induljon az FIA elnöki posztjáért.