szerző:
hvg.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Besült az állam megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elősegítő elképzelése, ugyanis a cégeknek nyújtott támogatásokkal olyanok tömegei végeznek betanított munkát töredék bérért, akik egyébként a nyílt munkaerőpiacon is jó eséllyel megállnák a helyüket.

Az eredeti célok szerint az állam a cégeknek nyújtott támogatással, a speciális helyzetű munkavállalók munkaerőpiacra való visszavezetését kívánta elősegíteni. Azonban az elmúlt hónapokban a megváltozott munkaképességű munkavállalók ezrei ragadtak be az akkreditált munkáltatók által tömegével kínált állásokba, és olyanok is gyakran töredék bérért végeznek betanított munkát, akik egyébként a nyílt munkaerőpiacon is jó eséllyel megállnák a helyüket – derül ki a RehabJob közleményéből.

“Meggyőződésünk, hogy mindez élesen szembemegy az állam eredeti szándékával és így, attól eltérően, az akkredtitált foglalkoztatás nem átmeneti segítséget jelent a mintegy 600.000 megváltozott munkaképességű munkavállaló elhelyezkedéséhez, hanem egy kényszermegoldást tartósít. Gyorsítósáv helyett zsákutcaként üzemel a védett foglalkoztatás az olyan cégeknél, ahol nem képezni szeretnék a megváltozott munkaképességűeket, hanem az olcsó munkaerőként tekintenek rájuk.

Így fordulhat elő, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók a minimálbér feléért 4 órában például 3000 eurós luxustáskákat varrnak” – mondta Dobár Attila, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával foglalkozó RehabJob ügyvezető igazgatója. „A versenyfeltételek egyenlősége kérdőjeleződik meg azzal, hogy a támogatott cégek az állam által támogatás formájában fizetett munkaerővel piaci áron értékesített árut állítanak elő, végső soron pedig a profitjuk jelentős részben a megváltozott munkaképességűektől történt elvonáson alapul. Minket ennek a folyamatnak az az eleme zavar, amelyet az állami támogatás visszájára fordulása jelent. Nem kis részben emiatt esett vissza töredékére azoknak a megváltozott munkaképességűeknek a száma, akik ki akarnak és ki mernek lépni a védett munkavállalás keretei közül. Miközben a cégek részéről egyre nagyobb a konkrét állásajánlatok formájában is megtestesülő kereslet, és szívesen foglalkoztatnának megváltozott munkaképességű munkavállalókat, addig érezhetően csökken az ezekre pályázók száma” – vázolja a problémát Dobár.

“A jelentkezésektől és állásinterjúktól történő távolmaradás mögött több ok is húzódhat” – tette hozzá Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője. “A jelöltekkel való beszélgetésekből kiderül, hogy vannak, akik félnek az esetleges megkülönböztetéstől, mások attól tartanak, hogy éles helyzetben nem bírnák a tempót, vagy egyszerűen egy új helyre történő beilleszkedés nehézségeitől ódzkodnak. Inkább vállalják a megszokott munkát, gyakran jóval kevesebb pénzért, még csak nem is a képzettségüknek és képességeiknek megfelelő munkakörben, mintsem hogy kudarccal vagy konfliktussal szembesüljenek. Mindez megmagyarázza, hogy miért fordul elő egyre gyakrabban, hogy egyre kevesebben mozdulnak rá a lehetőségekre, a tartalmas munkát, nagyobb anyagi biztonságot és fejlődési lehetőséget biztosító pozíciókra. Sokaknál születtek keserű tapasztalatok, de még többen félnek az újtól és fogadják el – kényszerű kompromisszumként – akár hosszú távon is a nagyüzemi foglalkoztatókban kínált “gagyimunkát” – mondta Markos Ádám. A jelenség azért szomorú, mert egyre több az olyan piaci alapon működő kisvállalakozás, mint a Kockacsoki vagy az Ízlelő étterem, ahol a nyereséges működés mellett elsődleges célnak tekintik a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiacra való felkészítését.