Ötletelnek a magyar fiatalok, és a jónak látszó ideáknak keresnek piacot, pedig fordítva lenne jó: valós problémákra kellene megoldást jelentő ötletet találni, és csak utána keresni az anyagi lehetőségeket. Az induló kis cégek túlélése így sokszor csak attól függ, hogy időben kapnak-e további pénzeket, és ez nagy hiba. Példatörténeket kerestünk.

Sok magyar fiatal, aki nulláról induló, azaz startup vállalkozásban látja a boldogulás lehetőségét, nem jó helyen tapogatózik. Legalábbis így gondolja több olyan érintett vállalkozó, aki akkor ragadott klaviatúrát, amikor korábbi cikkünket olvasta, amelyben nagy csinnadrattával és szép reményekkel induló, később azonban falakba ütköző cégekről írtunk.

„Nem a cég egyoldalas internetes bemutatása vagy a befektetők előtt tartott előadás, amin a cég jövője múlik, ez csupán a dekoráció, ami eladja. A motor a fenntartható, folyamatos üzleti fejlődés. Ha nem jön ki a matek, hiába jó a téma, hiába beszélnek róla az emberek, hosszú távon nem éri meg, mert előbb-utóbb elfogy a pénz” – mondja például Tóth Sámuel, az autista gyermekeknek szóló online készségfejlesztő játék, az Auti-mate megalkotója.

Nem az ötlet a lényeg, hanem hogy létezik-e a probléma, amit megold

Az Auti-mate ötletgazdája szerint jellemző példa, hogy a vállalkozni vágyók számtalan ötletet összeírnak, aztán ezek piacigényét próbálgatják felmérni. „Ez szimpla energiapazarlás. Első lépésben problémákat, valós igényeket kellene megfogalmazni, és ha azokra keresnék a lehetséges megoldásokat, valószínűleg sokkal hatékonyabban találnánk olyan koncepciót, amely pénzügyileg is életképes, ráadásul még értéket is teremt. Ha pedig valaki ma, 2016-ban Magyarországon híján van a problémáknak, azt nincs miért sajnálni” – fogalmazza meg sommás véleményét a vállalkozó.

Valós igényeket kellene megfogalmazni
©

Tóth az itthoni kezdeményezések többségénél hiányolja a valódi értékteremtés szándékát, vagyis azt, hogy valami olyat hozzanak létre, amivel több lesz a világ, akár gazdasági, akár társadalmi, akár kulturális tekintetben. „Ezeket az értékeket persze sokszor belemagyarázzák bizonyos projektekbe, de az igazság az, hogy a legtöbb esetben ez csak humbug."

Semmi szükségünk nincs az ezredik fotómegosztó oldalra, vagy sportteljesítményt mérő applikációra

– mondja.

Az Auti-mate-re eleinte ő is klasszikus startupként gondolt, amit tőkebevonással vihet sikerre, és bár ennek a lehetőségétől ma sem határolódnak el, mégsem keresik, inkább a pályázatírásban látják az előrelépést. „Fontos, hogy a társadalmi cél, amit kitűztünk magunk elé, ne dőljön meg az üzleti szempontok miatt, és ilyen kritériumokkal nehéz jó befektetőt találni. Inkább nem leszünk startup unikornis, legfeljebb egy boldog életet élő, kövér póni.”

Persze külső befektetés nélkül a fejlesztés sokkal lassabban halad, Tóthék is már több mint két éve minden szabadidejükben a projekttel foglalkoznak.

Nem mindenkinek való a kockatőke

A befektetés lépcsői

  • FFF: Family, Friends and Fools, azaz család, barátok, és akiket sikerül belerángatni, pár százezer forinttól egymillióig.
  • Seed: magvető befektetés, amelyet angyal befektetők, akcelerátorok, valamint korai stádiumú kockázati tőkések adnak, 1-100 millió forint között.
  • Series A: kockázati tőkebefektetők adják, 300-1000 millió forint között.
  • Series B, C, D: 10-50 millió dollár között.

„Volt olyan kockázati tőkés, aki kerek perec kimondta, hogy nem is ért minket, mit keresünk itt. Miért akarjuk tönkretenni ezt az értékteremtő kezdeményezést egy kockázati tőkebefektetéssel?” – mondja Táncsics Judit, a gyermeknevelést segítő játékos eszközöket tervező Plukkido alapítója. Ők a befektetők oldaláról érkező elvárásokat sokszor nem tartották összeegyeztethetőnek a játék módszertanából adódó kommunikációs terveikkel. „Mivel új kategóriát teremtettünk a játékok és a gyereknevelést segítő módszerek piacán, a nálunk összegyűlt tapasztalatok alapján talán mi tudjuk a legjobban, mi a jó a brandnek” – véli Táncsics.

Ők is önerővel mennek előre, és ők is lassabban haladnak, mert szinte mindenki a főállása mellett végzi a céggel kapcsolatos feladatait. Mégis eladnak, fejlesztenek, haladnak, nemzetközi piacra lépnek. A Plukkido játékait jelenleg 13 viszonteladónál lehet kapni, és ennek bevételéből finanszírozzák online alkalmazásuk fejlesztését. „Ezek a költségek szerencsére minimálisak, hiszen a fejlesztők is azért dolgoznak velünk, mert hisznek a dologban, megfizetni még nem tudnánk őket” – mutat rá Táncsics.

Semmi szükségünk nincs az ezredik fotómegosztó oldalra
©

Az egyedi, kisszériás dizájnerharisnyákat készítő Virivee tulajdonosa, Víg Virág szerint sem minden esetben szükséges befektetőt bevonni, sőt akár káros következményei is lehetnek a rosszul időzített pénznek. „A kezdeti időkben a pénztelenség külön előny lehet, ami rákényszeríti a céget, hogy valóban piacképes projekten dolgozzon, és hogy abból a lehető legrövidebb idő alatt bevétele is származzon. Amikor három éve elindítottam a Virivee-t, fel sem merült, hogy befektetőt keressek, nem tudtam, lesz-e egyáltalán valódi márka belőle, nem látszott, mekkora a piac, és persze szerettem volna a magam ura lenni, megtapasztalni, mennyire életképes a vállalkozás” – számol be Víg. Azonban a tavaly tavaszi üzletnyitás után ma már 43 országból érkeznek a megrendelések az extravagáns harisnyákra, így Víg szerint elérkezett a pillanat a tőkebevonásra, mert már nem tudják finanszírozni saját növekedésüket.

Fejenként 70 ezerből indult a Ma este Színház!-sztori

A saját erőből való építkezésre (bootstrap) kiváló példa annak a két fiatalembernek az esete, akik 2011-ben egy üveg bor mellett döntöttek úgy, hogy belevágnak első vállalkozásukba. Hat ötlettel ültek asztalhoz, amit az alapján rangsoroltak, hogy melyikhez kell a legkevesebb tőke, és melyiken dolgoznának legszívesebben. A győztes a Ma este Színház! volt, ami azóta széles tömegek előtt ismert módja az akár féláras színházjegyek beszerzésének. Az első egy-két hónapban rengeteget kellett azon dolgozni, hogy egyáltalán meghallgassák az ötletüket, a piacot saját magunknak alakították ki, ami elmondásuk szerint olyan szűk, hogy nem kell tartaniuk a konkurenciától, így is csak két főt tud eltartani. „Nyilván könnyebb feladat nagyobb anyagi háttérrel elindítani egy vállalkozást, így viszont mindent mi magunk találtunk ki. Úgy vélem, így sokkal izgalmasabb és tanulságosabb volt, mint jelentősebb alaptőkével alapítani egy céget. A vesztenivalónk sem volt nagy, fejenként 70-70 ezer forintot fektettünk be” – mondja Limbacher Tivadar alapító.