Biciklikormányból készült asztali lámpa 55 ezer forintért, kerékpáros láda 40 ezerért, kézzel varrt hátizsák is 40 rugóért. A klasszikus technológiai startupok térnyerését megirigyelték a dizájnosok is. Ám ha nem is hoznak létre az iparágat felforgató innovációt, közös bennük, hogy megkérik „találmányaik” árát. De meddig lehet elmenni ezzel – vagy a másik oldalról nézve: van-e elég vásárló, aki hajlandó ilyen mélyen a zsebébe nyúlni, hogy egyedi, személyre szabott kiegészítők birtokosa legyen?

Aprólékosan kimunkált – mégis natúr – természetes faanyag, letisztult, egyszerű dizájn, könnyű kezelhetőség – elsőre ez látszik a Paperspokes márkájú kerékpáros ládákon, amelyekbe még a márkanevet is mutatósan belegravírozták, sőt minden láda egyedileg számozott. Ráadásul a biztonságos tárolást a ládákba épített gumikötelek segítik, így – a bemutatkozó videó szerint – a reggeli dobozos kávé szállítása sem okozhat gondot. Aki a városban kerekezik, kedvet kaphat, hogy szert tegyen egy ilyenre. Azonban az ára sokakat elbizonytalaníthat. A jelenleg közönségi finanszírozással forrást gyűjtő Paperspokes ugyanis az első adakozóknak kedvezményesen 85 euróért, azaz durván 26 ezerért kínálja a ládákat, amelyek a kiskereskedelmi forgalomba kerülve már 125 eurót kóstálnak, vagyis majdnem 40 ezer forintot, és lássuk be, sokak alatt a vasparipa sem ér ennyit.

Ránézésre sem olcsó, igényes darab
©

„Nyilvánvalóan nem azokat célozzuk meg, akik azért ülnek biciklire, mert az olcsóbb alternatívája a BKV-bérletnek, és nem is elsősorban a magyar piac az, ahol nagy keresletre számítunk” – szögezi le Vig Virág, a márka mögött álló hármasnak az üzleti tervezésért felelős tagja, akitől azt is megtudjuk, hogy az árképzésnél két dolog volt meghatározó: hogy mekkora a termék bekerülési költsége, és hogy hova szeretnék pozicionálni a márkát.

Bármennyire is csak egy biciklis ládáról beszélünk, két év termékfejlesztési munka van mögötte, amit a videó nem biztos, hogy visszaad, de szeretnénk hinni, hogy élőben egyértelműen látszik, hogy egy felsőkategóriás termékről van szó, ezt hangsúlyozza a különlegesen kezelt faanyag választása is

– érvel Vig.

Hajlandók megfizetni

Egy olyan vásárlóréteget szeretnének megszólítani, amelyik lehet, hogy csak nemrég ült biciklire, de nem elégszik meg a szokásos standard megoldásokkal, mint a hagyományos fémkosár, hanem valami egyedibbet szeretne. „Innen ered a Paperspokes, vagyis Papírküllők elnevezés is: tudjuk, hogy nem véletlenül készül fémből az a kosár – ahogy a küllő is – de szerintünk működhet egy dizájnosabb, különlegesebb megoldás is” – mondják az alkotók.

Kétségtelenül mutatós és praktikus
©

Elképzeléseiket alátámasztja, hogy a bicikli-boom nemcsak Magyarországot érte utol, de a hagyományos észak-európai biciklis kultúrákon túl egyre több embert ültetnek nyeregre az Egyesült Államokban is, ezek az urbánus kerekezők pedig új igényeikkel a biciklis kiegészítők piacának felpezsdülését hozhatják magukkal. A Paperspokes ötletgazdái azonban nem hagyják az út szélén a magyar vásárlókat sem: miután kellő ismertségre tesznek szert a most kapható mintadarabokkal, amellyel belövik a márka értékét, jönnek majd más termékek is, amelyek már elérhetőek lehetnek azoknak is, akiknek a vásárlási kedvét a jelenlegi ár letörte.

Van élet a Facebookon túl is

A márka nemzetközi terjeszkedésében nemcsak a közösségi finanszírozási kampány segíti a csapatot, de nemzetközi szakmai vásárokon is részt vesznek, és aktívan kezelik Facebook-, illetve Instragram-fiókjaikat. „Magyarországon evidencia egy Facebook-profil, hiszen nálunk nagyon hódít, de az igazság az, hogy sokkal több megkeresést kaptunk az Instagramról. Ez részben érthető is, hiszen egy divattermék esetében kézenfekvő egy képalapú közösségi csatorna, de nem hajtja a vizet a Facebook javára az sem, hogy eltünteti a posztokat a lájkolók hírfolyamából, és azért kell fizetni, hogy egyáltalán megjelenjenek” – mesél hirdetési tapasztalatairól Vig.

Színes táskák a '70-es évekből
©

Hasonló véleményen van Lakatos Balázs, az Ykratáskák megalkotója is, aki szintén inkább az Instagramot használja arra, hogy népszerűséget szerezzen a nem éppen magyar pénztárcákhoz igazított hátizsákoknak.

Amióta az algoritmusokkal hülyéskednek, azóta egyre kevésbé éri meg a Facebookkal foglalkozni, miközben az Instagram már Japántól Kanadáig egy tucat országból hozott érdeklődőt plusz anyagi ráfordítás nélkül

– mutat rá az ötletgazda, aki korábban még a belvárosi Telep pincéjében saját kezűleg varrta a 70-es évek dizájnját felelevenítő táskákat, amelyek olyan népszerűvé váltak, hogy ma már világszintű viszonteladói hálózat értékesíti azokat. Már nem is az ötletgazdák, hanem egy kelet-magyarországi cég gyártja a terméket, amely még mindig szigorúan kézzel készül.

Ez ugyanis az egyik ok, amiért a mutatós táskákért 40 ezer forintot elkérnek, ami még így is csak a magyarországi „butított ár”, mert, mint megtudjuk, ennél magasabb áron juthatnak hozzá külföldön. „Megvizsgáltuk a célpiacainkat, hogy a konkurenciának nevezhető dizájnkiegészítőket milyen áron adják, és egy kicsit ezek fölé lőttük be az Ykrát, de hogy ne vágjuk el magunkat teljesen a hazai piactól sem, itt egy kicsit alacsonyabb áron kapható a termék” – magyarázza Lakatos Balázs. Az átlag magyar pénztárcához képest magasnak mondható ár oka a kézi gyártás mellett az is, hogy a táskák minőségi anyagból készülnek, műanyag helyett vászonból, bőrből.

Ugyanakkor ahhoz, hogy az érdeklődést fenntartsák – és legyen mit posztolni az Instragramon – évente kétszer gurítaniuk kell valamit, akárcsak egy divattervező esetében. A tavaszi kollekció például egy olyan kincskereső mintás hátizsák, amellyel a gyerekek felé szeretnének nyitni. „Fontosak a limitált kiadású termékek, ezekre mindig rákapnak, mindenki szeretne valami egyedit birtokolni, ami másnak nincs” – mondja Lakatos, akitől megtudjuk, hogy csak idén februárban 800 táskát gyártottak le, ez annyi, amennyit működésük első évében összesen, és már kapacitáshiánnyal küzdenek.

Elég drágán adni, és viszik, mint a cukrot?

Szintén közösségi finanszírozási kampánnyal gyűjtik a gyártáshoz szükséges tőkét ahhoz a biciklis íróasztali lámpához, amelyet az adakozók most akár féláron megszerezhetnek, de ha a boltokba kerül, 199 dollárért, azaz durván 55 ezer forintért vesztegetik majd. Belső Péter ötletgazda szerint, aki 3 éve finomítgatja tervét, az egyik legnehezebb feladat az ár belövése volt: miközben eladhatónak kell maradnia a terméknek, addig szeretné a gazda, ha megtérülnének az elmúlt évek munkái. Azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg a prototípusok készítésekor használt, ingyen beszerzett biciklialkatrészekkel dolgozott, most kisvállalkozóként ugyanúgy meg kell rendelnie azokat, és mivel kicsiben utazik, nem tud kereskedelmi mennyiségekkel dolgozni, így kedvezményeket sem kap, miközben minőségi anyagokkal dolgozik – sorolja.

Fékre gyullad a lámpa
©

Az ár belövésénél fontosnak tartja egy minimum- és egy maximumár meghatározását, vagyis egy olyan árét, amelyikkel még életképes marad az üzlete, illetve amit még hajlandók lehetnek kifizetni az emberek. „Ezután kell eldönteni, hogy kinek szeretnék eladni, mert ha olcsón adom, több ember számára lesz elérhető, de kialakulhat egy olyan fajta prekoncepció, hogy a termékem silány, így elvesztem a felsőkategóriás vevőimet. Ha amellett döntök, hogy drágán adom, akkor értelemszerűen nem lesz elérhető a többség számára. Azonban azt is feltételezzük, hogy aki elkötelezett a biciklizés, a biciklis kiegészítők felé, az hajlandó többet fizetni egy számára kedves termékért. Mindehhez hozzájön, hogy a magyar piac elég szűkös, ezért ez az árpolitika a külföldi mértéket veszi alapul, így lehet, hogy magyar szemmel drágának tűnhet a termék” – magyarázza az ötletgazda, aki tervezi bővíteni is a termékskálát. Az egyszerűbb sportosabb biciklikormány-lámpa után – amelyet a fékkarral lehet le-föl kapcsolni – jön majd az országúti bicikli kormányából készült is, persze az egy fokkal komolyabb, ez nyilván az árában is megmutatkozik majd.