A tökéletes házikenyér – recept

Régen az otthoni kenyérsütés teljesen mindennapos dolognak számított. Szerencsére manapság újra kezd divatba jönni a saját kezűleg, vagy a kenyérsütő gép bevetésével készített kenyér. Érdemes belefogni, nemcsak az alapanyagokat választhatjuk meg, de kedvünk szerint ízesíthetünk is.

Nem vitás, hogy a kenyér az emberiség egyik legrégebbi étele. Mítoszok, legendák százai igazolják ezt. Évezredekkel ezelőtt úgy hitték, természetfeletti csoda, isteni erők segítségével képes a nyers tészta megsülni, így azokat a helységeket, ahol a kenyér készült, az istenek lakóhelyének is tekintették. Bár manapság a legtöbben a boltokban, pékségekben vásárolják mindennapi kenyerüket – aminek egy másik összeállításban igyekszünk majd nyomába eredni –, mindenképpen érdemes legalább egyszer az istenek lakóhelyévé varázsolni a konyhát, és megpróbálkozni a házi kenyérsütéssel. Akár magunk dagasztjuk, formázzuk a cipót, vagy rábízzuk a kenyérsütő gépre, új ízekkel próbálkozhatunk, és napokig jól szeletelhető, nem morzsálódó, kenyeret kanyarinthatunk.

Bár sokan úgy gondolják, hogy a kenyérsütés nagyon időigényes dolog, ami a hétköznapi rohanásba nem nagyon fér bele,  valójában a tényleges közreműködésünk nem több fél óránál. A kenyér, amíg megkel és megsül, teljesen jól elvan nélkülünk is. Sőt, ha a kenyérsütő gépet választjuk, csak annyi időt rabol el tőlünk, amíg a hozzávalókat az üstbe adagoljuk és a gépet beprogramozzuk. Ahhoz, hogy már az első saját készítésű cipónk jól sikerüljön, pár dolgot érdemes tudni az alapanyagokról.

Tippek, fortélyok

Fotó: Aréna 2000

A legfontosabb a megfelelő liszt kiválasztása. Házi sütésű kenyérhez a magasabb sikértartalmú lisztek a legjobbak, ezek jelölése BL-80 (fehér kenyérliszt), vagy BL-112 ( félfehér kenyérliszt), de ha ilyet nem kapunk, akkor a BL-55 jelzésű finomlisztből is süthetünk fehérkenyeret. Ha finomlisztből készítjük, akkor 1 kiló liszthez tehetünk 1 evőkanál búzasikért. (ez bioboltokban kapható). Természetesen a rozskenyér kedvelői is elkészíthetik otthon a ropogós cipót. Méghozzá igazit, hiszen a bolti  rozskenyereket  többnyire malátával, karamellel készítik. Ha már egyfajta lisztből jó kenyeret sütöttünk, bátran kísérletezhetünk többféle liszt keverésével is.
Bármelyik lisztet is választjuk, mindenképpen szitáljuk át. Így a szennyeződéstől megtisztul a liszt, és a szerkezete is lazábbá válik. A liszt legyen mindig szobahőmérsékletű (ha például ha a hideg kamrából hozzuk be, szitálás után mindenképpen langyosítsuk fel szobahőmérsékleten), különben nem fog szépen megkelni a tészta.

A kenyérsütés lelke a jó élesztő vagy kovász. Ha csak lehet, használjunk friss élesztőt – a magyar élesztő híresen jó minőségű. Egyes kenyérsütő gépeknél csak és kizárólag szárított élesztő használható – ezt a használati utasításban megtaláljuk. Az ajánlott mennyiségű élesztőt nem érdemes megnövelni, mert ettől csak jobban megkel a tészta és végül nagyon levegős lesz, összeesik, a kenyérsütő gépből pedig kidagadhat.

Az élesztőt is mindig egy kevés cukorral elkevert langyos folyadékban – víz vagy tej – futassuk fel. De vigyázzunk arra, hogy az élesztő, bár igényeli a meleget,   40 Co-nál magasabb hőfokú folyadékkal ne találkozzon. Ennél magasabb hőmérsékleten ugyanis megdöglik az élesztő, elpusztulnak az élesztőgombák. Szintén természetes kelesztő anyag – a manapság már kicsit elfeledett – kovász, más néven öregkenyér vagy előkenyér. Annakidején először kovásszal és nem élesztővel készítették a kenyeret. Minden kovász liszt és víz, vagy növényi eredetű folyadék keverékéből készült tészta, ami erjedésnek indul. Érdemes egy adagot elkészíteni, mert utána a felhasználás arányában csak pótolni kell, s hosszú időre elegendő kovászt készíthetünk.

Annyi lisztet és vizet kell tenni az indító kovászhoz, amennyit a kenyérsütéshez elvettünk. A kovásszal készült kenyerek hosszabb kelesztést igényelnek, de tovább eltarthatóak. Jellemző, kellemesen savanykás illatukat és ízüket a kovász erjedéskor keletkező tejsav adja. Két kovászreceptet a cikk végén is közreadunk. Természetesen kapható már nemcsak szárított élesztő, de kovász is. Bármelyikkel jó kenyeret süthetünk, de az élő kultúrás kelesztő anyagok mindig szebb eredményt adnak.

A kenyértészta készítéséhez mindenképpen szükségünk van még folyadékra is – ez lehet víz vagy tej, esetleg író. Én magam kipróbáltam már víz helyett a sört is (természetesen ezt is langyosan), így bátran ajánlom. A sörben található élesztő és széndioxid csak elősegíti a kelést, így még lágyabb tésztájú kenyeret süthetünk. Nem kell aggódni, a sör ízét egyáltalán nem lehet majd érezni. A kenyér állagát még puhábbá teheti egy kis vaj, olívaolaj, esetleg más olajfajta, de vigyázzunk vele – legfeljebb 2-3 evőkanállal tegyünk a tésztához, különben ragacsos marad sütés után is.

Ha kézzel, hogy a helység ne legyen hideg és huzatos. A dagasztott tészta akkor jó állagú, ha már elválik a táltól vagy deszkától. Illetve ha olyan rugalmas, ha benyomjuk az ujjunkkal a felületét, akkor szép lassan visszaugrik. Minél tovább dagasztjuk a tésztát, annál puhább, lazább szerkezetű lesz a kenyér. Sötétebb lisztfajtákból készült kenyerek – graham-, rozs-, teljes kiőrlésű lisztek – hosszabb dagasztást igényelnek.

A kelő tésztát takarjuk le egy tiszta konyharuhával és tegyük meleg helyre addig, amíg kb. másfél-kétszeresére nem dagad. Ez 45 -60 percet vesz igénybe. (S ha úgy tetszik, ez szinte ajándék szabadidő nekünk). Ezután a tésztát gyúrjuk lazán át, formázzunk belőle cipót (zsemlét, kiflit ), és tegyük tovább kelni már a sütőlapra, vagy a cserépedénybe, amiben majd sülni fog, mert ha a második kelesztés után mozgatni kell még, akkor a tészta összeesik. Kelesszük még letakarva meleg helyen 25 -30 percet. Majd  tegyük előmelegített, légkeveréses sütőbe magas hőfokra (190-200 Co) a javasolt sütési idő feléig, utána mérsékeljük a lángot 20-30 fokkal. A majdnem kész kenyér tetejét pedig kenjük meg vízzel, ettől lesz ropogós a héja.

A gépi kenyérsütés szinte semmi buktatót nem tartogat. A hozzávalókat beleöntjük a gép üstjébe. Amit minden esetben be kell tartani gépi kenyérsütés esetén, hogy először mindig a folyadékot öntjük az üstbe, utána a többi hozzávalót. A másik aranyszabály, hogy az élesztő nem érintkezhet a folyadékkal. Én az üstbe öntött liszt közepébe egy kis gödröcskét szoktam kialakítani és ebbe öntöm az élesztőt. De kaphatóak már élesztőt is tartalmazó kenyérlisztek, amit hozzá kell adni a folyadékhoz, és már csak a kívánt programot kell elindítanunk. Legközelebb csak  lesz ránk szükség, ha a kész kenyeret ki kell venni a gépből. Ha elkészült a kenyér, akkor kb. 10-15 percet hagyjuk még az üstben, és utána vegyük csak ki – így sokkal könnyebben kicsusszan. Személy szerint nekem a gépi kenyérsütés egyik nagy kérdése, hogy a kenyérdagasztó lapátokat miként lehet úgy eltávolítani, hogy a kenyér belsejében minél kisebb kráter maradjon. Eddig az vált be a legjobban, ha kenyérsütés előtt a lapátokat olajba mártottam.

A gépi kenyérsütés egyik nagy előnye, hogy a gépek programozhatóak, azaz be lehet állítani – általában 12-13 órás késleltetéssel – hogy mikorra is készüljön el a kenyér. Így akár este belerakhatjuk a hozzávalókat, és reggelre friss kenyérillatra ébredhetünk. Ha késleltetett programmal sütünk, vagy ne használjunk tejet vagy csak magasan hőkezeltet, mert megromolhat.

Sokan a kenyérsütő gépet csak dagasztásra használják, majd a gépben megkelesztett kenyértésztát maguk formázzák – akár cipónak, zsemlének, vagy kiflinek – még egyet kelesztenek rajta formázás után, majd bedugják a forró sütőbe. Bárhogyan is készüljön a ropogós héjú, foszlós belsejű kenyerünk, gazdagíthatjuk még különféle magvakkal, aszalt zöldséggel, zöldfűszerrel is. Ezeket kézi dagasztásnál a második dagasztáskor gyúrjuk a kenyérhez, ha pedig géppel sütünk, akkor a dagasztó programnál egy sípoló hang jelzi majd, hogy mikor tegyük a tésztához a  kiválasztott ízesítőt. A boltokban már házi kenyér fűszerkeverék is kapható, de  otthon is elkészíthetünk hasonlót. Ha eddig még nem próbáltuk ki a házi kenyérsütést, akkor most már ne tétovázzunk tovább.