A NoSalty.hu öt év alatt duzzadt egy hobbiblogból Magyarország legnagyobb látogatottságú gasztromagazinjává. Az ősi konkurenst már másfél éve lehagyták, megvan a havi több mint egymillió egyedi látogatójuk is, a következő céljuk pedig az, hogy bekerüljenek az ország első három női magazinja közé úgy, hogy a dobogó alját már most is súrolják. A siker egyik kulcsa a startup vezérigazgatója, Zalai Ágnes, bár ő ezt a titulust képtelen komolyan venni.

Nonkonformista, ezért néha törvényen kívülinek érzi magát, de minden munkájához mély meggyőződéssel és hatalmas elánnal nyúl. Mint egy gyerek a játékához.

"Minden jó lesz"

"Minden jó lesz" – ez az az egyszerű mondat, amely annyira jellemzi Zalai Ágnest, hogy a NoSalty irodájának több pontján is felbukkan a falakon. Az a fajta optimizmus, bátorság és nyitottság azonban, amit most olyannyira fontosnak tart, rá sem volt mindig jellemző.

Zalai Ágnes

Fülöp Máté

Introvertált általános iskolásként a Commodore-ja mellett töltötte a délutánokat, gimnazistaként pedig a művészmozik legmélyebb bugyraiban lehetett megtalálni Bunuel és Tarkovszkij társaságában, hamisítatlan bölcsészruhákban. "A családomban a nőknek nagyon markáns a személyisége, ezért az édesanyám egészen gimnazista koromig kétségbe volt esve, hogy nem szólalok fel semmilyen ügy mellett, és nem védek meg senkit." Az áttörést az egyetemi évek, illetve a Rajk László Szakkollégium hozta meg számára.

"A Közgáz elitkollégiuma akkoriban egy iszonyatosan lepukkant kollégium volt a VIII. kerület közepén, a lomtalanítás során összeszedett, általunk fúrt-faragott bútorokkal. Az ott összesűrűsödő motiváló és inspiráló szellemi közösség viszont segített feloldódni és kinyílni. A Rajk arra tanított, hogy merjünk kérdezni, legyünk nagyon érdeklődőek és toleránsak. A nők és a férfiak ebben a közösségben teljesen egyenrangúak voltak, fel sem merült a nemiség kérdése."

A rajkosok nem szívesen mozdultak ki a kollégiumból, amire a legjobb példa, hogy Chikán Attila közgazdász, a kollégium alapító igazgatója, volt gazdasági miniszter (1998-1999) még minisztersége idején is oda járt haza.

Ágnes az egyetem hét éve alatt volt kocsmáros a kollégiumban, dolgozott újságíróként, szerkesztőként, és borítékolt az Unicefnél, az első valódi munkahelyére, a Concorde Értékpapírhoz pedig 25 évesen került, mint marketingvezető, ahol négy és fél éven keresztül dolgozott, és ugyanolyan szellemi közösségben érezte magát, mint a szakkollégiumban. Sosem keresett munkát, de mindig megtalálták.

"Amikor látták, hogy tudásban ott vagyok, elfogadtak"

Később volt a Szerencsejáték Zrt.-nél játékfejlesztő, ahol a rajkos és concorde-os tapasztalatokkal szemben már találkozott egyszer-egyszer a férfiak és a nők megkülönböztetésével is. "Nagyon vicces dolgokat tapasztaltam. A nőket magázták, a férfiak pedig tegeződtek egymással. Voltam olyan megbeszélésen, amin csak férfiak voltak, engem nem ismertek, és ezért automatikusan azzal fordultak oda hozzám, nem hoznék-e nekik kávét. Ezt azért lehetett szórakoztatóan felfogni, mert amikor már látták, hogy tudásban ott vagyok, elfogadtak." Az első kislánya születése után ide mégsem mehetett vissza, mondván "a Zalai Ági egy üres szobában is felfordulást csinál".

Ekkor jött egy háromnegyed éves reklámügynökségi munka. "Mindig olyan munkahelyeim voltak, ahol élveztem a munkámat, és minden projektet magaménak éreztem. De ott olyan erős volt a stresszfaktor, hogy kijött rajtam egy betegség, ezért úgy döntöttem, nyugalmibb állapotba kell jutnom."

Fülöp Máté

"Nem voltunk katonák"

2007-ben aztán a Miniszterelnöki Kabinettől kapott ajánlatot, melyet elfogadva a marketing-és kommunikációs osztály főtanácsadója lett. "33 évesen azt gondoltam, ha ezt most nem próbálom ki, később már nem lesz rá lehetőségem. Reménytelen helyzet volt, de az állami szférában dolgozni a hatalom színétől függetlenül iszonyú nagy kihívás. Rengeteg témát kellett feldolgozni nagyon gyorsan; olyan volt, mint egy logikai játék."

Azt mondja ugyanakkor, ha nagyon nem értett egyet azzal, amit közvetíteni kellett, akkor ellenállt. "A magunk eszközeivel mi azért fúrtunk meg ott dolgokat. Nem katonák voltunk."

"Ettől függetlenül itt megéreztem, milyen jó lenne egy olyan világban élni, ahol politikai beállítottságtól függetlenül lehetne jót tenni azért az országért, amiben élek. Megízleltem, hogy lehetne egy normális rendszert építeni, de a valóság mégis az, hogy az irracionalitás nagyon sokszor betör az állami szférába. Ezért tudtam, hogy ezt nem fogom folytatni."

Fölfelé a surranópályán

Ágnes innen ment el megszülni a második kislányát, aki épp, hogy elmúlt egy hónapos, amikor befutott a megkeresés a még hobbiblogként működő NoSaltytól, aminek akkor 8-9 ezer egyedi látogatója volt.

Bár ma már tizenöten dolgoznak a gasztromagazinon, az első másfél évben Ágnes teljesen egyedül foglalkozott az oldal látogatásának növelésével. "Jöttünk föl a surranópályán, lassan mérvadóak lettünk, 2010-ben pedig elkezdtük mérni magunkat." Ekkor alapították meg a Nosalty Zrt.-t is, ami akkor a tulajdonosokon kívül még mindig egy egyszemélyes cég volt.

Ma ott tartanak, hogy napi 130-160 ezer egyedi látogatójuk, 167 ezer regisztrált felhasználójuk van, több mint 446 ezer követőjük a Facebookon, és 38 ezer receptjük. A receptek rendszerezéséhez létrehoztak 39 főkategóriát és 903 alkategóriát, ezen kívül pedig van még 20 féle szűrőjük, amit folyamatosan bővítenek.

A dietetikusuk vezetésével másfél év alatt létrehozták Magyarország legnagyobb alapanyag-adatbázisát, és összeállítottak egy tápanyag- és kalória-adatbázist is. (Jelenleg 15 ezer receptnél elérhetőek ezek az adatok.) A tervek szerint a recepteket később értékelni is lehet majd.

Ha egy nő hisz a munkájában…

"Sokan látják a sikersztorit, csak abba nem gondolnak bele, hogy ez egy befektetés, egy startup, és amellett, hogy pénz van benne, rengeteg energia, munka és kitartás is kell hozzá. Nálunk a költségek a fejlesztésekből és a humán erőforrásból tevődnek leginkább össze."

Nem volt szándékos, de a cégnél sokáig csak nők dolgoztak, 2013-ban viszont három férfi is érkezett hozzájuk. "Én sosem nézem, hogy valaki nő, vagy férfi, mert így szocializálódtam. Mégis azt látom, ha egy nő hisz egy munkában, annak hihetetlen ereje van. Ha a nőkben van elhivatottság, akkor tényleg hegyeket mozgatnak meg. A férfiakon sokkal nagyobb társadalmi nyomást érzek. Úgy nevelik őket, hogy ők lesznek a családfenntartók, ami nagyon nagy teher."

Ágnes tisztában van vele, hogy ma iszonyatosan nagy az egzisztenciális félelem az emberekben, mégis azt mondja, ha tehetjük, sose végezzünk olyan munkát, amit nem szeretünk. "A barátaimon is látom, hogy nem mernek kilépni helyekről, mert nem biztosak benne, hogy lesz másik. Mégis azt mondom, hogy a munkának nagyon fontosnak kell lennie az ember életében, ezért merni kell váltani. Csinálhatjuk akár szöges ellentétét is annak, amit addig, csak érezzük jól magunkat a munkahelyünkön."

"A sikerem mögött két férfi áll"

Az ő életében ezen a bátor mentalitáson az sem változtatott, hogy lett két kislánya. "Ez nem azért van így, mert meggondolatlan vagyok, hanem mert a gyerekeimnek is nagyon fontos, hogy az édesanyjuk jól érezze magát. Ha a mamájuknak fontos a munkája, és attól boldog, akkor ők is boldogok lesznek."

Fülöp Máté

Ebben pedig a gyermekei édesapja is támogatja. Ahogy fogalmaz: "Az ember felelős a választásaiért, így azért is, hogy kivel él együtt, és kinek szül gyereket. Az én sikerem mögött két férfi áll. Az egyik a gyerekeim apja, a másik a cég tulajdonosa."

Bár Ágnes még bridzs-Európa-bajnokságokon is játszott, és nyert egy kisebb, de rangos európai versenyt a magyar női válogatottal, a sokoldalú pályaképbe az már nem fér bele, hogy a konyhában is erős legyen. A húslevessel, a zöldborsófőzelékkel és paradicsomos tésztával azért ennek ellenére is elboldogul.

"Én sajnos nem főzök, de imádok jókat enni. Anyukámmal egy utcában lakunk, és ő csodálatosan főz. Elképesztően. Próbáltam pár éve megcsinálni a receptjeit, de nem is hasonlított az övéhez, és ez elvette a kedvemet. Ezenkívül volt egy nagyon rosszul sikerült pizzasütésünk is, akkor majdnem felgyújtottam a lakást."

Kézről kézre

39 évesen egy ilyen mozgalmas karrierrel a háta mögött nem tudja, hol lesz egy év múlva, de azt semmiképp sem utasítaná vissza, ha egy tengerparton kéne dolgoznia. "Hosszú távon mindenképp motivál, hogy a gyerekeimnek jó élete legyen, de ez egy akkora teher, hogy ha az ember minden nap erre gondol, akkor eléggé depressziós lesz."

A pályakezdő fiataloknak ugyanazt tanácsolja, amit ő megtanult a Rajkban: merjenek kérdezni, kételkedni, és mélyüljenek el a munkájukban, mert ha valaki egy területen kiképezi magát, kézről kézre adják majd.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!