Egy olasz és egy görög gonosztevő, egy német és egy francia kemény zsaru és egy ugyancsak francia hősnő a francia Riviérán – a Spiegel Online akciófilmes hasonlattal élve próbálta bemutatni, hogy mi is történt Cannes-ban, a világ vezető gazdaságait tömörítő csoport, vagyis a G20-ak pénteken zárult tanácskozásán.

A zsaruszerepben Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök, akik ultimátumot adtak Papandreu görög miniszterelnöknek és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnöknek, míg a megmentő szerepében Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia vezérigazgatója tetszelgett. Utóbbi azzal, hogy kijelentette, az IMF-et jobban bele kívánja vonni a jövőben a gazdasági krízishelyzet megoldásába.

Az egyik gengszter: Berlusconi

AP

Amit megoldottak

Olaszország és Silvio Berlusconi végül rábólintott arra, hogy az IMF és az Európai Bizottság szigorú ellenőrzés alá vonja az ország költségvetését. Erre nagy szükség van, hiszen a nemzeti bruttó össztermékhez mérten 120 százalékosan el van adósodva. Annyiban könnyebb a helyzete a többi vergődő országhoz képest, hogy legalább a saját lakosságával szemben van eladósodva. De mivel az adósságtörlesztés folyamatos finanszírozása egyre drágább, az adósság fenntarthatatlanul nő. Bár a gazdaság stabilnak mondható, Berlusconi kénytelen volt jelentős kiadáscsökkentést beígérni. Ez a meccs azonban nem előzmény nélküli: Berlusconinak már a múlt heti brüsszeli csúcsra is útitervet kellett készítenie a strukturális reformok elindításához.

Míg a múlt héten elsősorban az Európai Pénzügyi Stabilizációs Alap (EFSF) megerősítéséről volt szó, most inkább az IMF került az előtérbe. Már Brüsszelben is látszott, hogy tengerentúli befizetők, elsősorban Kína és Brazília más csatornát keresnének az európai problémák megoldásában való közreműködésre. Most kiderült, hogy közvetítőként nem az EFSF által külön létrehozott nemzetközi alap lépne fel, hanem várhatóan a washingtoni szervezet.

Az IMF jelenleg amúgy is  ütőképesebb és alkalmasabb is a gyors tűzoltásra, ha eszkalálódna a helyzet. A G20-ak pénteki cannes-i ülésükön ezt felismerték, és döntöttek arról, hogy az IMF nyújtson rövid lejáratú finanszírozási hitelt a rászoruló országoknak, hogy megőrizzék fizetőképességüket. Ezek kamatai alacsonyabbak lennének, mint a piaciak, melyek az országok számára eléhetők. A felvehető hitel maximuma pedig a Valutaalapban lévő nemzeti tőkerész legfeljebb 500 százaléka lenne: az olaszok kb. 45 milliárd eurót, a spanyolok 23 milliárdot vehetnének fel "vészhelyzetben". A likviditási hiteleket hat hónapra adnák, egyszer lehetne meghosszabbítani és csak olyan országoknak járna, amelyeknek megfelelő a gazdaságpolitikájuk, és gazdaságuk pedig szilárd alapokon áll.

Gyors megoldásban viszont nem reménykedhetünk: a pénzügyminisztereknek februárig kell kitalálniuk, hogyan képzelik ezt pontosan.

Az eredményoldalon tehát van egy övezeti ország költségvetési politikájának megrendszabályozási kísérlete, továbbá egy hitelkonstrukció vészhelyzetekre.

A két zsaru: Merkel és Sarkozy

AP

Amire még várni kell

Nem sikerül megoldást találni a görög válságra. Papandreu és kormánya ugyan túlélte a bizalmi szavazást, de az első mentőcsomag végrehajtását addig felfüggesztették, amíg a görög parlament nem szavazza meg a második mentőcsomag elfogadását. Görögországnak gyorsan intézkednie kell, mert legkésőbb december végére csődbe jut. Arról viszont nem született javaslat, hogy meg kell teremteni az övezeti tagországoknak, hogy elhagyják az eurózónát. (Ezt csak az EU-ból való kilépéssel lehetne megoldani).

A legnagyobb kudarc, hogy nem jutottak előbbre az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) megerősítésében, aminek a tűzerejét a brüsszeli csúcs értelmében tőkeáttétekkel úgy növelnék meg, hogy bevonzhasson akár 1 billió euró tőkét. Ehhez privát befektetőket kéne megnyerni: a "hogyan" még nem igazán bontakozik.

A veszteségoldalon az utóbbi a jelentősebb: Görögország csak felidegesítette a piacokat és a politikusokat, de még a parlament elfogadhatja a szükséges jogszabályokat - igaz,a végrehajtásban utána is rengeteg kockázat marad. Ám az EFSF ügyében nagyon gyors előrelépés kellene, mert Európa kifut az időből - Görögországon kívül más államoknak és európai bankoknak is szüksége lehet hamarosan friss tőkére.

Papandreu, Sarkozy, Merkel. Utat mutatva

AP

A világ pénzügyi közvetítő rendszerének stabilizálása

Cannes-ban döntés született arról, hogy a rendszerszinten fontos pénzügyi intézményeket (angol rövidítéssel G-SIFI – global systematically important financial institutions), melyek bedőlése a világgazdaságot veszélyezteti, szorosabb gyeplőre fogják. Ebbe a csoportba jelenleg 29 intézmény tartozik, közülük 17 európai és 11 euróövezeti országból származik. Ezeknek a bankoknak 9,5 százalékra emelték fel a tőkemegfelelési mutatójukat (ez olyan mérőszám, amely a hitelintézetek tőkéjét vetíti az általa vállalt és tartalékokkal nem fedezett kockázatok súlyozott értékére). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legtöbbjüknek tőkepótlásra lesz szüksége.

Az érintett bankoknak 2012 végéig egy tervet kell készíteniük arról, hogy ha jönne egy újabb válság, hogyan tudnának talpra állni anélkül, hogy bedöntenék az egész pénzügyi rendszert.

A bankok elvárt tőkeszükséglete megállapítására a G-20-on döntöttek egy olyan minősítő rendszer felállításáról is, amely rendszeresen ellenőrizné a bankokat és különböző osztályokba sorolná őket.

Egyoldalú tanácskozás

A görög, valamint az európai adósságválság teljesen eluralta a G-20 tanácskozását, ami normális esetben olyan globális témákat is szokott érinteni, mint a klímaváltozás vagy az éhezés elleni harc a harmadik világban. A természetvédők és globalizációkritikusok most amiatt is tüntethettek, hogy az ő vesszőparipáik még csak szóba sem kerültek.