Varga Szabolcs
Varga Szabolcs
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kivándorlási pánik körüli számháború legújabb becslése szerint 335 ezer magyar tartózkodik tartósan külföldön, csak a 18-49 évesek közötti korosztályból. Az új módszertanon alapuló számadat ugyan meghaladja a korábbi becsléseket, de szakértők figyelmeztetnek, hogy az almát nem lehet körtéhez hasonlítani: a különböző intézmények által készített felmérések más eljárással készülhetnek, és gyakran nem is pontosan ugyanazt vizsgálják, hiszen más definíciókat használnak. Annyi bizonyos, hogy a magyarok kivándorlása nem kiugró példa, beillik a régiós tendenciába.

A magyar migrációs tapasztalat a világ többi részéhez viszonyítva szerénynek mondható, ezért is érthető, hogy nagy társadalmi, érzelmi reakciókat váltanak ki a nagyobb kivándorlásról szóló adatok. „Megértem a pánik helyzetet, mert az emigráció egy ország élhetőségével tagadhatatlanul összefüggésben van, ráadásul az ügyben folyamatos politikai tematizálás folyik” – mondta Melegh Attila szociológus a hvg.hu-nak. Amíg a diplomás elvándorlás körül óriási csinnadrattát csap az értelmiség, addig az sem példátlan, hogy egyes állítások arra vonatkoznak: nincs semmiféle tömeges kivándorlás. A valóság az, hogy az alacsony szintről induló magyar kivándorlás növekvő tendenciát mutat, de ez semmiképpen sem egzotikum.

 

Mennyi az annyi?
©

Matolcsy György az év elején még nemzetgazdasági miniszterként félmillió kivándorló dolgozóról beszélt, ami több szempontból is nagy visszhangot váltott ki. A közvélemény elsősorban az országot elhagyók magas számára figyelt fel, míg a szakértők arra lettek volna kíváncsiak, miként sikerült meghatározni, hogy az utóbbi években felgyorsuló kivándorlás összesen hány magyar állampolgárt érint.

„Nagyon bizonytalan adatforrások állnak rendelkezésre a külföldön élőkről és dolgozókról” – mondta el Kapitány Balázs, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa, az új statisztikai becslés közzétételekor. Eddig tükörstatisztikákból, vagyis más országok statisztikai hivatalaitól beszerzett adatokból számoltak, de azt tudni kell, hogy a kivándorlók nagy része nem jelenik meg semmilyen hivatalos adatbázisban, így számukról igazán pontos becslést adni nem lehet.

Hogy is jön ez ki?
A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének becslése új módszertanon alapult, amely egészen pontosan a magyar lakcímmel rendelkező, de nem az országban tartózkodó, 18 és 49 közötti állampolgárok számát határozta meg. A kutatásban 2012 novembere és 2013 februárja között összesen 8917 embert kerestek meg hivatalos lakcímükön a kérdezőbiztosok, és érdeklődtek hollétük felől. A kijelölt emberek 80 százalékát megtalálták a bejelentett címen, 10,6 százalékukról hozzátartozók adtak felvilágosítást, miszerint máshol, de az országban megtalálhatóak, 6 százalékukról úgy nyilatkoztak, hogy külföldön tartózkodnak, és 3,9 százalékukat pedig nem találták meg, ezért ezt a sokaságot az addigi eredmények alapján arányosan elosztották. Így jön ki, hogy a közel 9 ezres minta 6,8 – 8 százaléka tartózkodik külföldön, ami átlagolva 335 ezer fő. Kapitány Balázs az eseménnyel kapcsolatos sajtótájékoztatón elmondta, hogy a személyes felkeresések miatt költséges felmérésben – ahogy ez fentebb kiderül – a kivándorlók hollétéről mások nyilatkoztak, de mivel a tükörstatisztikákon kívül semmilyen más adat nem áll rendelkezésre róluk, ez a körülményekhez képest egy pontos gyorsbecslés.

Ezért hagyják el az országot

Melegh Attila szociológus szerint egy migrációs tendencia felépülése mindig egy hosszabb folyamat, egymásra rakódó történések eredménye, nem egy-egy kormányintézkedés vagy negatív hangulatkeltés váltja ki. A politikai klíma, a rossz közhangulat vagy a direkt adminisztratív eszközök csak kis mértékben gyakorolnak közvetlen befolyást a migrációra.  A magyar kivándorlási adat az elmúlt évtizedek munkaerő-piaci és bérviszonyok logikus beérésének köszönhető. „A GDP 1999-ben körülbelül 10 százalékkal volt a világátlag fölött, de 2008-2009-re az egy főre jutó magyar GDP visszacsúszott közel a világátlag szintjére, és a gazdaság azóta nem mozdult erről a pályáról. Hasonló szinten volt a gazdasági teljesítmény a kilencvenes évek legelején is, akkor például Németországban tapasztaltak növekvő magyar bevándorlást. Ez azt mutatja, hogy a gazdaság relatív pozíciója kihathat erre a tendenciára” – vélte a népesedéskutató.

A 2004-es uniós csatlakozással kinyílt egy transznacionális tér Magyarország előtt, de ez csak lassan indított be kivándorlási hullámot. Lassabban, mint például a szlovákoknál – magyarázza Melegh. A mostani „eredményekhez” az is hozzájárulhat, hogy a kevésbé mobilis magyarokat az elhúzódó válság most mégis mozgékonyabbá tehette. A devizahitelek elszállása, a magas munkanélküliség, a tartósan rossz foglalkoztatottsági ráták, a reálbérek csökkenése összeadva azt generálják, hogy egyre többen ragadják meg a külföldi munkalehetőségeket. Ráadásul 2011-ben az utolsó falak is leomlottak a kivándorlás előtt, így Németországban és Ausztriában is korlátozások nélkül vállalhatnak munkát az unióhoz 2004-ben csatlakozott országok állampolgárai.

Még nem jött el az exodus

A szociológus szerint az egyértelműen elmondható, hogy a kivándorlók száma – a tükörstatisztikák szerint – egyre növekszik, a folyamatban rejlő kumulatív tendenciának megfelelően. Fontos az is, hogy a magyar útlevelekkel a határokon túl élő kettős állampolgárok is bekapcsolódhatnak a migrációba. Tehát ez is növeli a mért elvándorlást. Azonban a kivándorlásra – régiós szinten – Magyarországnál sokkal súlyosabb példák vannak. A korábbi években a többi régiós országból jóval nagyobb kiáramlás volt jellemző: Romániában, Albániában és Bulgáriában ráadásul igen jelentős a hazautalt jövedelmektől való függőség, és a szociális ellátórendszereket jobban megviseli a nagyfokú elvándorlás. Ezek a folyamatok politikai eszközökkel csak mérsékelten kezelhetőek, inkább nagy gazdasági szerkezetbe ágyazottan mozognak.

Növekvő tendencia

Miután a migráció intenzitásának növekedése általános jelenség, Melegh becslése szerint különleges állapot akkor állhatna elő, ha a jelenlegi magyar kivándorlás például hirtelen a duplájára emelkedne és szerkezete is kedvezőtlenebbre fordulna. Erre azonban nem lát reális esélyt, hiszen azt csak a gazdasági teljesítmény nagyarányú romlása idézhetné elő, arról pedig elmondható, hogy – ha nem is prosperál – de viszonylag stabil. Véleménye szerint akkor lenne kezelhetetlen probléma az elvándorlás, ha a fejlődési esélyeket közvetlenül rontaná, és például az elvándorló munkaerő miatt nem fektetne be nálunk egy vállalat – de jelenleg itt szerinte még nem tartunk.

A kivándorlás alakulása szempontjából a kereslet sem elhanyagolható tényező. „A válság következtében egyre kisebb lehet a kereslet a bevándorlási célországokban. A fő célország, Németország esetében ez még ugyan nem jellemző, de tisztán látszik, hogy Olaszországba és Spanyolországba már egyre inkább csökken a bevándorlás, illetve ott is megnőtt az elvándorlók száma mind a külföldi, mind a honi állampolgárok körében” – mondta Melegh. A legutóbbi felmérés eredményei szerint a jelenleg külföldön lévő magyarok 25 százaléka Németországban, 25,6 százalékuk Nagy-Britanniában, 12,7 százalékuk Ausztriában, 5,8 százalékuk a Benelux államokban és 8,7 százalékuk az észak-amerikai kontinensen él.

©

Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója szerint ugyanakkor a jelenlegi gazdaságpolitika egyértelműen csökkenti az ország vonzerejét. Ez nemcsak a kivándorlás folyamatát erősíti, hanem gyengíti az ország vonzóképességét is, ami miatt a bevándorlók körében sem népszerű. Ez megtorpedózza olyan működőképes bevándorlási politika lehetőségét, ami ellensúlyozhatná a kivándorlás folyamatát. Ugyan vannak a kormány részéről „erőből meghozott” politikai intézkedések, amivel próbálják a bevándorlókat érdekeltté tenni (erre példa a letelepedési kötvény), de ezek eddig nem jártak eredménnyel.

Mit tehet a kormány?

„A probléma kulcsa a foglalkoztatáspolitika, hiszen kellő munkahely-teremtéssel, nemcsak a külföldi munkavállalás fékezhető, hanem az ország a bevándorlók körében is kedvezőbb célponttá válhat, ami ellensúlyozhatja a kivándorlást és összességében csillapítja a politikail szempontból nagyon kényes versengést az egyes társadalmi csoportok között” – véli Melegh Attila. Gödri Irén szociológus, a KSH Népességkutató Intézet munkatársa szerint a fiataloknak egyre nehezebb a belépése a hazai munkaerőpiacra. A kiugróan magas munkanélküliségi ráta, valamint a felsőoktatási rendszerben végrehajtott leépítések pedig szintén hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen fontolgatnak külföldi terveket, tehát a negatív gazdasági és munkaerő-piaci folyamtok mindenképpen növelik a migrációs hajlandóságot.

„Ha gazdasági mutatókban egy kis javulás látszik, attól még nem várható, hogy rögtön megálljon a kivándorlás. Ehhez hosszabb távú gazdasági növekedésre, a gazdasági helyzet tartós javulására van szükség, valamint olyan változásokra, amelyek pozitív jövőképet mutatnak a fiataloknak. A közmunkaprogramnak lehet, hogy megvannak a maga előnyei, de egyetlen fiatal sem arra vágyik, hogy közmunkásként vagy minimálbérrel kezdje pályáját  – különösen akkor, ha több évet fektetett egy szakma elsajátításába. "Olyan munkahelyekre lenne szükség, amelyek a fiatalok meglévő tudását kamatoztatva és továbbfejlesztve olyan megélhetést biztosítanak a számukra, ami ha nem is a nyugati bérekkel vetekedő, de hazai viszonyok közt kiszámítható jövőt, tervezhető életpályát tesz lehetővé a számukra” – foglalja össze véleményét Gödri. Szerinte az eddigi kormányintézkedések eredménye ilyen rövid távon érdemben nem ítélhető meg.

A külföldi munkavállalókat elsősorban szintén a hazai munkakínálat csábíthatja Magyarországra, ugyanakkor, ha a bevándorlók továbbra is a határon túli magyar kisebbségek köréből érkeznének – bár ez a tendencia egyre kevésbé jellemző – az tovább rontaná a kisebbségek adott országbeli arányát, helyzetét. A más etnikai, kulturális hátterű bevándorlók érkezése viszont a népesség összetételét etnikai, vallási szempontokból is megváltoztathatja, ami hosszabb távon egyéb társadalmi problémák forrása is lehetne.

„Minél tovább tart, annál nehezebb megállítani”

Gödri elmondta, hogy a kettős állampolgárság (a 2011-től életbe lépett állampolgársági törvény) migrációra gyakorolt hatása még szintén nem ismert. Az utóbbi években ugyan csökkent a bevándorlók körében a szomszédos országokból érkezők aránya, kérdés, hogy hosszabb távon a határon kívül élő és magyar állampolgárságot szerzők magas száma kivált-e migrációs nyomást Magyarországon.

„A folyamat jövőbeli alakulását, a kivándorlás további növekedését vagy tartósságát nem könnyű megjósolni, ugyanis ez egyfelől a hazai gazdasági, társadalmi, politikai változásoktól, másfelől a fogadó országok gazdasági folyamataitól, külföldi munkaerő-igényének alakulásától is függ. Az azonban határozottan kijelenthető, hogy minél tovább tart a kiáramlás, annál nehezebb megállítani a folyamatot, hiszen kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek önmagukban is fenntarthatják a tendenciát. Közben az elvándorlás emberi tőke veszteséget is jelent, ami negatívan hat vissza a hazai gazdasági folyamatok alakulására” – összegzett Gödri.