A tőke már menekül az oroszoktól, de mi lesz Pakssal?
Vlagyimir Putyin ma bejelentette, hogy tiszteletben tartják Ukrajna határait, igaz, Krím csatlakozását Oroszországhoz örömmel vették, amire Ukrajnában a hadseregnél részleges mozgósítást rendeltek el. A Krím miatt kialakult parázs helyzetben az EU szankciókat vezetett be, melyek még nem húsba vágóak egyik fél számára sem, ám egyesek szerint az utóbbi 25 év legkomolyabb európai konfrontációjává fajulhat mindez. Egy gazdasági eszközökkel vívott új hidegháború elé nézünk?
Az Egyesült Államok után hétfőn az Európai Unió (EU) is szankciókat vezetett be orosz és krími politikusok és katonai parancsnokok ellen. 21 embert sújtottak beutazási tilalommal és vagyonbefagyasztással, kormányzati politikusok ellen még nem hoztak döntéseket. A lépés jelzésértékű a múlt vasárnapi krími népszavazásra reagálva: az EU ugyanis határozottan elítélte a referendum megrendezését. A lista ugyanakkor kevésbé ambiciózusra sikeredett, mint ahogy azt korábban állítólag tervezték, ráadásul az amerikaiak orosz kormányzati politikusok ellen is felléptek, míg az EU eddig nem. Az EU által bevezetett szankciók ugyanakkor a már március elején eltervezett háromlépcsős szankcióhullámnak a második részét képezik, az első lépés a vízummentes utazásról történő tárgyalások befagyasztása volt.
A harmadik lépés azonban igazán húsba vágó lenne mindkét oldal számára: fegyverembargó, kereskedelmi korlátozások, esetleg orosz pénzeszközök, vagyonok befagyasztása az uniós államokban. Bár ezek bevezetéséről egyelőre nincs szó, inkább a 21 fős lista bővítéséről hallani híreket, Vlagyimir Putyin orosz államfő mindeközben töretlenül halad előre a Krím Oroszországhoz történő csatolásának útján, ez pedig nem abba az irányba mutat, hogy a helyzet az EU által várt módon rendeződne.
Mi lesz itt, uniós gazdasági embargó?
Akár még a zárlat is elképzelhető, annak ellenére, hogy Putyin kedden arról beszélt, hogy tiszteletben tartják Ukrajna határait, vagyis megelégszenek a Krím bekebelezésével. A Bloomberg például pár napja arról cikkezett, hogy Oroszországban a legrosszabb opcióra, az Iránnal szemben alkalmazotthoz hasonló szankciókra kezdenek felkészülni. (Iránnal szemben 2006-ban és a következő években vezett be az ENSZ gazdasági szankciókat, melyek többek között fegyverembargót, iráni vagyonok, számlák külföldi befagyasztását tartalmazták, külföldi pénzintézetek nem működhetnek Iránban, az iráni pénzintézetek külföldi tevékenységét pedig szorosan megfigyelik.)
A hírek szerint a Kreml állítólag már orosz cégekkel és oligarchákkal is tárgyalt arról, hogy a legdurvább uniós gazdasági szankciók hogyan is érintenék őket, mekkora veszteségeket kellene elkönyvelniük. A tárgyalásokon részt vevő pár cégvezér ugyanakkor nem számít a helyzet ilyen mértékű eldurvulására.
A szankciók harmadik fázisát egyébként igen nehezen lehetne életbe léptetni. Az EU tagállamai ugyanis egyáltalán nem egységesek abban, milyen messzire is lehet vagy kell elmenni az oroszok elleni gazdasági embargóval. A három balti tagállam rendkívüli mértékben fenyegetve érzi magát már csak a múlt tapasztalatai miatt is, a lengyelek is igen eltökéltek, ám a Bruxinfó értesülései szerint több tagállam igen óvatos a szankciók mélységét illetően. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország is, Martonyi János külügyminiszter már megkongatta a vészharangot, miszerint a magyar gazdaság lehet az egyik legkitettebb az Oroszországgal szembeni gazdasági szankcióknak, elsősorban az orosz gázellátás magas aránya miatt.
Ha a harmadik fázisú szankciók életbe is lépnének, Magyarország szeretné, hogy "mindenkiben tudatosuljanak a lehetséges következmények, és minden oldalon legyen meg a készség a terheken való osztozásban". Vagyis valamilyen módon kompenzációt kérnénk, ha a többség mégis a harmadik körös szankciókra voksolna.
Mi lesz a paksi hitelszerződéssel, ha eldurvulnak az oroszokkal szembeni szankciók?
Magyarország számára fogós kérdés lehet a paksi atomerőmű bővítésének kérdése, amit orosz segítséggel és hitellel építenénk meg. A hazánkat évtizedekre Oroszországhoz láncoló hitellel kapcsolatban érdemes megjegyezni, ahhoz, hogy leálljon az orosz hitel utalása, már igen durva gazdasági szankcióknak kellene életbe lépniük, amik nem személyek, hanem az orosz állam ellen irányulna. Erre pedig úgy fest, kevés uniós tagállam lenne hajlandó. Ha mégis megszületne egy ilyen döntés, akkor is pontosan látni kellene, hogy mely területeket érintenék a szankciók: Irán esetében például megtiltották, hogy oda hitelt kihelyezzenek a nyugati cégek.
| Na de miért kellett Putyinnak a Krím? |
| Az orosz ajkú népesség megvédése miatt? Netalán az orosz fekete-tengeri flotta szevasztopoli bázisa miatt? Két brit újságíró szerint cseppet sem ezek az indokok, hanem inkább az, hogy komoly földgáz- és kőolajlelőhelyek lehetnek a Krím partjai mentén. A logika szerint az orosz külpolitika az energiahordozók mentén mozog. |
Magyarország esetében ugyanakkor fordított a helyzet, mi nem adjuk, hanem kapjuk a hitelt. Itt minden valószínűség szerint Oroszországon állna vagy bukna, hogy folyósítanák-e a paksi bővítéshez a hitelt, vagy az esetleges gazdasági szankciók tükrében ezen a területen változtatnának a konstrukción.
Pácban az orosz gazdaság
Bár az uniós cégek komoly befektetésekkel rendelkeznek Oroszországban, az oroszok ráadásul belengették azt is, hogy konfiskálnák a nyugati tulajdonokat, egy esetleges durva uniós gazdasági szankcióhullám hatására, mégis ők jöhetnek ki rosszabbul ebből a helyzetből. Gyengül az orosz fizetőeszköz, a rubel árfolyamának megtámogatására csak március elején egy nap alatt 10 milliárd dollárt költöttek el – ugyanakkor még van bő 400 milliárd dolláros devizatartalék, így van miből fizetni –, ám a rubel zuhanását ez is csak ideiglenes tudta megfogni. Év eleje óta több mint 10 százalékkal gyengült az orosz fizetőeszköz dollárral szembeni árfolyama.
Az orosz gazdaságból mindeközben menekül a tőke, az idei első negyedévben 70 milliárd dollár hagyhatja el az országot, szemben a tavalyi egész éves 63 milliárddal. Szergej Beljakov gazdasági miniszterhelyettes pedig kijelentette, hogy az orosz gazdaságon a válság jelei mutatkoznak. Orosz közgazdászok 2014 egészére gazdasági stagnálást, az év második felére pedig már recessziót várnak, miközben a központi kormányzat még mindig 2 százalékos bővüléssel kalkulál. Hozzá kell tenni, hogy a durva gazdasági szankciók az utóbbi 10 év orosz pénzügyi és monetáris politikai eredményeit is hazavághatják, elölről lehetne kezdeni az építkezést: azért tudott Oroszország sikereket elérni, mivel befektetési szempontból az üzletemberek normális helynek kezdték tartani, ahová érdemes pénzt bevinni.
Az orosz cégek eközben már elkezdték hazautalni a nyugati számlákon található pénzüket – és kötvénykibocsátásba is kezdenek, állítólag a várt szankciók miatt, vagyis igyekeznek forrást betárazni –, és arról is elindult egy spekuláció, hogy az orosz jegybank amerikai állampapír-kitettségét is jelentősen csökkenthette, bár erről biztosat nem tudni.
A fentiek mellett a moszkvai tőzsde is zuhant, a MICEX-index 66 milliárd dollárnyi piaci kapitalizációnak mondhatott búcsút. Mindeközben pedig azzal is számolni kell, hogy Krím félsziget Oroszországhoz csatolása dollármilliárdokat vesz majd ki az orosz büdzséből, nem beszélve a Kercsi-szoros felett átívelő híd megépítéséről. A romló gazdasági környezetben a fogyasztás is visszaesik, egy esetleges gazdasági embargó ennek a területnek még jobban odacsaphat: a belső fogyasztás 40 százalékban importból történik, ha itt szűkítés történik, akkor azt az orosz átlagpolgár is komolyan megérezheti. Az orosz G8-tagságot pedig időközben ideiglenesen felfüggesztették.
Az Oroszországot esetleg érintő gazdasági szankciókat ugyanakkor tompíthatja az, hogy az orosz nyersanyagexportra Európának szüksége van, ám kérdés, mennyire. "Alekszej Kudrin volt orosz pénzügyminiszter mondta a napokban, hogy a gazdasági szankciók bevezetése éves szinten akár 200 milliárd dolláros veszteséget is okozhat Oroszországnak, én is inkább arra hajlok, hogy az oroszok járhatnak rosszabbul" – fejtette ki Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő. Sz. Bíró szerint mindkét fél – az EU és Oroszország is rosszul járhat a szankciókkal – ám az orosz kivitelnek és behozatalnak nagyjából a fele megy, illetve érkezik az uniós tagállamokból, az EU esetében sokkal kisebbek ezek az arányok.
Kell az orosz gáz, de kérdés, mennyire
A földgázkártyát sem tudják már kijátszani az oroszok úgy, mint korábban: míg a teljes orosz kivitel 70 százaléka megy az EU-ba, addig az EU földgázimportjának csak mintegy 20-25 százaléka származik Oroszországból. Természetesen kellemetlenséggel járna az EU-nak az orosz földgázzal kapcsolatos bármilyen leállás, és nem is egyenlően érintené a tagállamokat egy ilyen lépés, de az oroszok technológiailag nem tudnák fenntartani földgázkivitelüket, mert nincsenek olyan keletre tartó gázvezetékeik, amelyek révén ázsiai piacokra hosszabb ideig átirányíthatnák szállításaikat. A szahalini, cseppfolyósított földgázt előállító termináljuk csak a kitermelés pár százalékát tudja felszívni Sz. Bíró szerint. Megoldás lehetne esetleg a földgázkutak elfojtása, ám amíg nincs kitermelés, nincs bevétel sem – tette hozzá az Oroszország-szakértő.
A kőolaj esetében még nagyobb az EU-ba irányuló export, 80 százalék feletti, de az EU olajimportjában is nagyobb szeletet képvisel az orosz energiahordozó, több mint 40 százalékot Sz. Bíró szerint. A szakértő ugyanakkor hozzátette, hogy a kőolajtól való nagyobb orosz függés csak látszólagos: az energiahordozó tárolása és szállítása nem annyira kötött, mint a földgázé, a kőolaj ráadásul világpiaci, tőzsdei termék is. Én nem hiszek abban, hogy ha ehhez a fegyverhez nyúlnak, akkor nagy veszteséget tudnának okozni az EU-nak – tette hozzá Sz. Bíró.
Mi lesz a Déli Áramlattal?
Első körben talán nem is a paksi szerződésről, hanem a Déli Áramlat gázvezetékről – hazánkon is keresztülhalad a csővezeték, a kormány a projekt lelkes támogatója – kellene szót ejteni. A projekt úgy tűnik, halad a maga útján, az orosz Gazprom, az olasz Eni, a német BASF és a francia EDF 2 milliárdos dolláros szerződést írt alá a Déli Áramlat Fekete-tenger alatti szakaszának építéséről, ami júniusban indul (a magyar szakasz építésének kezdetét jövő áprilisra teszik).
A Déli Áramlat gázvezetékre kitérve Sz. Bíró Zoltán elmondta, hogy Oroszország már mostanra is jelentős mértékben elterelte Ukrajna irányából a tranzitgázt, ez ma már csak 50 százalék körüli a korábbi 85 százalék helyett – döntő részben az Északi Áramlat üzembe állítása következtében – és továbbra is azon fáradoznak, hogy amennyi gázt csak lehet, Ukrajnát elkerülve juttassanak el nyugatra. A nyugati cégeknek pedig üzlet részt venni a projektben, beszállítóként, kivitelezőként komoly pénzekhez juthatnak – tette hozzá az Oroszország-szakértő.
A Déli Áramlat gázvezetékkel kapcsolatban Deák András, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) külső munkatársa kifejtette, hogy a konzorcium tagjai már korábban megindították a tenger alatti vezeték kivitelezésére kiírt tendert, ez az ügy csak a maga útján megy. Deák szerint a komolyabb gond a projekttel az, hogy az uniós szabályozási része nem tisztázott. Az érintett uniós tagállamok energiaszállítási mentességet kaphatnak Brüsszeltől, ám az Európai Bizottság (EB) a mostani helyzetben minden bizonnyal igen keményen tárgyalna az oroszokkal. A jogszabályi pakkban a Gazpromnak ugyanis valószínűleg az fáj a legjobban, hogy az energiacsomag megköveteli, hogy amennyiben harmadik ország (esetünkben Oroszország) épít az EU területén vezetéket, ahhoz más uniós szolgáltatónak is hozzáférést kell adni. Ez azt jelenti, hogy az infrastruktúra a piaci viszonyoknak jobban kitetté válik, mintha csak a Gazprom érdekeit szolgálná ki.
A gond az lehet, hogy hiába épülne meg a vezeték, elképzelhető, hogy az uniós szabályozások miatt a tranzitállamok nem tehetnének a vezetékbe gázt. Hamarosan el kell dönteni, melyik oldalra állunk, hamarosan ugyanis el kell kezdeni megrendelni a vezeték hazai részéhez a csöveket, berendezéseket – tette hozzá az MKI külső munkatársa. Nagy kérdés az, hogy belerakunk-e 100 milliárdot egy olyan vezetékbe, amit nem biztos, hogy tudunk majd használni – hangsúlyozta Deák András.
A gyengülő rubel másfelől segíthet az orosz gazdaságon
Paradox módon ugyanakkor a helyzet eldurvulása másik oldalról még segíthetne is az orosz gazdaságon. A krízis feltornászhatja az olajárakat, így az oroszok nagyobbat szakíthatnának a nemzetközi piacokon – még ha az EU, vagy az USA nem is venne tőlük olajat, más vásárló kisebb mennyiségre biztos akadna – (az USA ugyanakkor kísérleti jelleggel több millió hordó olajat öntött a piacra, az árcsökkentés reményében), a gyengébb rubel pedig az orosz feldolgozóipar versenyképességét növelheti, vagyis kevesebb importra lehet szükség, ezzel pedig felkészíthetik a gazdasági szereplőket a helyi termékek nagyobb arányú felhasználása érdekében.
A komoly gazdasági szankciók kapcsán az is kérdés lehet még, hogy ki bírná tovább szusszal, vagyis ki és mennyi tartalékkal rendelkezik. Bár az orosz gazdaság úgy tűnik, válságba jutott, a kormányzat még komoly tartalékokhoz, több mint 170 milliárd dollárhoz tud nyúlni az ország stabilizációs alapjaiból. A kétoldalú kereskedelem területén emellett jelentős orosz aktívum is mutatkozik, az orosz államadósság pedig alig több az ország GDP-jének 10 százalékánál. Az európai országok államadósság és a külkereskedelem területén Oroszországgal összehasonlítva nem állnak annyira fényesen, hasonló nagy stabilizációs alapja sincsen az államoknak (több tízmilliárd eurós nyugdíj- és befektetési alapok ugyanakkor léteznek), ám a gazdasági stabilitás, növekedés, kiszámíthatóság, a globális piacon nagyobb versenyképesség az EU malmára hajthatja a vizet.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
