Nincs a szerződésen száraz pecsét, és nem világos, hogy az ügyvéd, aki aláírta, jogosult volt-e a hitelesítésre

– hangzott el egy nyilvános bírósági tárgyaláson a közelmúltban, amelyen az új földtulajdonos és a régi bérlő állt szemben egymással. A felperes, vagyis az új földtulajdonos a régi bérlő szerződésének semmissé nyilvánítását akarja elérni, ezért indított pert.

Egy járási bíróságon jártunk, és azért nem írjuk le a helyet, az időpontot és az érintettek nevét, mert a kistelepülésen élő, beperelt férfi (a régi bérlő) még attól is retteg, hogy ha nyilvánosságra hozzuk a nevét, akkor a még éppen elbírálás alatt levő pályázatai sem fognak nyerni. Egy 30 hektáros kis területről van szó, ami a 2014-ben állami bérletet nyert gazdának az életét jelenti, míg az állam által dobra vert, előtte már bérletre kiadott földet megvásárló új földesúrnak a több ezer hektárján ez csak egy darabka.

Az újabb földosztás, ahogy a gazdák maguk között nevezik a kormány "Földet a gazdáknak" programját, két körben zajlott. Az első körben, 2010-től az állami földek haszonbérletére írt ki pályázatot a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. A második körben, több esetben a már bérbe adott földeket árverésre írták ki, magyarul eladták azokat. A bérlővel együtt. Akkor azt mondták, hogy garanciákat építettek be, nem lehet csak úgy elkergetni a földet használókat. Hát, csak úgy valóban nem lehet. Azok, akik megengedhették maguknak, hogy sok pénzért vásároljanak, lényegében bérlővel együtt vették meg a földet, most azt csinálnak, amit akarnak: bérleti díjat emelnének a korábbi sokszorosára, vagy akár addig-addig vegzálják a bérlőt, amíg az feladja. Mindeközben az új tulajdonosok álláspontja az az emelésről, hogy ők csupán az állami szerződésekben megszokott nyomott díjakat igazítják a piaci bérleti díjakhoz.

Túry Gergely

Fizetési felszólítás, feljelentés, fényképezés a határban

Bontsuk le az ólat, azt mondta az új földtulajdonos nekünk

– meséli a gazdálkodó, aki a "Földet a gazdáknak" program első szakaszában több földrészlet haszonbérletét is elnyerte, majd az általa bérelt területeket az állam meghirdette árverésen, sikerrel. A gondok akkor kezdődtek, amikor az egyik új tulajdonos földmérőkkel kimérette az általa megvásárolt földet, és arra jutott, hogy a szomszédos területen álló állattartó telep egyik ólja átlóg a frissen szerzett birtokára. Felszólította tehát a bérlőjét (akit egyébként egyáltalán nem zavart az átlógó épület), hogy bontsa el az ólat. Elindult a lavina. Most az új tulajdonos újabb és újabb módszerekkel fogást keres rajtuk, a bérlők meggyőződése, hogy ki akarja őket ebrudalni a területről. Több eljárást is indított ellenük az új tulajdonos, egy sort közülük a földhasználattal kapcsolatosan, de magasabb díjat is követelt, nem egy eljárásban. És nem aprózta el.

Háromszoros bérleti díjat kért hektáronként

– folytatja a gazda, aki családjával az állami földbérleti pályázaton, még 2014-ben, három részletben összesen 131 hektár bérleti jogát nyerte el. A területet 2016 elején kezdték el művelni, mert ekkor járt le az előző bérlő szerződése. Igaz, ekkor még csak megbízással használták a földet, mert az ő húszéves szerződésük 2016 októberétől lépett hatályba.

Időközben írták ki licitre az ő területeik egy részét, és miután az új tulajdonos aláírta az adásvételi szerződését a Nemzeti Földkezelő Alappal, elkezdte őket zaklatni. Először a fizetési felszólítások jöttek, amelyek a 30 ezer forint hektáronkénti bérleti díj helyett 110 ezerről szóltak. A magasabb bérleti díjért indított eljárásokat végül a bíróság elutasította, de az új tulajdonos nem adta fel, és hogy a szerződés azonnali felmondását megalapozhassa, a föld nem megfelelő használatáért kezdte feljelentgetni őket, például, kiment a területre fényképezni a gyomot.

A gyomot fejlettségi szintje szerint gyomirtózzák, amit a naplóval is alá kell támasztani, így végül ezt a kísérletet is elbukta az új földesúr.

Régebben jóban voltunk, ma már jóformán egymáshoz sem szólunk

– mondja az elmérgesedett helyzetről a bérlő felesége. „Annak idején mi is gondolkoztunk rajta, hogy vásárolnánk földet, de nincs annyi pénzünk, és hitelt sem akartunk felvenni, nehéz lett volna a törlesztőrészleteket kigazdálkodni” – magyarázza a nő, akinek családja nem is aggódott korábban, hiszen megkötötték a haszonbérleti szerződést az NFA-val, álmukban nem jutott eszükbe, hogy a földek értékesítése után azonnal indul a harc. Az már majdnem mellékes, hogy az új tulajdonos, aki megvette alóluk az állami földet, több ezer hektáron gazdálkodik, az árverésen úgy tudott venni egy csomó földet, hogy ne lépje túl a megengedett 300 hektárt, hogy minden egyes családtagja nevére vásároltak.

Mit lehet tenni?

Ezer hektár bérelt földünk bérleti díján alkudozunk

– mondja Héjja István, az egyébként kormánypárti érzelmű csongrádi gazdálkodó, a Héjja Testvérek Kft. egyik tulajdonosa, aki azt reméli, hogy sikerül még valami emberi díjat kialkudni az új tulajdonossal. Két évvel ezelőtt sokan izzadtak a Héjja Tetvérek Kft. bérelt földjeinek árverésén, Szegeden. Több terület is a szokásos csongrádi árak többszöröséért kelt el, egy-egy földrészletért négyen-öten is emelgették az árverésen a tárcsákat, nem kis meglepetést okozva ezzel. A nem túl jó minőségű földek hektárjáért volt, hogy egészen hárommillió forintig licitáltak órákon keresztül. Még az öreg cégalapító Héjja László is elhűlt a küzdelem láttán, akkor meg is jegyezte: „Van pénz az uniós földalapú támogatásokból, mert hitelből, aminek 300 millió forint a plafonja, nem telne erre.”

Túry Gergely

Azon az árverésen egy 230 hektáros terület 560 millió forintért kelt el, de egy 42 hektáros földért is addig licitáltak négyen, hogy végül feltornázták 130 millióra az árat. Az állam jól járt, sok pénzt bezsebelhettek a csongrádi gazdákon. Héjjáék már akkor szívták a fogukat, mert biztosak voltak abban, hogy meg lesz ennek a böjtje, a vevők biztosan emelni fognak a bérleti díjon. Most érkeztünk el oda, hogy ez be is következett.

„Több új tulajdonossal egyezkedünk, a koronánként megállapított 1350 forintos díj mellett hektáronként olyan 30 ezer forintra jön ki az a bérleti díj, amivel szerződtünk a Nemzeti Földkezelő Alappal. Most mindegyik nagyjából a háromszorosát akarja. Ha a bíróságon nem tudunk megállapodni, akkor még az is elképzelhető, hogy megválunk a földjeink felétől, vagy 1000 hektártól” – latolgatja a lehetőségeket Héjja István, akiknek a területe így felére csökkenne. Héjjáék földjei az árveréseken több tulajdonoshoz kerültek, egyikük most azt mondta, hogy ők nem fognak lófejet bedobálni a kerítésen, békésen próbálják elintézni, abban bíznak, hogy sikerül bíróságon kívül megállapodni a díjakról. A Földforgalmi Törvény jelenleg ezt a helyzetet úgy szabályozza, hogy öt év után lehetne a díjakon módosítani, ha ez a 20 százalékot meghaladja, akkor, amennyiben a felek nem tudnak megegyezni, perre vihetik a dolgot, ekkor szakértőt kell bevonni a vita rendezésére.

Héjja István azonban már az említett árverésen biztos volt abban, hogy a hitel árát a földdel együtt megvett bérlőkön fogják beszedni. „Hiába a kedvezményes hitel, akkor sem lehet kigazdálkodni sok százmilliós kölcsön törlesztőjét úgy, hogy még a működéshez szükséges pénz is megmaradjon” – mondja.

Ráadásul az árverések miatt még egy csavar került a történetbe:

A csatornák, utak is magántulajdonoshoz kerültek sok esetben, hogy lesz így az öntözés, majd ezekért is fizetni fogunk?

– említ egy újabb konfliktusforrást Héjja István, szerinte a későbbiekben erre is gondolni kell.

A Héjja Testvérek Kft. 20 éve működik mezőgazdasági cégként, van sertéstelepük, vágóhídjuk is. Ángyán József, a hajdani fideszes államtitkár, aki éppen az általa feltárt földmutyik miatt szakított a párttal, több dolgozatában ostorozta a társaságot azzal, hogy ez már nem családi gazdaság, hanem tőkés társaság. De van még rosszabb is, a két évvel ezelőtti árverésen licitálók között volt gépkereskedő és volt olyan gazdálkodó, aki bevallása szerint a menyének akart örömet okozni az igen drágán vásárolt földdel.

Földosztás Fidesz módra

Az első körben sokszor műkörmösök, fodrászok jutottak bérlethez, amit Ángyán József tanulmányai részletesen és szakszerűen elemeznek. Ezekből derült ki, nagyon leegyszerűsítve, hogy a pályázatokon strómanok, tehetősebb, Ángyán szerint nem családi gazdálkodók jutottak az igen kedvezményes bérleti díjú földekhez. Kishantos esetében pert is nyertek a biogazdálkodók azzal, hogy a bíróság megállapította, hogy olyanok pályáztak a bérletre, akik nem is lettek volna jogosultak, hiszen nem foglalkoztak korábban mezőgazdasággal.

ORFK / H. Szabó Sándor

A kormány eközben azt szajkózta folyamatosan, hogy kisgazdálkodók jutottak területekhez a bérleti pályázatokon. A második körben, az árveréseken a földekkel együtt a bérlőket is megvásárlók most az első körben nyertes bérlőket zavarhatják el. Ángyán József, miután a bérleti pályázatok eredményeit elemezte, most újabb sorozatában az árverések nyerteseit veszi górcső alá. Jász-Nagykun-Szolnok megyéről szólva a következőket állapította meg:

"A legnagyobb árverési nyertesek között ott találjuk pl. a megye két – a 100 leggazdagabb magyar listáján előkelő helyen szereplő – Fidesz-közeli multimilliárdos nagyvállalkozóját éppen úgy, mint Fazekas Sándor és Varga Mihály miniszterek számos patronáltját, a CITY-cégcsoport tulajdonosától, Tomajmonostora polgármesterének közvetlen rokonságán át, Fazekas Sándor unokatestvérének gyermekeiig, vagy éppen az Orbán család szűkebb baráti köréhez tartozó volt párizsi magyar nagykövet közvetlen családtagjait."

Az első körben tehát sok műkörmös is labdába rúghatott, de azért szép számmal akadtak olyan nyertesek, akik helyben élő gazdálkodók voltak. Most belőlük szorítják ki a szuszt. Azt a végén azért érdemes megjegyezni, hogy például, Raskó György, agrárközgazdász korábban többször hangsúlyozta: az alacsony bérleti díjak bezavarnak a piacgazdaságba, másfelől a tőkeszegény gazdaságok nem versenyképesek. De ez már egy másik történet.