Ez nem az én bátorságom, hanem az én elkeseredettségem
– magyarázta Szilvia, hogy 57 évesen, néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt miért vállalt Angliában munkát. Ismerősei csodálkoztak, a családja is furcsállta a döntést, lánya azt kérdezte, „Anya, a te angoloddal?!”. „Nem volt más választásom, vitt a kényszer, 56 múltam, itthon nem kellettem, elmentem külföldre dolgozni” – mondta a hvg.hu-nak. Szerkesztőségünket az után kereste meg, hogy megírtuk, több százezer, 55 és 64 év közötti embernek nincs ma munkája Magyarországon. Közülük sokan annyira elkeseredtek, hogy inkább „világgá mentek”, külföldön vállaltak munkát. A most 61 éves asszony azt kérte, még a keresztnevét se áruljuk el, a Szilviát mi adtuk neki.
A jég hátán is
Azt mesélte, dolgozott a filmgyárban, volt büfés a Balatonnál és az egyik budapesti fürdőben. Az üzlet jól ment, a pénzből, amit keresett, garzont vett Lipótvárosban. Csakhogy a szerződését nem hosszabbították meg, munka, egzisztenciális biztonság nélkül maradt. „40 éves voltam, és álltam, mint szamár a hegyen, mert minden állásinterjún, ahová elmentem, azt mondták, hogy öreg vagyok” – emlékezett vissza. Próbálkozott hirdetésszervezőként, üzletkötőként, telemarketingesként és telesalesként. A gazdasági válság kellős közepén, 2009-ben üzletet nyitott Budán, Fornettit sütött. Csakhogy a bolt a magas bérleti díj miatt csődbe ment.
Szilvia – más lehetőség nem lévén – úgy döntött, elfogadja barátnője ajánlatát, Angliába megy, hogy ott egy százéves néniről gondoskodjon. „A néni szerencsére beszélt magyarul, és szellemileg is friss volt, heti két bridzspartit tartott” – mondta. A munka három hónapig tartott, hazajőve már nem is próbálkozott azzal, hogy elhelyezkedjen, ügynökséget keresett az újabb külföldi munkavállaláshoz.
„Négy hónapra Manchesterbe kerültem egy 78 éves bácsihoz, aki csípőműtét után szorult ápolásra.” Rá főzött, a háztartást vezette, havi 800 fontért. Innen egy idős asszonyhoz ment tovább Cambridge-be, „ezzel a hölggyel nagyon bevásároltam, egy hisztérika volt, sírt, ordított, lehordott mindennek” – emlékezett. Három hónapig bírta, hazautazott.
Most is Budapesten él, munka nélkül. Tartalékai fogynak. Elkeseredett. „Négy évem van a nyugdíjig, addig miből éljek?” – tette fel a kérdést. 25 év munkaviszonyról van igazolása, 15 év hiányzik a nyugdíjhoz. Azt mondta, ha nem talál munkát, eladja pesti lakását és végleg külföldre költözik.
Munka végkimerülésig?
Hozzá hasonlóan nagyon sok magyar nőnek kell újragondolnia az életét, nem sokkal a nyugdíj előtt. Andrea 4 évvel ezelőtt, 49 évesen költözött Angliába. Magyarországon ápolónő volt, Angliában kijárós idősgondozó lett, ami nagyon kemény munka. „Sokszor reggel 6-tól este 10-ig kint voltam, elég jól kerestem, de teljesen kimerültem. A vezetés, a betegekkel való kommunikáció nehezemre esett, nem értették a kiejtésem, kiabáltak velem” – mesélte. Ebből tanulva ma már csak bentlakásos idősgondozást vállal, mert több pénzt vihet haza, és a munka sem olyan megerőltető.
Neki 19 év munkaviszonya van, Angliában a nyugdíjkorhatárt 67 évre emelték, ha itt marad, még 14 évet kell dolgoznia. Magyarországon ennél is többet kellene, 21 év hiányzik ugyanis a 40 év munkaviszonyhoz, amivel már nyugdíjba lehet menni. Az egyik szeme sír, a másik nevet, azt mondta, „telik az idő a gyerekeim nélkül, de szerencsés vagyok, mert van munkám 53 évesen”.
Van élet Magyarországon túl
– vallja Milankovics Kinga, aki az interneten blogot vezet saját idősgondozói tapasztalatairól, Egy ápoló naplója címmel. 2014 nyarán, 43 évesen költözött a családjával Máltára. 2015 őszétől ingázik Angliába, hogy időseket ápoljon. A hvg.hu-nak az mondta, több oka is volt annak, hogy családjával elhagyták Magyarországot: „két kamasz gyerekünket akartuk kivinni a magyar közegből és oktatási rendszerből valami gyerekbarátabb helyre, és mi magunk is élhetőbb közegben akartunk élni”. Sikerült: Máltán és Angliában is kevesebb a stressz, biztosabb a megélhetés. Kinga most egy 90 éves férfinak segít. Annyi a dolga, hogy főzzön rá, elvigye a boltba és az orvoshoz. „Sokkal kevesebb a munkám, mint mikor még kisgyerekes anyaként toltam a családi biciklit ezerfelé szétszakadva. És még meg is becsülnek.”
Szerinte ez a munka sok nőnek jelenthet esélyt az anyagi biztonságra. „Meggyőződésem, hogy amíg a fapados repülők és az EU munkavállalási rendszere ezt engedi, addig az angliai bentlakásos idősgondozás abszolút kiugrási lehetőség a magyar női rémálomból. Még csak el sem kell költözni Magyarországról, elég ingázni a két ország között” – vallja. Úgy látja, az Angliában dolgozó magyar ápolókban közös, hogy már elmúltak 50 évesek, sokan közülük elváltak vagy egyedülállók. Vannak, akik tanári, művészi vagy bölcsészállásukat hagyták ott, de „MTA kutatóintézeti taggal is ápoltam már együtt klienst” – írta, hozzátéve, munka van bőven, és jól is fizetnek érte.
Ezt erősítik meg a témában alakult internetes csoportok hozzászólói is. Arról számolnak be, hogy a külföldi munkának köszönhetően lakást, házat vettek, szüleiket segítik, utazgatnak, félretesznek, szépen lassan gyarapodnak. Mindannyian egyetértenek abban, hogy az gondolkodjon külföldi ápolói munkán, akinek
- legalább egyéves idősgondozói, ápolói tapasztalata,
- több referenciája is van,
- társalgási szinten beszél angolul.
Szerintük még a szerződéskötés előtt tisztázni kell, hogy akár idősgondozóként, akár ápolóként ki milyen feladatot, hány órában vállal. Vannak, akik diplomával, perfekt angollal idős demenst is ápolhatnak, míg mások nem adagolhatnak gyógyszert, nem adhatnak be inzulint. Tájékozódni kell.
Százezrek külföldön
Statisztikák szerint 2018 első negyedévében több mint kétmillióan dolgoztak más uniós tagállamból Angliában. A magyarok számát 250 ezerre teszik. Ezt az adatot azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen még a brit statisztikai hivatal is elismeri, óvatos becslést adott. Összehasonlításképp: 2015-ben a KSH Népességtudományi Intézete által készített Demográfiai Portré még 74 ezer Nagy-Britanniában dolgozó magyarról írt.
Az Eurowork az egyik legnagyobb munkaközvetítő társaság, kifejezetten nyugat-európai partnereinek toboroz magyar munkavállalókat, havonta átlagosan százat. Tanay Marcell ügyvezető korábban a hvg.hu-nak azt mondta, a Nagy-Britanniába utazók jó része először olyan állást vállal, amely szaktudást nem, nyelvtudást viszont igényel. Szerinte „ugródeszkának ez jó”, ahonnan nagyobb helyismerettel, friss kapcsolatokkal tovább lehet lépni. Tapasztalatai szerint elsősorban a 27-35 éves generáció indul neki, de a hatvan év felettiek is keresnek munkát külföldön: jelentkezőik 6-7 százaléka idős.
Nemcsak a közvetítő cégeknél nagy a forgalom, az álláskereső oldalak is hemzsegnek a külföldi ajánlatoktól: Angliába például keresnek konyhai kisegítőt, targoncást, asszisztenst, felszolgálót, éjszakai portást, takarítónőt és költöztetőt. Egy elemzés szerint a 2007 és 2015 között Nagy-Britanniába ment magyarok közül nagyjából minden negyedik a vendéglátásban helyezkedett el. De sokan dolgoznak a kereskedelemben, az ingatlanpiacon, az egészségügyben és az építőiparban is.
Ahhoz, hogy valaki munkát vállaljon Angliában, mindössze társadalombiztosítási számra, bankszámlára és lakcímre van szüksége – hívta fel a figyelmet az Egyesült Királyságba érkező és ott élő magyarok egyik információs oldalának szerkesztője, hozzátéve, a munkaadó köteles bejelenteni az alkalmazottat, aki ugyanúgy adózik, illetve kapja a különféle juttatásokat, mint például a nyugdíjat vagy a táppénzt, mint a britek.
A Brexit mégis sokakat elbizonytalanított: az adatokból, amelyeket a brit statisztikai hivatal ismertetett, az derül ki, hogy azoknak a Nagy-Britanniában dolgozó, kelet-európaiaknak a száma, akik 2004-ben lettek uniós polgárok, 2017-hez képest 91 ezerrel csökkent. Pedig 2020 végéig a mostani feltételekkel vállalhatnak munkát, és abban is egészen biztosak lehetnek, hogy a munkaerőhiány miatt később is szívesen látják őket.
